'Fény fog gyúlni a sötétségben'
Mindegy hogy hívő vagy ateista, muzulmán, zsidó, vagy keresztény, jobb, vagy baloldali: lényeg, hogy erkölcse és lelkiismerete legyen annak, aki ma gyógyításra vállalkozik. S annak is, aki politikai pályára lép, és más emberek sorsáról, egészségének megőrzéséről, gyógyításáról dönt - ezt vallja dr. Csókay András főorvos, aki immár két hónapja a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház idegsebészeti osztályának vezetője.
- Bizonyára sokan demagógiának tartanák azt, amit én szívből és meggyőződéssel mondok: addig egyetlen miniszerelnök vagy miniszter sem járhat hatalmas fekete autókkal, amíg egyes kórházak osztályain a saját ürülékükben fekszenek a betegek, mert nincs pénz pelenkára, vagy az adott osztályon egyetlen nővérre hatvan ápolt jut, s így a tisztába tételre nem marad ideje.
Csókay András szerint az egészségügyben az elmúlt négy esztendő alatt történt a legsúlyosabb visszalépés: húsz százalékos forrásmegvonás sújtotta az ágazatot, amit a működtetésből vontak ki. Ez ellehetetlenítette a betegellátást. - Hiába avatnak ilyen-olyan modern osztályokat, vagy akár egész kórházi szárnyakat, vagy veszik meg a legmodernebb gépeket, ha nincs ember, aki kezelje ezeket. Nem fejlesztésre kell a pénz, hanem a működtetésre: az orvosok és ápolónők bérére, a betegek étkeztetésére, a gyógyszerekre, és igenis, olyan „triviális" dolgokra, mint a géz, a fertőtlenítő, vagy épp a vécé papír. Amíg ezekből folyamatos a hiány, s hullafáradt műtősnők állnak reggel a sebész mellett, addig itt nem beszélhetünk valódi emberséges és lelkiismeretes gyógyításról - teszi hozzá.
Csókay András szerint a problémák Molnár Lajos egészségügyi minisztersége alatt váltak drámaivá, aki úgy gondolta: vannak még tartalékok az ágazatban, ezért lehet forrást kivonni. - Majdnem minden rendszer egyszerre pazarló és ostobán fukar tud lenni, ám 2006-óta ez különösképp jellemző a fővárosi egészségügyre: a milliós fizetésű intézményvezetők egy része megalkuvó, a státuszáért cserébe a központi akaratot vakon végrehajtja, s eközben betegek halnak meg értelmetlenül. - Vajon miért kell két hónapig várólistán tartani egy háromgyerekes édesanyát, akinek a fejében talált érzsákot egyszerű rutin beavatkozással meg lehetne szüntetni, hogy aztán az érfal megpattanjon, a nő pedig meghaljon? Nekem erre senki nem tud épeszű magyarázatot adni - mondta Csókay András. Közölte: vágyálom lenne a svájci egészségügyet mintaként állítani, de már azzal is megelégedhetnénk, ha a szlovén vagy a cseh betegellátás szintjére kerülhetne a magyar.
S hogy miként lehet rendbe tenni a szerinte szétzilált egészségügyet? Nos, válasza szerint elsősorban vissza kell adni azt a pénzt, amit az elmúlt négy esztendőben elvontak az ágazat működtetéséből. Szerinte, ha a következő kormány bele mer nyúlni a korrupciós ügyekbe, és visszaszorítja az umbuldát, könnyen megtalálja a fedezetet erre. Másik fontos lépés - vélekedett - hogy az önző, a betegekkel nem törődő szakmailag alkalmatlan vezetőket le kell váltani. - Vissza kell nyúlni akár a beosztott orvosi rétegig is, és akár onnan kiválasztani tisztességes és lelkiismeretes embereket, az intézmények új irányítóit - mondta. Csókay óvott attól, hogy most mindenki azt remélje, rögtön kolbászból lesz a kerítés a választások után, de - szavai szerint - legalább fény fog gyúlni a sötétségben amiben éltünk évekig. - Megtapasztaltam, amikor eltévedtem 20 évesen a Tátrában mi az sötétségben, hidegben botorkálni, és mit jelent meglátni a menedékházat. Igaz, addig is el kell jutni - tette hozzá. Majd így összegzett: - Nekem, hívő embernek egyvalami igazán fontos: Isten ne csóválja a fejét rosszallóan, ha Magyarországra néz. Most ugyanis még bőven van csóválni valója.
