A (kényszer)nyugdíjazott bírák is tagjai maradhatnak a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének – nagyjából ennyi gesztust sikerült gyakorolni a szervezet múlt heti közgyűlésén a hivatalukból hatalmi szóval eltávolított emberek iránt, bár egyes vezetőknek ez sem tetszett.

A Kúrián, a Fővárosi Ítélőtáblán és a törvényszékeken közigazgatási (pénzügyi, építésügyi, környezetvédelmi, önkormányzati, fogyasztóvédelmi, ingatlan-nyilvántartási, szociális stb.) ügyekben ítélkező bírák országos szakmai és érdekképviseleti szervezete Hajnak Péter elnökletével 2012. szeptember 14-én elnökségi tagválasztó és alapszabály-módosító közgyűlést tartott – tudatták múlt pénteken.

A szűkszavú közleményből kiderül továbbá, hogy a közgyűlés megszavazta az egyesület módosított alapszabályát, amely – egyebek mellett – a bírói érdekvédelem fontosságát is rögzítette. Forrásaink szerint a célok között szerepel a bírói függetlenség biztosítása is, amelynek része az elmozdíthatatlanság.

Ugyanakkor rögzítették, hogy élni kívánnak a valamennyi társadalmi szervezetnek biztosított lehetőséggel, tehát a bírákat érintő jogszabályok esetén számukra biztosított véleményezési joggal. Azt is hangsúlyozták azonban, hogy a vezetőség kizárólag a tagság felhatalmazásával nyilváníthat véleményt. Ez azért fontos, mert korábban más, bírókat tömörítő szervezet vezetői állítólag a tagok ellenében gyakorolták ezt a jogosítványt.

A múlt heti közgyűlésen mindebben nagyjából egyetértés alakult ki, arról a felvetésről viszont, hogy foglaljanak állást a bírák nyugdíjazásának új szabályairól, vita folyt. Az elnök forrásaink szerint még szavazásra sem bocsátotta azt a javaslatot – mondván, már úgysem határozatképes a tanácskozás –, amely szerint kinyilvánítanák: az egyesület álláspontja szerint a helyzetet az alkotmánybírósági határozatnak és a közösségi normáknak megfelelően kell rendezni.

A közleményben ezzel kapcsolatban egyébként csak egy félmondatnyi utalás szerepel: „a közgyűlésen szóba került a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos törvénytervezet is”.

Az, hogy a bíráknak a korábbi hetven helyett 62, illetve a közelmúltban beterjesztett újabb törvénymódosítás szerint 65 éves korukban nyugdíjba kell menniük, s a korhatár radikális csökkentését azonnal végre is hajtják, a függetlenség nyilvánvaló sérelmét jelenti, mert ellentétes a bírák elmozdíthatatlanságának elvével.

Nem kevésbé súlyos diszkriminációt jelent, hogy 62 év felett bíró semmilyen vezetői posztot nem tölthetne be, tehát aktív pályafutása utolsó három évében csak beosztottként dolgozhatna.

A közigazgatási bírák egyesülete mindezek után még arra sem vállalkozott, hogy megfogalmazza azt a rendkívül szerény kívánságot: a kormány vegye komolyan az Alkotmánybíróság határozatát, illetve az uniós jogot. Forrásaink szerint ez is a bírói karon belüli szolidaritás hiányára utal.

A kényszernyugdíjazás kapcsán az amúgy lényegesen több bírót tömörítő Magyar Bírói Egyesület sem lépett fel kellő határozottsággal. Amikor tavaly felvetődött a nyugdíjkorhatár azonnali és jelentős leszállítása, a szervezet közleményében leginkább azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy „a nyugdíjba kényszerülő bírák megfelelő egzisztenciális védelemben” részesüljenek.

A pénz persze fontos, de az fel sem vetődött, hogy az idősebb bírák kiebrudalása nem csak azért aggályos, mert fizetés helyett majd csak nyugdíjat kapnak. Az egyesület elnöke az újabb javaslatok kapcsán – amelyeket alapvetően korrektnek minősített – is csak igen óvatos kritikát fogalmazott meg.

„Halkan jegyzem meg, nem vagyok biztos benne, hogy ez nem ütközik a diszkrimináció tilalmába” – nyilatkozta a HVG-nek pár napja az egyesület elnöke annak kapcsán, hogy bíró 62 év felett még tanácselnök sem lehet. Ami nem is igazgatási vezetői poszt, hiszen az elnök a három-öt főből álló tanácsok munkájának legfeljebb szakmai irányítója.

Egyébként nem volt ez mindig így. A bírói egyesület tíz esztendeje még nemzetközi fórumon is „feljelentette” a magyar kormányt, mert a bírói illetmények alatta voltak az európai átlagnak. Akkor az sem tartotta vissza a szervezet elnökét ettől a lépéstől, hogy 2002 nyarán a Medgyessy-kormány ötvenszázalékos fizetésemelést helyezett kilátásba, s a vita legfeljebb akörül folyt, hogy azt mikor kapják meg, s visszamenőleg is jár-e. Most a tét ennél nagyobbnak tűnik.

