Emlékülést tartott az Országgyűlés a 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján. Az ülést délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában kezdték harangzúgással, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával. Úgy tudjuk, hogy eredetileg az egyik ülésvezető jegyző az LMP-s Szilágyi Péter lett volna, de a Jobbik külön kérésére átadták a lehetőséget.

Az MSZP-frakció tagjai távol maradtak az ülésről, mondván nem értettek egyet azzal, hogy a képviselőcsoportok nem mondhatják el saját álláspontjukat. A képviselőcsoport tagjai közül végül egyedül Szili Katalin volt házelnök, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának volt elnöke jelent meg. A politikus döntését azzal indokolta: jelenlétével azt kívánta kifejezni, kiemelt jelentősége van annak, hogy "az összetartozás értékeit képesek legyünk megőrizni, és az új nemzedékeknek átörökíteni". Szili korábban is különvéleménnyel volt a határon túli magyarokat érintő kérdésekben, büszkén vállalta például, hogy a kettős állampolgárság megadásáról szóló korábbi népszavazáson - a kormány és az MSZP által képviselt állásponttal szemben - igennel szavazott. A szocialisták egyébként a Liszt Ferenc téri Ady-szobornál tartottak a parlamenti ülést megelőzően megemlékezést. Itt, Hiller István volt kulturális miniszter mondott beszédet.

A trianoni emlékülés harangszóval és a Himnusz eléneklésével kezdődött. Apró szervezési baki, hogy mindkettő elhangzása alatt még hangosan szólt a képviselőket az ülésterembe hívó vészcsengő. Schmitt Pál házelnök az ülés megnyitása után a kilencven évvel ezelőtti nemzetgyűlés házelnökének beszédéből idézett. „Bízzunk a gyásznapon a nemzeti gondviselésében, népünk szívósságában, sok jó tulajdonságában és hitében, amellyel igazolni fogjuk: ne bántsd a magyart! (...) Válnunk kell, de nem örökre!" - idézte az akkor elhangzottakat.

Schmitt Pál hozzátette: méltóképpen kell emlékezni, de nem szabad búslakodni, minden lehetőséget meg kell ragadni a sebek begyógyítására. A házelnök reményét fejezte ki aziránt, hogy tíz év múlva már teljesen eltűnnek a határok a Kárpát-medencei régióban és létre jön a nemzet határokon átívelő egyesítése. „Nem revíziót, hanem békét kínálunk szomszédainknak! (...) Bízunk benne, hogy a Mindenható kegyesen megengedi, hogy aki magyarnak vallja magát, szabadon tehesse azt gondolataiban és cselekedeteiben" - fogalmazott Schmitt Pál.

„A mai emléknap akkor tölti be feladatát, ha a trianoni békeszerződés után 90 évvel valóban új korszakot nyit a nemzetünk egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek" - fogalmazott beszédében Sólyom László köztársasági elnök. Az államfő rámutatott: kétfajta nemzet - tehát egy ország állampolgárai, illetve az államhatároktól függetlenül létező nyelvi, kulturális és történelmi közösség - létezhet egyidejűleg, részleges átfedésben; nem egymás kárára, de egymásra figyelemmel. „Ez a kölcsönös figyelem azt jelenti, hogy a politikai nemzetnek tudomást kell vennie állampolgárai egy részének más kulturális nemzethez tartozásáról. Olyan állampolgársági modellt kell kínálnia, amelyben a kisebbségi nemzet tagjai nemzetiségüket a többségi polgártársaikkal azonos eséllyel élhetik meg, és örökíthetik át utódaikra. Ez a kisebbségi jogok teljességét igényli, mint formális feltételt. Ezen túl pedig olyan politikát, amelyben valóban megszülethet az állam iránti lojalitás, és amelyben a kettős kötődés nem okoz lelkiismereti konfliktust" - mondta Sólyom László.

