A Város Mindenkié csoport elítéli azt, ahogyan a közelmúltban nyilvánosságra került csepeli bűncselekmények során a médiában többször említették a „hajléktalanokat” mint bűnözői csoportot. Ez nemcsak jogellenes, de indokolatlanul megbélyegez egy már ma is szélsőségesen kirekesztett csoportot.

csepeli élve eltemetős gyilkosság helyszín

Az adatvédelmi törvény szerint személyes adatnak minősül minden olyan adat, amiből levonható az érintettre vonatkozó következtetés (pl. név, azonosító jel, fizikai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális jellemzők). Az, hogy valaki Csepel erdős részén élő hajléktalan ember, egyértelműen személyes adatnak minősül, melynek kiadása nemcsak az adott személyre, de a hozzá hasonló helyzetben élő emberekre is nagy veszélyt jelent. A csepeli ügy kapcsán a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat nemcsak a média több képviselője, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) is megsértette.

A jogsértésen túl, az NNI képviselője minden erkölcsi szabályt megszegve a kollektív bűnösség elvét használta nyilatkozatában: „Az a tény, hogy az emberöléseket sorozatban, feltételezhetően több hónapon át anélkül követték el, hogy azt a hatóságok tudomására hozták volna, meghatározóan annak a szabályozatlan és társadalmi kontroll nélküli életformának a következménye, amit számos hajléktalan folytat”. Mivel a rendőrség közlése alapján nincs alapos gyanú arra vonatkozóan, hogy a csepeli erdőben élő emberek követték el a feltételezett gyilkosságokat, az NNI nyilatkozata nemcsak félrevezető és életveszélyes, de egy jogállamban teljességgel elfogadhatatlan.

A Város Mindenkié álláspontja szerint a kérdés nem az, hogy egy adott bűncselekményt hajléktalan ember követett el vagy sem, hanem az, hogy a bűncselekmény elkövetéséért az azért felelős személyeket, vagy egy egész társadalmi csoportot ítélnek el. Lehetséges, hogy a brutális gyilkosságok elkövetői hajléktalan emberek (is) voltak (ezt majd a rendőrségi nyomozás deríti ki), azonban ez semmiképpen sem használható fel arra, hogy minden hajléktalan embert potenciális sorozatgyilkosként kezeljenek.
A fenti diszkriminatív tényközlés azonnal elindított – vagy inkább igazolt – egy politikai lavinát.

Négy holttestet találtak Csepelen, egy erdős területen, hajléktalantanya közelében. A tettesnek feltehetőleg a hajléktalanok is segítettek

A hírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök utasítást adott Pintér Sándor belügyminiszternek, hogy a rendőrség vizsgálja át az összes „hajléktalan telepet” – noha e vizsgálatok célja nem ismert. Pintér Sándor eddig nyilvánosságra került módszereit és nézeteit ismerve ez az utasítás előreláthatatlan mértékű zaklatásnak teszi ki a bűnbaknak kikiáltott hajléktalan embereket. Tény, hogy a fedél nélkül élő emberek a mindennapokban is sokkal szigorúbb hatósági ellenőrzésnek vannak kitéve, mint akik rendelkeznek biztos lakhatással. Ennek ellenére, a hajléktalan emberek inkább a bűncselekmények áldozatai, mint elkövetői.

A most kormányzati szinten is megtámogatott hajléktalanellenes retorika ahhoz járul hozzá, hogy még több zaklatás és bántalmazás érje a hajléktalan embereket. A magyar állam feladata nem az, hogy a szélsőségesen nehéz helyzetben élő emberek életét tovább keserítse, hanem az, hogy kiemelt szociális és fizikai védelmet biztosítson számukra.

Az, ahogyan a média, a rendőrség és a kormány a Csepelen történt – eddig még nem teljesen feltárt – eseményeket kezeli, a hajléktalanság kriminalizációjának eddigi legsúlyosabb megnyilvánulása. A csepeli eset a bűnüldözés hatáskörébe tartozik, amit a hatóságoknak és a médiának is ennek megfelelően kell kezelni. Óva intjük a kormányt attól, hogy ezt a tragikus esetet ürügyként használja fel a hajléktalan emberek tömeges megfélemlítésére.