Sokaknak talán fel sem tűnik a kis fekete kör, amely Vörösmarty pesti szobrának talapzatán látható. Belesimul a márványba, épp a Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar felirat alatt. Pedig ez önmagában is egy emlékmű: azt idézi, hogy mikor az előző századfordulón az Otthon Írók és Hírlapírók Köre kezdeményezésére országos gyűjtés indult a költő szobrának megvalósítása érdekében, a 197909 korona és 91 fillérnyi adomány között ott volt ez a máriás is. Az ezüstpénzt egy ungvári koldus, Liszkay János küldte a szoborbizottságnak.

A közadakozásból való szoboremelés csúcspontja volt alighanem ez a pillanat. A folyamat az 1860-as években indult, Berzsenyi, illetve József nádor szobrával, és ily módon gyűjtötték össze a pénzt Eötvös József, Széchenyi, Petőfi és Deák emlékművére is. Nem véletlen, hogy Liber Endre, egykori alpolgármester a budapesti szobrokról írt munkája előszavában leszögezte: „A társadalmi gyűjtés maga már mérlegre tétele annak, hogy kit ítél a nemzet a maga halhatatlanságára érdemesnek, kit kíván testi alakjában és emlékezetében megőrizni."

A közadakozásból való szoborállítás új hullámát tapasztalta meg aztán az ország a rendszerváltás után, ekkor azonban az országos gyűjtés helyét a települési kezdeményezések vették át. A Köztérkép portál száznál több gyűjtésből állított emlékművet tart nyilván ebből a korból, zömük természetesen világháborús, '56-os vagy mártír-emlék, illetve honfoglalási, államalapítási vagy trianoni mementó. Diósdnak például Makovecz Imre tervezett monumentális Országzászlót. A legnagyobb visszhangot e gyűjtések közül a négyméteres Szűz Máriát a budai Vár ormán 2013-ban felállító Immaculata Alapítvány akciója keltette: állításuk szerint a szükséges 60 millió forintot civilek ajánlották fel nekik.

Nagyságrendileg kisebb lehet azoknak a szobroknak – zömmel büsztöknek – a költsége, amelyekkel a kistelepülések őrzik a számukra fontos személyek emlékét. Az utóbbi évek terméséből válogatva feltűnik, hogy Wass Albert öt mellszobrot is kapott (Kiskunfélegyházán, Solymáron, Újpesten, Baján és Budakeszin). Születtek Szent Istvánok (Jánossomorja, Bogyiszló) és Petőfik (Halásztelek, Csenger) is, míg Deák Ferenc Egerben, Klauzál Gábor Budafokon, Teleki Pál Gödöllőn, Antall József Csongrádon és Paloznakon kapott közadakozásból emlékművet. Horthy Miklós adományokból készült szobra Csókakőn, a Nagy-Magyarország téren áll.

Szolnokon, a Vízilabda Aréna főbejáratánál három pólós – Kanizsa Tivadar, Hasznos István és dr. Boros Ottó – szobrára is összeadták a pénzt a polgárok. Gárdony és Agárd dr. Springer Ferencnek, a Velence tavi Intéző Bizottság egykori vezetőjének állított emléket. Mosonmagyaróváron a helyi mezőgazdászok vitéz dr. Hajdu Frigyes vonásait örökítették meg, míg a Csongrád megyei Székkutas Hugo Hartung német író szobrának árát adta össze. Ami egyfajta viszonzásként is felfogható: a nevezett író Ich denke oft an Piroschka című regényében Piroska mellett a falu számít főszereplőnek.