Várható volt, hogy a VII. kerületben nagyobb lesz a megkönnyebbülés, mint a felháborodás, és azt is sejteni lehetett, hogy nem indul szolidaritási mozgalom a székház nélkül maradt Roma Polgárjogi Alapítvány, Roma Sajtóközpont és Romaversitas védelmében.

Nyilvánosan egyedül az LMP, a Lehet Más a Politika tiltakozott. Csendben vannak a nagy pártok, a roma érdekképviseletek és az emberi jogi csoportosulások is. Talán úgy gondolják, hogy a kampány során elég cigány kártya került már a pakliba, nem kell belekeverni még egyet. A Nefelejcs utcai ügyet amúgy is nehéz „jól kommunikálni" a közvélemény felé.

Röviden annyit történt, hogy az önkormányzat tíz évre ingyen átadott egy régóta használaton kívül lévő üzemi épületet, amit cserébe a romák több tízmillió forintért felújítottak, de most, hogy lejárt a határidő, menniük kell. Két szervezet már kiköltözött, a harmadik új helyet keres.

A nyilatkozatokból nem könnyű kihámozni, hogy mi lesz az épülettel. Tegyük félre kétségeinket, bízzunk abban, hogy a korrupciós botrányoktól és panamavádaktól megroggyant önkormányzat jó gazda módjára fog bánni a kerület vagyonával. Csupán az a kár, hogy az új szelek elsőként a roma szervezeteket söpörték el.

Igaz is. Miért kellene a cigányokkal kivételezni? Lennének tippjeink rá (nemzeti sorskérdés, egyenlő esélyek, társadalmi integráció - tudják, amiről a politikusok szoktak szónokolni a tévében), de fölösleges bő lére ereszteni a magyarázatot. Kivételezésről azért túlzás lenne beszélni. Számtalan egyesület és alapítvány létezik szerte az országban, amely irodákat és esetenként vagyont érő ingatlanokat kapott tulajdonba, mások - történetesen Erzsébetvárosban is - csupán jelképes összeget fizetnek a használatért.

A kerület egyetlen tollpihét sem fújt odébb annak érdekében, hogy a romák maradhassanak a Nefelejcs utcában. Ellenkezőleg: a különféle megnyilvánulásokból arra lehet következtetni, alig várták, hogy végre megszabaduljanak tőlük. A hivatalos indoklás szerint a szóban forgó cigány szervezetek „országos működésűek, fenntartásuk nem a kerületünk feladata". Az önkormányzat úgy érzi, „kellő méltányossággal" járt el, mert eddig „megtűrte" őket. Ilyen hangulati előkészítés után álságosnak hat a kerület ajánlkozása, hogy kész segítséget nyújtani az elhelyezésükhöz.

Félreértés ne essék: az erzsébetvárosi önkormányzat lé­pé­sé­ben jogilag nincs hiba, az eljárás teljesen törvényes.

Csak éppen nem humánus és nem tisztességes.