A kormánypártok áprilisi fölényes győzelme miatt a Fidesz táborát is nehezebb mozgósítani, a baloldalon pedig a súlyos vereség – amely 2010 után a második nagy kudarc volt – szegheti az emberek kedvét.

Böcskei emlékeztetett rá, hogy 2004-ben 38, míg 2009-ben már csak 36 százalék volt a részvételi arány, pedig akkor az őszödi beszéd után voltunk, és az MSZP kisebbségben kormányzott, ráadásul közeledett a parlamenti választás.

Tehát egy politikailag rendkívül kiélezett időszakát élte az ország, a szavazók nagy része mégis távol maradt. Az uniós tagállamok átlagát tekintve megfigyelhető, hogy az EP-választásokon 1979 óta folyamatosan csökken a részvétel, és ezt felismerve próbálnak is tenni valamit a szavazói aktivitás növelése érdekében – mondta Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője.

Az idén például nyilvános vitákat rendeztek az Európai Bizottság elnöki posztjára aspiráló jelöltek között. Azt persze ő sem hiszi, hogy emiatt nálunk lényegesen nőne a részvételi kedv.

Egyébként uniós szinten most a szavazók azt is eldönthetik, hogy több vagy kevesebb Európát akarnak-e. Tehát a régi nagy pártcsaládok, a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok által kívánt erősebb közösség, illetve a mind népszerűbb EU-szkeptikusok törekvésekből inkább következő nagyobb tagállami szuverenitás között választhatunk.

Az uniós polgárok ráadásul most első alkalommal befolyásolhatják a szavazataikkal, hogy ki legyen az Európai Bizottság elnöke, mert a kormányfőknek (az EU-alapszerződés szerint) figyelembe kell venniük a választások eredményét.

Más kérdés, hogy ettől még születhet meglepetés, és nem a nyilvános vita valamelyik szereplője, hanem egy harmadik lesz a befutó. Juhász szerint ez azt is jelentené, hogy visszamenőleg tennék hiteltelenné az elnökjelöltek szerepeltetését. Nem vitatja azonban, hogy efféle szempontokra nálunk elsősorban a magasabban képzett városi lakosság figyel.

Az elemzők abban egyetértenek, hogy az EP-választáson a szavazók nagy része éppen e körből kerül majd ki. Ez vélhetően a baloldal számára jelent előnyt, mert a kormánypártok elutasítottsága a nagyvárosi választók körében a legnagyobb. Ráadásul bennük egyfajta revánsvágy ébredhet az április 6-i kudarc után – vélte Böcskei. Ugyanakkor maga árnyalja a képet: a fideszes néppárti politikát szerinte vidéken is sokan támogatják.

Juhász viszont arra hívta fel a figyelmet: a Jobbik szavazótáborának hívó szó lehet, hogy ez a párt belföldön a második legnagyobb politikai erővé válhat.

Igaz, a szélsőjobboldal számára nehézséget okoz, hogy az uniós választást megelőző kampányban euroszkeptikus üzenetekkel kell meggyőznie a szavazóikat arról, hogy az EP-választáson való részvétel valóban fontos.

Az IDEA vezetője utalt emellett a Jobbikhoz köthető kémügyre, amelynek hatása kiszámíthatatlan. Most annyiban új helyzet lesz, hogy a baloldali összefogás tagjai külön indulnak. Ezzel kapcsolatban Szoboszlai György politológus, választási szakértő kiemelte: nyilvánvalóvá válhat, hogy a magukat kormányváltóknak nevező szervezetek egyenként mire mennek.

Szerinte az is kiderülhet, hogy az MSZP kormányfői ambíciókat dédelgető – egyes vélemények szerint megosztó – vezetőjének, Mesterházy Attilának makacssága miatt teljesítettek-e április 6-án a tényleges lehetőségeik alatt.

Úgy látja, ha a szocialisták első embere nem miniszterelnök-jelöltként vezeti a közös listát – e poszt elnyerésére nem is volt reális esélye –, a fideszes kétharmadot sikerülhetett volna megakadályozni. Távlatosabb stratégiában kellett volna gondolkodni, a közvetlen pártérdekek rovására – véli Szoboszlai.

Sakknyelven: egy tisztáldozat a mecscs megfordítását eredményezheti. A politológus a második helyért folytatott szimbolikus küzdelem jelentőségét viszont nem túlozná el, már csak azért sem, mert szerinte a demokratikus erők eredményét össze kell adni.

Lényegesebbnek gondolja, hogy a baloldalon mindegyik szereplő érje el az ötszázalékos küszöböt, s képviseltesse magát az európai testületben.

Erre lát esélyt, amit paradox módon növel a várhatóan alacsony részvétel. Ez a hangsúlyosan városi értelmiségi támogatású kisebb demokratikus pártok számára kedvez, amelyeket most a szövetség terhe sem sújt. Elemzői konszenzus, hogy a részvétel harminc százalék körül alakul majd, és az is, hogy a baloldal jövője szempontjából vízválasztó lehet az EP-választás.

Böcskei szerint az MSZP biztos befutóként hátradőlhet, de nem kizárt, hogy a vidéken kevésbé ismert DK, az Együtt–PM és az LMP is mandátumhoz jut, bár ez utóbbi szervezet uniós zöldpárti programjával szerinte keveseket tud megszólítani. Jelezte ugyanakkor, hogy április 6-án az összefogás mellett az LMP egyfajta piaci rés szerepét töltötte be: aki nem akarta a közös lista valamely szereplőjét, az inkább az ökopártra szavazott.

Most viszont a Bajnai Gordon vezette Együtt–PM lehet az alternatíva – fogalmazott. Juhász azonban nem tartja kizártnak, hogy a Fidesz mellett csak a Jobbik és az MSZP ugorja meg az ötszázalékos küszöböt.

Ha így lesz, a szocialistáknak szerinte akkor nem lesz okuk hosszabb távon az elégedettségre, mert az a demokratikus ellenzéknek a parlamenti választáshoz képest is még súlyosabb kudarcát jelentené, és akkor mindenkinek újra kellene értékelnie a saját szerepét.

Szoboszlai szerint ezúttal az a párt jár jól, amely a leginkább aktív és elkötelezett támogatói körrel rendelkezik. A két listát állító kispárttal, a Seres Mária Szövetségeivel és A Haza Nem Eladó Mozgalommal tehát szerinte nem kell számítani.

Böcskei látszólag másként fogalmaz: jobb helyzetbe az kerül, aki a legtöbb embert az urnákhoz tudja szólítani. Juhász pedig úgy látja, hogy most még a kormányoldal is csak biztonsági játékot folytat. Álláspontja: nekik most az is elég, ha egymillió voksot szereznek – a parlamenti választáson ennél kétszer többen szavaztak a Fidesz–KDNP párosra –, és azt jó eredményként könyvelhetik el, mert harmincszázalékos részvételi arány mellett ez negyven százalék körüli támogatottságot jelenthet.