Tarthatatlan az, ami a hazámban történik.

Cigány vagyok.

Őrületesek a mindennapok.

Mindenhonnan a gyűlölet hangja szól, szinte mindegy, hogy hol vagyok, már nyíltan megy a „cigányozás", büntetlenül teheti a többség, nincsen ami, kontrollálja, mert a politikai közbeszéd, az Országházában folyó disputa is sok esetben nyíltan rasszista. Hol a határ? Hol a türelem határa? Mindennap felteszem magamnak a kérdést, amikor hazatérek a munkából. Sok idő kell, hogy regenerálódjak, hogy hitet tudjak önteni magamba, hiszen munkám során szükségem van erre.

A józan többség „kiabálása mégsem hallatszik az égig," mert úgy látszik, hogy elfelejtődött a gyilkos XX. század számomra kitörölhetetlen időszaka, amikor sok millió embert pusztítottak el csak azért, mert zsidónak vagy cigánynak született.

Berki Judit

A többség vette a bátorságot, hogy megmondja, ki élhet és ki nem, kinek van a gettóban a helye, ki, mit tehet, kivel házasodhat, milyen hivatalt tölthet be, és melyik koncentrációs táborba fogja vinni az a vonat, ami a legbrutálisabb emberi vérengzések utolsó állomására fuvarozta a gyerekeket, nőket, időseket és a férfiakat.
Én még nem éltem ebben az időszakban, de túlélőkkel sokszor találkoztam.

Ma kísértetiesen látom ismétlődni a folyamatokat. A barátaim azt mondják, ne aggódj, ne túlozz, ne ez, ne az..... de bennem ott van a kisördög. Akkor sem akarták elhinni az emberek, hogy megtörténhet. Sok okos, nagy tudású ember nem ismerte fel a veszélyt, csak akkor, amikor késő volt. Sokan asszisztáltak a folyamathoz, és felvetődik a társadalom kollektív bűnösségének a kérdése.

Elővettem országházi beszédeket abból az időből! Jó lenne, ha politikusaink is megtennék ezt! Kísérteties a hasonlóság!

Miskolcon nyíltan megfogalmazódott, hogy gettó kell a „miskolci cigányoknak".

Fantasztikus elképzelésekkel oldanák meg azt a problémát, ami lassan szétfeszíti a falakat, kettéosztja a társadalmat és felkorbácsolja az egymás elleni gyűlöletet.

Igen, a cigánykérdésről van szó. Azokról az elmulasztott lépésekről, melyeket a többség soha nem mert megtenni a valós integráció érdekében, mert féltette politikai ambícióit a helyi képviselőtestületekben és az úgynevezett nagypolitika színterén.

A jelentős intézkedések mindig elmaradtak, bármilyen kormány is volt hatalmon az elmúlt húsz évben. Minden csak akkor, ha politikai érdeke fűződött hozzá, ha nem, akkor várni kellett. Eltapsolt úgynevezett „cigánypénzek", melyek soha nem értek célba, de arra jók voltak, hogy tudathatták a többséggel, hogy látjátok adunk, és mégsem történik semmi!

Igen, tisztelt honfitársaim, a húsz éve fennálló munkanélküliség, a folyamatos jövedelemhiány, a romló lakáskörülmények, a kikapcsolt közművek, a telepek megtartása, a szolgáltatásoktól történő elzárás oda vezet, hogy belepusztul egy népcsoport. A gettót már nem kell megteremteni, mert a gettósodó kistérségek, települések már kialakultak. Az LHH (leghátrányosabb helyzetűeknek szánt) projektek, ahol a sokszor a szűklátókörűség nem engedte érvényesülni a valós problémák tényleges kezelését. A pénzek, szerződések későn érkezése, a hosszú huzavona a bírálatok megszületéséig - a jóllakott emberek ráérős döntési mechanizmusa - nem segítette a gyorsabb segítség megjelenését. A közmunkák rendszere, az egy család egy RÁT (rendelkezésre állási támogatás), mind még inkább sújtották az amúgy is kiszolgáltatott emberek csoportját. Sok helyen egymás ellen is fordultak, mert kinek is fontosabb a munka? A te családodnak, vagy az enyémnek? Még azt is elérték, hogy csoporton belül is szembenállás van, mert a szegénység, a legnagyobb úr. „Ember embernek farkasa" lehet.

A társadalom egy csoportja, jelen esetben a roma közösség egy része a fent leírt helyzetéből adódóan teljesen marginalizálódott, a társadalom peremére szorult vagy kilökődött.

A probléma csak az, hogy bárki, aki hasonló helyzetben él, vagy oda kerül, mint a cigány közösség jelentős része, beleshet ebbe a csapdába. Nem kell ehhez barnább bőrűnek lenni, nem kell ehhez cigánynak születni. Belepusztul, mert kialakult a csoport felé a többség részéről a gyűlölet, az előítéletek észrevétlenül lopták be magukat a mindennapokba. Hányszor hallottam én is, hogy „milyen rendes ember, de milyen kár, hogy cigány..." Ha nem lennének nagyon biztos gyökereim, ha nem jutna eszembe mindennap édesapám, aki 46 évet dolgozott ebben a hazában, értünk és másokért, akkor lehet, hogy már öngyűlöletem lenne, és megkérdezném, mint ahogyan sokan megkérdezik, hogy tényleg ilyen rosszak vagyunk mi, mint ahogyan állítják?

Így azonban azt mondom magamnak, megengedhetetlen, hogy az az ország, ahol én élek, ahol születtem, ahol nevelkedtem, tanultam és dolgozom, ilyen cudar módon bánjon velem és társaimmal, mert cigányok vagyunk! Mi hová fordulhatunk védelemért?

Meddig mehet még a mindentől való megfosztottság? Meddig lehet hagyni, hogy olyan emberek törjenek pálcát felettünk, akiknek fogalma nincsen arról, hogy mit jelent így élni? Mit jelentenek a szorító mindennapok?
Mit jelentenek az átsütő gyűlölködő megjegyzések? A folytonos cigányozás, a „szappan lesz belőletek" felirat a Magyar Nemzeti Gárda masírozása, az árvízi károk okozta súlyos veszteségek, és még abban a helyzetben is megnyilvánuló kirekesztés.

Lassan megfojt mindenkit közülünk ez a légkör.

Magyar vagyok, cigány vagyok. Kettős identitástudattal rendelkezem. Csak Radnótit tudom idézni:

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám..."

Igen, tisztelt gyűlölködő honfitársaim!

Bármennyire hihetetlen is, így érzek, így érzünk több százezren ebben az országban!

Mi önökkel ellentétben senkinek nem kívánjuk azt, hogy gettóban éljen, hogy csendőrök vigyázzák, és csak kilépővel hagyhassa el a területet!

Magyar alkotmány! A jogállamiság intézményeiben dolgozók, alkotmánybírók, törvényhozók, jogvédők, civilek és normálisan gondolkodó állampolgárok! Hol vagytok????

Berki Judit, Bátonyterenye