Az államfő ugyanakkor pozitív fordulatnak nevezte, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a magyar nemzet egységére helyezi a hangsúlyt. Kiemelte még, hogy a nemzet egységének fenntartása mellett a „szomszéd népekhez való viszonyt érzelmileg is meg kell oldani", ebben új útra kell térni. Sólyom László hangsúlyozta, hogy nincs egységes határon túli magyarság, az többközpontúvá vált, s ezt kell a kulturális nemzet építése során intézményesíteni. „Az anyaország segítsége ugyanakkor a kisebbségi nemzetrészek számára nélkülözhetetlen (...) Magának Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében" - fogalmazott, hozzátéve: a nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik, azaz megbízható, széles szakmai háttérre támaszkodik.

Sólyom László ezt követően ismertette azokat az igényeket, amelyekkel a határon túli magyarokkal való konzultációkon találkozott. Eszerint a nemzeti összetartozásról szóló törvényt „meg kell tölteni élettel": hivatalossá tenni helyi és regionális szinten a magyar nyelvet, egyenrangú támogatási lehetőség biztosítani a magyar oktatási és kulturális intézményeknek, több teret és rendelkezést az adott országok önkormányzataiban, fejleszteni a magyarok lakta területek gazdaságát és infrastruktúráját, elismerni a magyar nemzeti szimbólumokat, biztosítani a politikai képviseletet a politikai rendszer minden szintjén; s végül - „ami csakis az anyaországra tartozik" - folytatni a magyarországi egyéni emancipációt, azaz hogy ne idegen állampolgárként kezeljék nemzettársainkat Magyarországon.

Ez utóbbi kapcsán Sólyom megjegyezte, hogy az új állampolgársági törvény ezen sokat segít, de vigyázni kell arra: nehogy végül aszerint tegyünk különbséget a magyar nemzet tagjai között, hogy van-e magyar állampolgársága vagy sem.

A köztársasági elnök „szívből üdvözölte", hogy a nemzeti összetartozás törvénye szakítani akart a hosszan átöröklött sérelmi és tragikus hozzáállással. A szomszéd népekkel jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre kell törekedni. „Ha mi elvégeztük az önvizsgálatot, és empátiával viseltetünk partnereink iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz és képviselhetjük álláspontunkat, amely befogadó és pozitív. Akkor fenntartás nélkül, örömmel szerethetjük egykor közös hazánk egészét - mint ahogy ezt négy évvel ezelőtt a besztercebányai egyetemen szlovák hallgatóknak mondtam, kérve őket, hogy ők is ezt tegyék" - mondta az államfő.

Sólyom László rámutatott, hogy a „magyar veszély" több országban is beépült a politikai eszköztárba, s ezen csak úgy lehet véglegesen és megnyugtatóan változtatni, ha a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendje is megváltozik. Ehhez az államfő szerint hozzájárulhat, ha minden ország polgárait saját nyelvén tájékoztatjuk a magyarokkal való viszonyt érintő kérdésekről, az együttműködés előnyeiről. „Ideje volt már, hogy ha a magyar nemzet egészéről és sorsáról beszélünk, ne fájdalommal teljen meg a lélek, hanem az együttlét örömével. Nagyon sok múlik Önökön, hogy ez az öröm megmaradjon az egész nemzet számára" - zárta felszólalását a köztársasági elnök.

A korrupció nem tartozik Isten tíz parancsolata közé

Az államfő beszéde után Német László nagybecskereki megyéspüspök kapott szót. Beszédében, amelyben többek között párhuzamot vont a krisztusi sorsról és a trianoni döntésről való megemlékezés között, azt mondta: az igazságot meg kell ismerni, elmélyíteni és továbbadni, hogy meg tudjuk tisztítani személyes és közös emlékezetünket. Német László szerint a trianoni tragédia feldolgozása mérhetetlen energiát tudna felszabadítani. Úgy vélte: a magyarság várja, hogy a nemzet erkölcsileg megújuljon, mert „a korrupció nem tartozik Isten tíz parancsolata közé."

Elénekelték a Szózatot

Ezt követően felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, majd elénekelték a Szózatot. Az emlékülés után, a Szent István-bazilikában ökumenikus misét tartanak, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrál.

Parlament