Szerinte egyértelmű, hogy volt értelme a hosszú ideje folyó szakmai és társadalmi vitának, mert a legfőbb bírói fórum tavaly decemberi álláspontja jelentős mértékben változott.

Akkor ugyanis egyértelműen leszögezték – magyarázta –, hogy az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósokra hárítása nem tisztességtelen szerződési feltétel, most viszont kiderült: bizonyos esetekben, ha a kockázatokról nem adtak megfelelő tájékoztatást, a kontraktus mégis kifogásolható.

Ezt az adósoknak kell bizonyítaniuk, ifj. Lomnici szerint azonban felvetődhet a kérdés, hogy a tényleges kockázatokról azok a banki alkalmazottak vajon tudtak-e, aki a devizahiteleket értékesítették. Ha nem, akkor bizonyosan nem adhattak korrekt felvilágosítást arról, hogy a forint árfolyamának korábban szinte kiszámíthatatlan változása – jelentős esése – a kölcsönfelvevők számára milyen terhet jelent. Úgy gondolja, ez akár megfelelő hivatkozási alap is lehet egy perben.

A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Kúria döntése megerősítette: egy jogilag megengedett konstrukciónak lehetnek jogellenes elemei is. Ilyen volt az árfolyamrés, amelyről kiderült, hogy nincs mögötte semmilyen szolgáltatás.

A bankok ezzel ifj. Lomnici szerint két terméket kényszerítettek az emberekre, hiszen egyszerre adtak hitelt, s – legalábbis formálisan – értékesítettek, illetve vettek devizát, amikor más árfolyamon számolták a kölcsönt, illetve a törlesztő részleteket. A pénzintézetek a szerződések egyoldalú módosítása során is visszaéltek a hatalmukkal – állítja –, és a jogegységi határozat ennek a gyakorlatnak is véget vethet.

A CÖF most a jogalkotó intézkedésére vár, és a szervezet álláspontja szerint a devizakárosultak nem járhatnak sem jobban, sem rosszabbul, mint a forinthitelesek – hangsúlyozta ifj. Lomnici. Óva int tehát minden érintettet attól, hogy irreális várakozásokkal fogadja a kúriai döntést, mert a kölcsönt mindenképpen vissza kell fizetni.

Nem mindegy azonban – tette hozzá –, hogy mennyit és milyen feltételekkel. A szervezet abban bízik, hogy a kormány megoldást talál az árfolyamrés alkalmazásával, valamint a szerződések egyoldalú módosításával – a kamatok emelésével – okozott károk ellentételezésére is.

Arra a felvetésünkre, hogy amennyiben az állam a kontraktusokba visszamenőleges hatállyal beavatkozik, az alaptörvény-ellenes lehet, a szóvivő emlékeztetett rá: 1992-ben az Alkotmánybíróság nem kifogásolta, hogy a gazdasági környezet lényeges megváltozása miatt az állam jogszabályi úton írta át a korábban felvett lakáshitelek kamatfeltételeit.

Akkor a bankok jártak jól ezzel, most pedig az adósok számára lehet kedvező változás, ha például a jegybanki alapkamat alakulásához kötik a devizakölcsönök után fizetendő mindenkori kamatot – mondta. Jelezte ugyanakkor, hogy az esetleges állami beavatkozás egyik fél számára sem okozhat durva sérelmet, a kibillent egyensúlyt viszont – amelynek vesztesei kizárólag a devizahitelesek – helyre kell állítani.

A CÖF az igazságügyi tárcával korábban stratégiai megállapodást kötött, és az együttműködés keretében javaslatot tehet jogszabályok megalkotására is – közölte ifj. Lomnici. Ezzel a lehetőséggel most élni kívánnak, de egyelőre csak annyit árult el, hogy kizárólag olyan konstrukciót tartanak elképzelhetőnek, amely kizárja a szerződések érvénytelenné nyilvánításának, s ezáltal a banki követelések azonnali érvényesítésének lehetőségét, mert ezzel az adósok döntő többsége kilátástalan helyzetbe kerülne.