A Velencei Bizottságnak az alaptörvény negyedik módosításáról szóló jelentéséhez fűzött kormányzati kommentár rámutat arra, hogy a magyar kabinet egyrészről játékszernek, másrészről saját hatalma biztosítékának tekinti az alkotmányt – szögezi le elemzésében az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért.

A jogvédők szerint „a kormány a Velencei Bizottság jelentéstervezetéhez fűzött kommentárjában a védhetetlent védte”. Ezért igyekeznek feltárni, hogyan viszonyul a kormánya nemrégiben negyedszer is módosított „gránitszilárdságú” alaptörvényhez – amit maga a saját céljaira alkotott.

A kabinet egyik módszere, hogy bagatellizálja a negyedik módosítás által bevezetett új alaptörvényi rendelkezések jelentőségét, például inkább morális, mint normatív tartalmúnak, illetve deklaratív, politikai vagy szimbolikus természetűnek minősítve azokat – állítja a három szervezet.

Az alaptörvény egyes rendelkezései között a kormánytöbbség által teremtett ellentmondásokat a kommentár néhol úgy próbálja feloldani, hogy az egyik érintett rendelkezést önkényesen pusztán szimbolikus jelentőségűnek minősíti, míg a másikat továbbra is normatív rendelkezésként kezeli. Vagyis nem elégszenek meg az alkotmány pillanatnyi igények szerinti átírásával, hanem önkényesen súlyoznak is annak rendelkezései között.

A kommentár jól mutatja – figyelmeztetnek a jogvédők –, hogy a kormány elképzelései szerint az alkotmányba a megfelelő többség birtokában bármilyen rendelkezés belefoglalható, és az alaptörvény tételes rendelkezéseinek nem kell megfelelniük az alkotmány mögött álló elveknek.

Egyes fejezetekben a kabinet azzal védekezik, hogy az alaptörvény vitatott szabálya, ha együtt olvassák a végrehajtására megalkotott törvényi rendelkezésekkel, már nem érdemli meg a Velencei Bizottság által megfogalmazott kritikát. Azonban az alkotmány rendelkezéseit nem értelmezhetik alacsonyabb szintű jogszabályok alapján - hangsúlyozzák. A kormány, amikor így tesz, felcseréli a jogforrások hierarchikus sorrendjét, ami végső soron az alkotmány alapvető funkciójának tagadását jelenti.

A kormány magatartását jellemzi az is, hogy a negyedik módosítás védelmezésére során olyan alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozik, amelyet maga a negyedik módosítás helyezett hatályon kívül – mutatnak rá egy újabb ellentmondásra a civilek. 

Abban, hogy lehet-e az alaptörvényre alkotmányként tekinteni, különös jelentősége van annak, hogy az kikényszeríthető-e a jogrendszer egészével szemben az Alkotmánybíróság által – hangsúlyozzák. Az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása szerintük ezt a kikényszeríthetőséget ásta alá – a kormány pedig továbbra is adós maradt e hatáskörcsonkítás alkotmányos igazolásával.

A kommentárból tehát az tűnik ki – állítják a jogvédők –, hogy a kormány nem érti, vagy a Velencei Bizottság szakértőihez – és általában a nyugati világhoz – képest egészen másképpen érti az alkotmány fogalmát, funkcióját. Ez az eltérő – és elfogadhatatlan – értelmezés azonban beláthatatlan károkat okozott és okozhat a magyar alkotmányosság ügyének.