Bűnösnek találta a Fővárosi Törvényszék Kun Tamás elsőrendű vádlottat, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola egykori biztonsági őrét az intézményben 2009. január 7-én történt kettős gyilkosság elkövetésében. Az elsőfokú, nem jogerős ítéletben életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtották a férfit, amiért az iskolában előre kitervelten, aljas indokból több lövéssel megölte az intézmény vezetőjét, Takács Józsefet, és egyik kollégáját, Papp Lászlót. Deme Gábor másodrendű vádlottat – az iskola volt gazdasági igazgatóhelyettesét – az emberölésben bűnsegédként találták bűnősnek, emellett elítélték társtettesként sikkasztásért, magánokirat-hamisításért is: szintén életfogytiglani fogházbüntetésre ítélték. Kun Tamás legkorábban 40, Deme Gábor pedig 32 év múlva kerülhet szabadlábra.

K. Tamás

Németh Nándor tanácselnök az ítélet kihirdetését követően három és fél órán át ismertette a történteket, amit „hidegvérrel elkövetett kivégzésként” minősített.

Mint mondta, a bizonyítási eljárás során világossá vált: az iskola igazgatója kiderítette, hogy Deme Gábor korábban mintegy hat és fél millió forintot sikkasztott az oktatási intézményt működtető alapítványtól. Hónapokon át gyűjtötte erről az információkat, és azt tervezte, hogy a rendőrséghez fordul. Mielőtt azonban feljelentést tett volna, engedett Deme kérésének, hogy találkozzanak 2009. január hetedikén. Az iskolába megbeszélt találkozón Takács József igazgató mellett ott volt egyik kollégája, Papp László is. Deme sem egyedül érkezett, elkísérte őt Kun Tamás. A bíró kiemelte: a találkozón elhangzottakat és végül a gyilkosság hangjait rögzítették, Papp László zsebében ugyanis egy bekapcsolt diktafon volt.

Bár a felvételt nem hozták nyilvánosságra, az ítélet indoklásakor a bíró sok részletet idézett belőle. Mint kiderült, a beszélgetés kezdetben arról szólt, hogy Deme és Kun mikor, miként távozik az iskolából. Majd amikor arról beszélt Deme, hogy mikor viszi el holmijait, váratlanul egy pisztolylövés hallatszott. Kun Tamás ekkor – a már korábban csőre töltött fegyverrel – fejbe lőtte Takács Józsefet. Ezt követően pedig Papp Lászlót utasította, hogy adja oda az igazgató táskáját, vélhetően azért, hogy megkeressék a sikkasztást leleplező dokumentumokat. Németh Nándor az ezután történtek ismertetése során több megrázó részletet is idézett a hangfelvételből, amit a magyar kriminalisztika történetében egyedülálló bizonyítéknak nevezett. Eszerint az első lövés után, a fegyvert tartó Kun Tamás és későbbi áldozata, Papp László között az alábbi párbeszéd zajlott le:

– Ne, légy szíves Tamás, Tamás légy szíves ne, nagyon szépen kérlek Tamás, hogy ne! – könyörgött életéért Papp László.

– Gyere ide! – utasította Kun.

– Jó, és odaadok mindent azonnal, csak nagyon szépen kérlek, hogy ne lőjél le!

– Ide állsz!

– Értettem.

– Ne mozdulj! 

– Értettem.

– Fordulj meg!

– Ne lőj le Tamás, légy szíves Tamás, légy szíves!

A bíró ismertetése szerint nem sokkal ezután – a táska és egy irodakulcs előkerülése után – lövés dördült. Papp Lászlót hátulról érte a lövés és összeesett. Percekkel ezután a már földön fekvő férfira másodszor is elsütötte fegyverét Kun. A hangfelvétel szerint Papp László még ezután is több mint tíz percig életben volt.

Németh Nándor ismertetése szerint a lövések után Kun – aki mindvégig rezignáltan hallgatta a tanács elnökének szavait – sürgette Demét, hogy hagyja el az iskolát. Deme azonban többször figyelmeztette, hogy el kell vinni az intézményben lévő kamerák felvételeit rögzítő számítógépet. Miután ezt megszerezték, együtt távoztak az épületből. Deme elindult, hogy elrejtse a számítógépet. A lövések miatt időközben értesített rendőröknek Kun – aki saját kezét is meglőtte – azt mondta, hogy csuklyás fegyveres támadt rá, és dulakodás közben sebesült meg. Ebből azonban a bíró szerint semmi nem volt igaz. 

A tanács elnöke kiemelte, hogy Kunt semmi nem motiválta, nem volt benne a sikkasztásban, az iskolában kedvelték, kizárólag Deme miatt vállata a gyilkosságot. Emiatt a bíró szerint Kun nem volt más, mint Deme „manipulált bábja.” Ezzel együtt – folytatta – arra nem volt elegendő bizonyíték, hogy valójában Deme lett volna a felbujtó. 

Kun és Deme – még az ítélet előtt – az utolsó szó jogán elmondott beszédükben igyekeztek ártatlanságukat bizonyítani. Kun Tamás azt mondta: „nem öltem meg senkit, nem lőttem le senkit.” A férfi majd negyvenperces zavaros beszédében arra utalt, hogy a gyilkosság hátterében magas beosztású egykori pártfunkcionáriusok állnak, akik azért rendelték meg a gyilkosságot, mert az iskolát pénzszivattyúként használták, az intézmény vezetője pedig le akarta leplezni őket. Kun szerint a lövéseket egy ismeretlen férfi adta le, ő csak a „balek” lett, akivel elvitetik a balhét. Deme hosszan bírálta a rendőrséget, amiért szerinte hanyagul kezelte a bizonyítékokat, az ügyészséget pedig azért, mert számos eljárásjogi hibát vétett, s több szükséges szakértői vizsgálatot sem végzett el. Ártatlansága mellett azzal érvelt: mivel nem sikkasztott, indítéka sem volt arra, hogy ártson az iskola vezetőjének.

A Fővárosi Törvényszék cstörtöki ítélete nem jogerős. A vádlottak felmentésért fellebbeztek, a vádhatóság pedig azért, hogy a tetteseket tényleges életfogytiglani büntetésre ítéljék.