A baloldal szempontjából a szakítás végső egyenlegének megvonása elsősorban attól függ majd, hogy a két erő milyen formában és milyen eredményességgel lesz képes az együttműködésre - fogalmazott lapunknak Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet politikai elemzője. A szakember hozzátette: nem kétséges ugyanis, hogy a baloldali szavazótábor minél nagyobb mértékű lefedése érdekében folytatott, kiélezett rivalizálás során mindkét párt inkább veszíthet.

„Valószínűleg téved ugyanis, aki azt hiszi, hogy egymástól elszakadva Gyurcsány Ferenc és az MSZP más-más szavazói rétegekre támaszkodva politizálhat. Jelen ismereteink birtokában megalapozatlan álmodozásként értékelhetjük azt az elképzelést, hogy a szocialistáktól elszakadva belátható időn belül sikerülhet a Demokratikus Koalíció ernyője alá gyűjteni az Orbánnal szemben álló ellenzéki erőket, köztük az SZDSZ és az MDF eltűnésével 'hazátlanná' vált liberálisokat és az 'alternatív' konzervatívokat. Bár egy ilyen típusú 'proteszt-szövetségnek' önmagában lehetne realitása, legfőbb gátja valószínűleg éppen a volt miniszterelnök személye. Gyurcsány Ferenc ugyanis ma is a leginkább elutasított magyar politikus, aki relatív népszerűséggel inkább az MSZP törzstáborában rendelkezik. Márpedig ha ez így van, a két baloldali erő, amelyek között egyelőre nem fedezhetők fel jelentős ideológiai különbségek, elsősorban egymás elől szívhat el értékes szavazatokat, kölcsönösen gyengítve egymás választási szereplését” - vélekedik Filippov.

Az elemző szerint ebben a vonatkozásban az elkövetkező hónapok-évek izgalmas kérdése lesz, hogy az MSZP hogyan értékeli újra viszonyát Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének négy és fél évéhez, különösen annak 2006 és 2009 közötti szakaszához. Bár ekkoriban a „maradók” közül – Kiss Pétertől Szekeres Imrén át Mesterházy Attiláig – szinte az összes „nehézsúlyú” politikus első vonalban exponálta magát a kormányzati politikában vagy annak parlamenti támogatásában, Filippov szerint komoly esély van rá, hogy épp ennek elfeledtetését azonosítják a népszerűtlenségből való kitörés egyik lehetséges pontjaként.

Ez a stratégia – a kormány hibáinak hátszelével – segítheti az MSZP arculatának újjáépítését, a Gyurcsány-párttal való kiélezett szembenállás azonban hosszabb távon a baloldal kormányváltó esélyeit csökkentheti. A két pártnak a jövőben kifinomult arányérzékkel kell egyensúlyoznia az egymással szembeni önmeghatározás és a konstruktív ellenzéki összefogás közötti, igen keskeny mezsgyén. Gyurcsány Ferencnek a Demokratikus Koalíció születésekor elmondott beszéde („Ma volt utoljára kritikus megjegyzésem volt pártomról”) arra utal, hogy ennek ő is tudatában van; az pedig a jövő kérdése, hogy ezt az elvet sikerül-e majd kivitelezni a gyakorlatban.

„Mesterházy pártelnökké választását követően elmondott programbeszédében legfontosabb feladataként a párt egységének megőrzését és az MSZP baloldali fordulatának, megújulásának levezénylését jelölte meg. Alig egy évvel megválasztását követően az MSZP visszafordíthatatlanul kettészakadt, míg az ideológiai-szervezeti megújulást eddig épp a bekövetkezett esemény megakadályozására fordított, sikertelennek bizonyult erőfeszítések blokkolták a leginkább. Bár jósolni soha nem érdemes a politikával kapcsolatban, az új helyzetben kétségkívül csökkent a valószínűsége annak, hogy a 2012-es tisztújítás után is Mesterházy maradjon a párt elnöke” - tette hozzá Filippov Gábor.

„Az MSZP néha haláltusának tűnő osztódása a durvább kiszólások ellenére is kezelhető probléma maradt. A felek nem borították egymásra a tárgyalóasztalt és nem marakodtak a családi ezüstön, de a nyűglődéssel eltöltött év még nagyon hiányozhat a következő választások előtti építkezés idején” - ezt Vasali Zoltán politológus nyilatkozta a Népszabadságnak.

Az elemző úgy látja, mivel Gyurcsány és Mesterházy hasonló érzelmű bizonytalanokból próbálnak szavazókat szerezni maguknak, így a parlamenti együttműködésen túl a jövőben inkább lehetnek egymás ellenfelei, mint valódi szövetségesei. „Az egyfordulós választási rendszer koalíciós kényszere később persze terelhet közös platformra pártokat, de ilyen alapon jelenleg a DKP-nál az örök független LMP is közelebb van az MSZP-hez. A 2006 óta egyre nagyobb hősi öntudattal a nyilvánosságot fárasztó Gyurcsány–eposz ugyanis egyre kevesebb lendületet biztosít az új formációnak. A DKP jövőjét tekintve sokkal fontosabb kérdés, hogy a második vonalból Molnár Csaba képes lesz-e eladhatóvá tenni egy szociálisan érzékeny, mégis piacpárti ideológiát. Szűcs Erikát vagy Vitányi Ivánt ugyanis nehéz egy új balközép párt arcaiként elképzelni. Érdemes erre visszatérni talán akkor, ha a hibahatár felett méri egyszer a DKP-t valamelyik kutatóintézet” - fogalmazott Vasali.

