„A forradalom fogságában” címet viseli az a tanulmánykötet, amely az MSZP József Attila Alapítványának gondozásában jelent meg. A könyvet – amely egy sorozat első darabja - a Politikatudományi Intézetben mutatta be Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter, az Alapítvány kuratóriumának elnöke. A kiadvány célja annak bemutatása: Orbán Viktor és kormánya mindent elkövetett annak érdekében, hogy az újraelosztási status quo fenntartása mellett mozgásteret teremtsen gazdaság- és társadalompolitikai álmai megvalósulásához. „Ma már kimondható: a kísérlet nem sikerült. Tizenkét hónap alatt világossá vált, hogy a kormány konzervatív társadalompolitikai célokat követve olyan adó- és szociális rendszert alakít ki, amely a tehetősek szűk rétegét támogatja, a társadalom nagy többségének rovására” - fogalmaztak a szervezők.

A kötetet Szeredi Péter és Szigetvári Viktor szerkesztette, a tanulmányok szerzői között pedig olyan neveket találunk, mint Csáki György, Forgács Imre, Galló Béla, Katona Tamás, Lakner Zoltán, Szoboszlai György, vagy Végvári Imre.

Csepeli György szociálpszichológus, az IHM korábbi politikai államtitkára mutatta be a kötetet a csütörtöki alapítványi összejövetelen, amelyen megjelent Mesterházy Attila pártelnök, Medgyessy Péter volt kormányfő, több szocialista politikus és Horn Gábor egykori SZDSZ-s államtitkár is.

Csepeli beszédében többek között azt mondta: a tanulmányok szerzői egyetértenek abban, hogy az elmúlt egy év kormányzása „látványpolitizálás, kapkodás, parasztvakítás”. Csepeli úgy vélte, hogy Orbán Viktor az idő fogságában van. Szerinte az elmúlt esztendő kifejezetten gazdag volt eseményekben, de egyik történést, vagy azok összességét nézve sem mondható el, hogy új, az országot radikálisan jobb irányba terelő eredmények születtek volna.

Lengyel László politológus a kötetet méltató beszédében azt hangsúlyozta, hogy a Századvég az előző ciklusban hasonló elemző könyveket adott ki, így megvan az összehasonlítási alap. Lengyel szerint ez a mostani kiadvány, illetve annak szerzői kellő távolságtartással, „személyeskedésektől mentesen” és hitelesen elemezték az elmúlt hónapok eseményeit. „Ez bizonyítja, hogy lehet más hangnemben is írni egy ilyen drámai esztendőről” - fogalmazott.

A politikai szakértő az Orbán-kormány első évéről szólva arról beszélt, hogy sikerét illetően meghatározó az a várakozás, amely nyolc év ellenzékiség után a Fidesz hatalomra kerülését övezte. Lengyel szerint tudható, hogy egy ellenzék abba is belebukhat, ha teljesíti az ígéreteit és abba is, ha nem. Hangsúlyozta, hogy a Fidesz nem azzal kampányolt, hogy csak a szocialista kormány „takarodik el, hanem az elmúlt húsz év is vele együtt”.

Lengyel rámutatott, hogy Orbánéknak nem volt programjuk, amelynek indoka az, hogy a választók szerint a politikai program egy felülről vezérelt, felülről megmondott megoldássor. Így program helyett az ajánlotta: mondja meg a nép, mit akar; döntsenek ők. Ezért – mint fogalmazott – most egy „olyan populistával van dolgunk”, aki talán maga is elhiszi, hogy „Józsi bácsi a faluban jobban ért a gazdasághoz, mint a Valutaalap”. Lengyel beszédében hozzátette: jelenleg nincs kormánya az országnak, mert minden Orbán döntésén alapszik, a kormányüléseken jószerivel semmi sem dől el. Rámutatott, hogy a rendvédelmi tüntetők is azt követelték már: menjen Orbán közéjük és mondja meg a kormány álláspontját, mert csak neki hisznek.

Lakner Zoltán politológus (az egyik szerző) a kötet címét elemezve azt mondta: a forradalmi jelzőt csak a választások után akasztották rá a győzelmi eredményre, de így sem mondható szokványos kormányváltásnak. Szerinte a Fidesz nagyon magasra tette a mércét saját magával szemben és a győzelem után ahelyett, hogy csillapította volna a társadalmi igényeket, épp a forradalmi jelzővel tovább fokozta a hevületet. Csodavárás van, csoda viszont egyelőre nincs. Holott - utalt rá Lakner - a kormányfő korábban azt mondta: már akár fél éven belül is látványos eredményeket lehet majd elérni.

Lakner szerint a választók a hétköznapok biztonságának mielőbb visszaadása mellett elfogadták volna, hogy a Fidesz menet közben a teljes politikai erőteret átalakítja, a „kormány azonban egyelőre vesztésre áll” a biztonság megteremtésében, így a „kiegyezés” is borulhat.