A jogvédők továbbra is féltik az igazságszolgáltatás függetlenségét

A kormány tavaly gyökeresen átalakította a bírósági rendszert. A Velencei Bizottság súlyos kifogásai nyomán idén harminc ponton módosítani kényszerültek az új szisztémán, ám annak centralizált jellege megmaradt, ami továbbra is fenyegeti a bíróságok függetlenségét és az eljárások tisztességességét – állítja az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért.

A Velencei Bizottságnak (VB) a magyarországi alkotmányos átalakulást áttekintő hat véleménye közül az egyik legmarkánsabb a bírósági szervezet- és igazgatási rendszer átalakítását kritizálta – emlékeztet a három civil szervezet közös elemzése. A kritikák középpontjában az egy kézben összpontosuló, hatalmi ellensúly nélküli bírói igazgatási rendszer, valamint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő jogkörei álltak.

A jogvédők szerint ahhoz, hogy az új szabályozás elérje a jogállami minimumot, arra lenne szükség, hogy felszámolják a bírói igazgatás centralizált jellegét, és az új szabályok megfelelő garanciákkal védjék a polgároknak a független, pártatlan és igazságos eljáráshoz való jogát.

A civil szervezetek úgy látják, a bevezetett változtatások sora is elégtelen ahhoz, hogy a VB megfogalmazása szerint „a függetlenséget a maga egészében fenyegető” bírósági rendszer koncepcionális átalakítása megvalósuljon.

Az OBH elnöke hatáskörei egy részének az Országos Bírói Tanácshoz (OBT) telepítésével a módosítás ugyan gyengített az igazgatás centralizált karakterén, de attól az még centralizált maradt, mivel a szabályozás módosított formájában sem biztosítja az OBT-nek azokat a feltételeket és hatásköröket, amelyek az elnöki hatalomgyakorlás megfelelő ellensúlyozásához szükségesek.

Ugyanígy igaz, hogy a törvény jobban megköti ugyan az OBH elnökének a kezét az eljáró bíróságok kijelölése, valamint a bírák áthelyezése tekintetében, de ezzel még nem teremtette meg a tisztességes eljáráshoz való jog garanciáit.

A civil szervezetek egyebek mellett kifogásolják, hogy az Alaptörvény nem biztosítja a bírói függetlenség alapvető garanciáit; a bíróságok szervezetére vonatkozó alapvető szabályoknak abban lenne a helye.

Ennek hiányában bizonytalan a bírói függetlenség alkotmányos védelme. Jól mutatja ezt a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló alkotmánybírósági határozat is – állítják a jogvédők –, amelyben csak a bizonytalan jelentésű történeti alkotmányból tudták levezetni a bírák elmozdításának alkotmányellenességét.

A kilenc évre választott OBH-elnök jogállása és újraválaszthatósága elfogadhatatlan a megfelelő ellensúlyok nélküli hatáskörei fényében – állítják a civil szervezetek. Az igazgatási hatáskörrel rendelkező személyek rendkívül hosszú mandátuma esetén ugyanis azzal arányos fékeket és ellensúlyokat kell bevezetni. A törvénymódosítás az OBH elnökének megbízatási idejét nem csökkentette, és az újraválasztása továbbra is lehetséges.

A bírák és az OBT továbbra is függő helyzetben maradtak az OBH elnökétől. A VB szerint az OBH elnöke felett az OBT csak részleges kontrollt gyakorolhat, mivel a tanács tagjai függő pozícióban vannak attól a személytől, akinek a tevékenységét ellenőrizniük kellene.

A függőséget a módosítás sem szünteti meg: bíró továbbra is csak abból lehet, akinek a személye ellen az OBH elnöke nem jelent be kifogást, és az elnök a már hivatalban lévő bírákra is nyomást tud gyakorolni az egy évre szóló, akár az ország másik felébe történő áthelyezésükkel. A bíróságok költségvetése is az OBH-elnök közreműködésével készül el, ami további nyomásgyakorlási lehetőséget teremt.

Az ügyek áthelyezésének joga a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme – vélik a civil szervezetek. A korábbi szabályozás szerint az OBH elnöke „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében” azt a bíróságot jelölhette ki az eljárás lefolytatására, amelyiket akarta. Ezt a felhatalmazást a nyári törvénymódosítás annyiban érintette, hogy döntését az OBT által meghatározott elvek figyelembevételével kell meghoznia, meg kell indokolnia, az eljárás résztvevői pedig fellebbezhetnek a döntés ellen.

De továbbra sem a jogszabályok határozzák meg az eljáró bíróságot, a döntés érdemét pedig nem lehet megtámadni, így változatlanul sérül a törvényes bíróhoz való jog – állítja a három szervezet. A változtatások nem elégségesek ahhoz, hogy kizárják a bírósági eljárások politikai, gazdasági vagy bármelyen más megfontolások alapján történő manipulációját.