Bánáti János, a hatodrendű vádlott, Marsovszky Balázs védője úgy fogalmazott: túldimenzionált ez az ügy. Kérte a táblabíróságot: úgy kezelje, mint egy hetvenmilliós perértékű vagyon elleni bűncselekményt, amelyet többen követtek el hét-nyolc éve, és a kár nagy része megtérült. Utalva a fellebbviteli főügyész hétfői vádbeszédére, mely szerint jó lett volna megtanulni, hogy lopni, csalni, hazudni nem szabad, Bánáti azt mondta: jó lett volna megtanulni a törvényhozóknak, hogy a demokrácia működtetésének ára van, és ennek megfelelő törvényeket kell hozni a pártfinanszírozásról. Nem lehet egy „maffiaperré” felfújt eljárásban néhány fiatalemberen leverni két évtized törvényhozói mulasztását, miközben az alapvető okok megoldása érde­kében nem történik semmi.

Varga István, a tizedrendű Szente Zsolt kiskunhalasi ügyvéd védője, akit okirat-hamisításért, bűnpártolásért és hamis tanúzásra való felhívásért ítéltek el első fokon, azt mondta: nem azok „viszik el a balhét”, akiknek a törvény és az igazság szerint kellene. Zushlag és társai azért kerülhetnek hosszú évekre börtönbe, mert nem akarták vagy nem merték elmondani, kik a tényleges főszereplői ennek az ügynek.

A védők mindegyike felmentést vagy a büntetés enyhítését kérte védence számára.

Sor került néhány vádlott perbeszédére is. Többségük azt mondta, hogy korábbi életüket derékba törte az évek óta húzódó büntetőeljárás, a sokéves börtön fenyegetése, és arányos, igazságos ítéletet kértek. Marsovszky Balázs elismerte felelősségét, és elnézést kért a családjától, amiért miatta meghurcolták a nevüket és hátrányok érik őket. „Zuschlag úgy kezelt, mint egy zsák gombát: trágyával tömött és a sötétben tartott” – fogalmazott a Fiatal Baloldal volt budapesti elnöke, és hozzátette: rettenetes tanulópénzt fizettek ezért. Az ő sorsuk és az általa keltett társadalmi figyelem talán rábírja a politikát, hogy tegyen rendet a saját háza táján.