A politikai elemző szerint Mesterházynak a 2010-es választások után ismét csak annyit sikerült elérnie, hogy mérsékelte a veszteségeket. „Egy igazi győztes csörte azonban még hiányzik a gyűjteményből, és minél tovább hiányzik, annál nehezebben elképzelhető, hogy ez valaha is bekövetkezne. A szocialisták elnöke eddig mindent megpróbált, hogy karaktert találjon egy új MSZP-nek. Zöldebb próbál lenni az LMP-nél, jobb kormányosnak tűnne a Fideszes nyomulásban és mindenkit megvédene a szélsőjobb agresszivitásától. Ez persze nem megújulás, ez az elmúlt öt évben megszokott védőbástya szerep ráncfelvarrása. Ennyi kevés ahhoz, hogy Mesterházy megszabadulva Gyurcsány állandó jelenlététől, hirtelen bemutasson egy „új” szocialista pártot a választóknak. Puch, Szekeres vagy Kiss Péter árnyékában Mesterházynak pár őszülő fiatallal karöltve kellene egy kiadós csapatépítő tréning ahhoz, hogy valami lendületes szociáldemokrata identitást kezdjenek el építeni” - vélekedett Vasali Zoltán, hozzátéve: ráadásul a szocialisták jövője összefügg egy országos szintű politikai versennyel is, amelyben az lehet váltópárt vagy az ellenzéki együttműködés vezetője, aki szociális és demokratikus érzékenységét tekintve hitelesebbnek tűnik a többinél.

„Az egész verseny persze már most lefutottnak tűnik, ha a Fidesz ellenségkép építési sikereit nézzük a bankoktól a hajléktalanokig, ráadásul az ez ellen szerveződő mozgalmak őrzik pártpolitikai függetlenségüket. A Fidesz viszont lassan bebizonyíthatja magáról, hogy egy monumentális állam felépítésével sem képes megoldani a legkomolyabb társadalmi problémákat és elsősorban a nagy ellátórendszerek reformkérdéseiben vall kudarcot. A kormánypártok akármennyire is szerettek volna megszabadulni 2010-ben a korábbi vitáktól, ezek a témák határozzák meg majd a következő másfél év politikai napirendjét is, amelyben a szakpolitikai tudás egyre nagyobb hitelesítő erő lehet a politikai piacon. Így még izgalmasabbá teszi a rivalizálást a baloldalon, hogy szakértői terepen egyre megkerülhetetlenebb a Bajnai Gordon és Oszkó Péter vezette Haza és Haladás Alapítvány. A ma civileknek tűnő válságmegoldók tudására pedig nagy szüksége lenne az MSZP-nek, és persze a DKP-nak is” - fogalmazott lapunknak Vasali Zoltán.

Kiszelly Zoltán az eseményeket úgy értékelte: az “újdonság” erejében bízhat ugyan a DKP, de Gyurcsány Ferenc személye nagy tehertétel. “Őszödi beszédében saját hangján mondta el politikusi igénye és a 'szomorú valóság' közötti különbség áthidalására tett lépéseit, így Gyurcsány is a 'régi' pártok és politika része marad hiába kapnak a DKP megjelenésében fiatal és 'új' politikusok nagy szerepet” - fogalmazott Kiszelly. Elmondta még: megyei és helyi szinten most dől el, hogy ki megy és marad, vagyis valójában hány aktív tagja van a DKP-nak.

“A balliberális holdudvar is meghasonul: tudják, hogy a hangsúlyosan 'progresszív' DKP és a 'baloldali értékeket' képviselő MSZP csak együtt lehet sikeres. Bár Gyurcsány egy fillért sem kért, lehet, hogy a 'békés válás' része az MSZP-nek járó költségvetési támogatás megosztása a DKP-val, ami biztosítja a minimális üzemszerű működést. Ha nem sikerül, csak féléves függetlenségi moratórium után saját frakciót alapítaniuk, akkor nehéz lesz a média érdeklődését fenntartaniuk” - fogalmazott a szakértő.

Kiszelly úgy véli, a Gyurcsány-párt stratégiája az lehet, hogy 2013 közepéig egy “potenciális, fapados” gyüjtőpártot kell kiépíteni, amely “élcsapatként” tudna az addigra körvonalazódó ellenzéki pártok integrátorává válni. Rizikót jelent, hogy Gyurcsány ellen gyanúsítással élt az ügyészség, így egy esetleges vádemelés után megcáfolhatatlan bizonyítékok meglétét feltételezve egy bírósági elmarasztalás a DKP motorját lehetetlenítené el – véli a szakértő.

Kiszelly szerint szociális demagógia és populizus nélkül nehéz lesz a Gyurcsányék által vizionált “nyugatos”, vagyis neoliberális társadalom eszményképe mögé többséget találni. “A baloldal kettészakadása után is megmaradnak a viták a DKP és az MSZP között, hiszen Mesterházyék várhatóan innentől a DKP-hoz is igazítják álláspontjukat, ami nevetőharmadiként a Jobbik malmára is hajthatja a vizet. Ugyanakkor Gyurcsány távozásával a Fidesz és a Jobbik törzsszavazói elveszítettek egy 'vörös posztót', ami aktív választási részvételre serkentette őket. Az LMP is 'szívesebben' alkot adott szakpolitikai kérdésekben ellenzéki technikai koalíciót Mesterházy pártjával” - fogalmazott Kiszelly Zoltán.