„Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – olvasható a büntető törvénykönyv (Btk.) 296/C. paragrafusában.

A „Nem, nem soha!” és a „Holokamu” feliratot pedig egy furgon hátuljára pingálta fel valaki. Az persze, hogy a Btk. és a mikrobuszon elhelyezett üzenet miként viszonyul egymáshoz, némi vizsgálódást igényelne. Magyar Gábor ügyvéd szerint azonban akár a holokauszt tagadásának egyértelmű szándékára is lehet következtetni.

A jogász álláspontja: ha a jármű gazdája tudta, hogy a feliratot mások a nemzetiszocialista rendszerek által elkövetett népirtás tényének tagadásaként értelmezhetik, legalábbis a bűncselekmény megalapozott gyanúja felvethető. Az áthallás egyébként olyan erős, hogy aki a járművet látja, különösebb intellektuális erőfeszítés nélkül képes értelmezni az üzenetet.

Kérdéses, hogy egy büntetőeljárásban tényleg elmarasztalnák-e a fehér furgon tulajdonosát, de elvileg ez sem zárható ki. A rendőrök elvittek már többeket is azért, mert néhány centis vörös csillagot viseltek. A strasbourgi emberi jogi bíróság a jelkép viselésének általános tiltását elfogadhatatlannak találta, de a Btk. legutóbbi módosítása szerint a csillagért továbbra is lehet büntetni, ha azt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon tűzik ki.

A holokauszttagadás esetében pedig még csak az sem kell, hogy a köznyugalom sérüljön; a büntetéshez elég lehet, ha valaki nagy nyilvánosság előtt emlegeti a „holokamut”. Egy autó mint „hirdetési felület” vélhetően elég nagy nyilvánosságot jelent. Egyébként ilyen ügyben eddig csak kivételesen jártak el.

Pórul járt például az a férfi, aki a Nem tetszik a rendszer elnevezésű tüntetésen 2011. október 23-án héber nyelven hirdette: „A holokauszt nem történt meg”. Őt ezért másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

A bíróság ugyanakkor egészen kivételes magatartási szabályokat is előírt. Pártfogó felügyelet alá helyezték, eltiltották a nyilvános rendezvények látogatásától, s kötelezték arra, hogy legalább háromszor látogasson el a Holokauszt Emlékközpontba vagy egyszer az auschwitzi emlékhelyre, illetve a jeruzsálemi Jad Vasem emlékparkba, s írásban számoljon be a tapasztalatairól.

Gyűlöletbeszéd kontra véleménynyilvánítás szabadsága

A holokauszttagadás büntethetősége már korábban is szóba került, de nem önálló tényállásként. Az előző két parlamenti ciklusban több olyan javaslat született, amely szerint szankcionálni kellene a mások emberi méltóságát sértő – így a népirtást tagadó – megnyilvánulásokat. Az Alkotmánybíróság azonban úgy vélte, hogy a büntetés kilátásba helyezése indokolatlanul korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát.

Lomnici Zoltán volt főbíró ezért 2006-ban egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy értelmezze a szabad véleménynyilvánítás jogát, illetve az emberi méltóság alapjogát a jó hírnévhez való joggal összefüggésében. Elsősorban arra várt választ, hogy a véleménynyilvánítás nem büntetőjogi eszközökkel korlátozható-e az emberi méltóság védelme érdekében. A testület 2009-ben visszadobta a beadványt.

Első alkalommal ugyanabban az esztendőben nyújtottak be szocialista képviselők egy olyan törvénytervezetet, amely szerint a holokauszttagadás már önállóan büntetendő cselekmény lenne. Az ugyancsak MSZP-s Mesterházy Attila 2010 januárjában újabb javaslattal állt elő, amit a Fidesz tartózkodása mellett a Ház el is fogadott, és Sólyom László akkori köztársasági elnök némi hezitálás után aláírt. Az új kormány megalakulása után fideszes politikusok szinte azonnal kezdeményezték a Btk. újabb módosítását, és azóta a holokauszt mellett a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás tagadása is büntetendő.