A volt SZDSZ-es politikus 18 kérdést intézett a miniszterelnökhöz, felidézve, hogy a dossziétörvénnyel kapcsolatos konzultáció, illetve a javaslat benyújtása is hónapok óta húzódik. Többek között arra vár választ Bajnai Gordontól, hogy "a verbális elkötelezettség" hangoztatásán túl mit akar tenni az iratnyilvánosságért. Gulyás József emlékeztetett arra is, hogy bár december 14-én négypárti egyeztetést terveztek, ez nem jött létre - Korózs Lajos államtitkár korábbi tájékoztatása szerint a korábban részvételüket ígérők távolmaradása miatt.

Gulyás József a kormány által erre a találkozóra készített munkaanyag, továbbá a vizsgált mágnesszalagokkal kapcsolatos szakértői jelentés tartalmára vonatkozóan is kérdéseket fogalmazott meg. A 19 vizsgált mágnesszalaggal kapcsolatban arra is választ vár, miért csak 18-at archiváltak, és ki vállalja a felelősséget azért, ha a 19. adathordozó netán megsemmisül. Az adathordozókkal kapcsolatban arról is érdeklődik a honatya: bár több ígéret hangzott el, hogy az adatok előhívásába, értékelésébe civil kontrollt is bevonnak, miért nem egyértelmű, hogy a kormány tartani akarja-e a szavát.

Gulyás József azt is megkérdezte a kormányfőtől, kész-e kötelezettséget vállalni arra, hogy a mágnesszalagokon őrzött adatok tartalmáról legkésőbb az Országgyűlés 2010. évi első ülésnapján tájékoztassa a nyilvánosságot. "Ön szerint az előzmények ismeretében elvárható-e a Nemzetbiztonsági Hivataltól, illetve annak vezetésétől, hogy a választások kiírása utáni időpontban, a kampány közepén, egy-két hónappal az új kormány felállása előtt az információs kárpótlást elősegítő, kutatóbarát, nyilvánosságpárti döntéseket hozzon a mágnesszalagokon található köziratok sorsáról, ha a kormány - a jelek szerint - maga sem kész erre?" - a politikus írásban vár választ a kérdéseire.

Gulyás József szerint az Országgyűlés adósa a magyar társadalomnak az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatok által keletkezett iratok, dokumentumok nyilvánosságának biztosításával. Sajnálatos, hogy "a múltfeltárás dolgában Magyarország az egykori kommunista országokkal összehasonlítva egyértelműen sereghajtó pozíciót foglal el". Máig nem tisztázott a rendszerváltás idején, majd az az után is zajló iratmegsemmisítések története, illetve a különféle iratmozgások során eltűnt nagy mennyiségű, történelmi jelentőséggel bíró adatok sorsa, holléte. Az is tisztázatlan, hogy az "eltüntető tevékenységért" közvetlenül ki a felelős.

A képviselő aláhúzta: a pártállami diktatúrásban keletkezett közokiratoknak közlevéltárban a helyük. Az iratok visszatartásának a jogállami normáinkkal összhangban csak egy "múltfeltáró törvény" megalkotásával lehet véget vetni. "Ez akkor is így van, ha a kormánynak a törvény megszületése előtt is megvannak az eszközei arra, hogy az indokolatlanul minősített iratok ügyében vagy a mágnesszalagok sorsát illetően nyilvánosságpárti intézkedéseket tegyen". Felidézte: a Kenedi János történész vezette szakértői bizottság jelentésében konkrét javaslatokat fogalmaztak meg az állambiztonsági iratok nyilvánossága, az információs kárpótlás és a tudományos megismerés garanciáinak biztosítására, továbbá jogalkotói munkát sürgettek. A kormány képviselői a törvény előkészítésével kapcsolatban több időpontot megjelöltek, ám ehhez a későbbiekben nem tartották magukat.