A bíróság által megítélt kártérítési összegek lényegesen alacsonyabbak, mint a kereseti követeléseké, bár azok évről évre nőnek - mondta az ügyészek polgári jogi felelősségéről szervezett nemzetközi tanácskozás nyitónapján Tímár Anikó, aki a Legfőbb Ügyészség (LÜ) jogi képviseleti osztályát vezeti. Ez az osztály képviseli a magyar ügyészi szervezetet és az ügyészeket azokban a polgári peres ügyekben, amelyeket ellenünk indítanak munkájuk miatt.

Az osztályvezető közlése szerint a kereseti követelések összege megegyezik az ügyészség éves költségvetésének egyharmadával, és háromezerszer több, mint a megítélt követelések teljes összege: 2005-ben 676 millió forintot követeltek a vádhatóságtól, melyből 29 milliót ítéltek meg a bíróságok, míg a 2008-as 2,865 milliárdos követelésből egymilliót, a tavalyi 3,674 milliárdosból pedig csupán 0,96 millió forintot.

Tíz év alatt a hazai bíróságok előtti perek száma a többszörösére növekedett, az ügyészségnek ezekben a perekben gyakorlatilag védekeznie kell a büntetőeljárásban törvényi előírás alapján végzett cselekménye miatt. A Római Egyezmény biztosítja az állam intézményeinek tevékenysége során okozott kár megtérítésének kötelezettségét, külön kiemelve, hogy a törvénytelen letartóztatás, őrizetbe vétel esetén is jár a kártérítés.

A magyarországi szabályozás többrétű: a törvényben meghatározott esetekben a jogtalan fogva tartás miatt az állammal szemben lehet kártalanítási igényt benyújtani. Kártalanítás kérhető az előzetes letartóztatásért, házi őrizetért, ha a nyomozást bűncselekmény hiányában szüntették meg, vagy ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt. Ezekben az esetekben a magyar állam képviseletében az igazságügyi miniszter jár el, ez az ügyészséget peres félként nem érinti.

Ettől eltér a kártérítés, amely a büntetőeljárásban résztvevő nyomozóhatósággal, ügyészséggel és bírósággal szemben indítható. Bármelyik ügyészi szerv is a károkozó, a kártérítési pert a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell megindítani. A károsultnak kell bizonyítania, hogy vele szemben jogellenes cselekményt követtek el, a magatartás felróható, illetve a magatartás és a kár bekövetkezte - például az eljárás negatív következménye a jó hírnevére, becsületére, munkájára, vagyis személyhez fűződő jogainak sérelme - között ok-okozati összefüggés van. Az alperes LÜ-nek pedig azt kell bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általánosan elvárható volt. 

Az osztályvezető elmondta, a tapasztalatok szerint a Legfőbb Ügyészséggel szembeni perek száma évről évre nő, és egyszerre több hatósággal szemben indítják, de végül csak az ügyészség marad a kárigény "alanya". Az általános - és szerinte téves - vélekedés alapján ugyanis az ügyészség minden esetben felettes szerve a nyomozó hatóságnak, ezért a nyomozó hatóság valamennyi cselekményéért az ügyész a felelős. A bíróság pedig azért "marad ki" a kártérítés iránti perekből, mert bár a bíróság rendeli el az előzetes letartóztatást és hosszabbítja azt meg, de a bíróság hozza meg a jogalapként felhozott felmentő ítéletet is.

A leggyakrabban téves vádemelés, téves jogszabály-értelmezés miatt perelik be az ügyészséget. Leginkább a személyhez fűződő jogok közül a jó hírnév megsértésére hivatkoznak a felperesek, de gyakran említik az egészségkárosodást, a munkához való jog csorbulását és az egészséges családi élethez való jog sérelmét. A bírói gyakorlat szerint csak nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén lehet megállapítani a kártérítést, önmagában a téves vádemelés nem ad alapot a kártérítésre - hangsúlyozta az osztályvezető.