Pardavi Márta és Kádár András Kristóf jelezte, hogy alapszabály a társelnökökre bízza, stratégiai kérdésekben mikor fordulnak a tagsághoz. Úgy látják, a népszavazási kezdeményezés egyértelműen visszaélés a jogintézménnyel, s a menekültügy kormányzati kezelésével kapcsolatos súlyos kifogásoknak a májusi közgyűlésen is hangot adtak, amelyen részt vett most távozó tagtársuk is.

„Az érvénytelen szavazásra való felhívással kapcsolatos döntés ezen álláspont logikus következménye volt" – fogalmaznak. Miközben elismerik, „szerencsésebb lett volna formálisabb keretek között, a tagok közötti közvetlen eszmecserét lehetővé tévő módon megvitatni a kérdés". Mészáros minden más észrevételét viszont megalapozatlannak tartják.

A népszavazás intézményét nem a jogvédők csúfolják meg – állítja a két társelnök –, hanem a kormány, amikor egy olyan kérdésben tart referendumot, amelynek „jogi szempontból (...) nincs jelentősége, mert semmi olyat nem eredményez, amit az Országgyűlés népszavazás nélkül ne tudna megtenni". Az idézet egyébként egykori tagtársuktól, a szintén nem-párti Hack Pétertől származik.

„Mi nem a népszavazás ellen kampányolunk, hanem arra hívjuk fel a figyelmet: ez nem igazi népszavazás" – olvasható a Mészárosnak címzett nyílt levélben. Ezért kérik arra a polgárokat: „nyilvánítsák ki a véleményüket és üzenjék meg a kormánynak: nem értenek egyet a gyűlöletre építő kampánnyal, és nem hagyják, hogy a kormány visszaéljen a népszavazás intézményével".

Az emberi jogok ügye pedig szükségszerűen politikai kérdés is Pardavi és Kádár szerint. Úgy látják, a „politika a hatalomról, annak megszerzéséről és gyakorlásáról, az emberi jogi munka pedig az egyénnek a hatalommal szembeni védelméről, a hatalomgyakorlás ellenőrzéséről szól".

Emlékeztetnek rá, hogy a Helsinki Bizottság megszólalt a rendőrség 2006-os fellépése és ugyanígy a jogállami intézmények meggyengítése, lebontása miatt 2010 után is. Az aktuális hatalommal szemben foglaltak állást, így fellépésük látszólag a mindenkori ellenzék pozícióját erősítette, és akkor Mészáros mégsem tette szóvá, hogy a pártpolitika mezejére léptek volna – írja a két társelnök.

„Különös fintora a sorsnak, hogy olyan helyzetben vádolsz minket pártpolitizálással, amikor a népszavazáson követendő magatartással kapcsolatos álláspontunk egyetlen politikai pártéval sem esik egybe" – fogalmaznak. Ezért azt sem értik, melyik politikai tábor szekerét tolnák. Hozzátették: a „lehetséges irracionális értelmezésekbe viszont a közös munka során és okán kialakult tisztelet miatt nem szeretnénk belegondolni".

Aki viszont nagyon is belegondolt, az a szervezet alapító elnöke, Kőszeg Ferenc volt. Ő így kommentálta Mészáros kilépését: „Sajnálattal vettem tudomásul, hogy kiléptél a Magyar Helsinki Bizottságból” Kőszeg hozzáteszi, sajnálata elsősorban nem is a kilépés tényére vonatkozik, „hiszen az logikusan következik egyházad politikai állásfoglalásából”, hanem magára arra a politikai vonalra, amelyet a Hit Gyülekezete évek óta követ.

A Hit Gyülekezete és a hajdani demokratikus ellenzék a világnézeti különbségek ellenére azért került közel egymáshoz – véli Kőszeg –, mert az alapvető szabadságjogok kérdésében hasonló nézeteket vallottak. „Ez alapozta meg azt a szolidaritást, amelynek a demokratikus ellenzék és a szamizdat Beszélő hangot adott, amikor a pártállami diktatúra kíméletlen módszerekkel lépett fel mind a gyülekezet, mind pedig a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen” – hangsúlyozza Kőszeg.

Szerinte politikai kérdésekben lehetnek nézetkülönbségek a Magyar Helsinki Bizottság tagjai között is. „A menekülők elleni uszítás azonban nem politikai kérdés, sőt, nem is csak emberi jogi kérdés. A háború elől menekülők védelme, túl a nemzetközi jogon, emberség kérdése, s aki ezzel nem ért egyet – figyelmeztet az alapító elnök –, annak nincs helye a jogvédő szervezetben.