'Attól, hogy meg tudjuk nevezni a felelősöket, még nem nyertünk feloldozást'
– Sokan meglepődtek, hogy elvállalta a Pest megyei pártelnökségre szóló jelöltséget, azt lehetett hallani, hogy az elején sokáig még hárította is a lehetőséget. Miért vállalta el végül?
– Vannak olyan pillanatok és helyzetek, amikor nem az a kérdés, hogy gondolt-e az ember valaha is arra, hogy elvállná-e az adott posztot, hanem hogy melyik értékrend mellett teszi le a voksod. Vannak helyzetek, amikor politikailag értéket kell választani és abba bele kell állni. Megkérdeztem a választókerületemben a párttársaimat a jelölés után, hogy megvan-e a megfelelő hátországom. Arról biztosítottak, hogy igen. Látom, hogy egy olyan vita kezdődik, ami szervezetileg felkészületlenül éri a megyét. Számos konfliktust hordozott ez a régió, ennek egy részét az országos politikából hozta, egy részét pedig a helyi ellentétek okozták. Ahhoz, hogy ezeket a vitákat tisztességgel le tudjuk folytatni, meg kell erősíteni a szervezetet. Ebben vállaltam szerepet.
– Mégis milyen vitáról és milyen akkut helyzetről beszél, amelyben értékrendet kell választani?
– Arról a vitáról, hogy mi magunk hogyan tudjuk értékelni azt, amit tettünk és mi vezetett oda, hogy történelmi vereséget szenvedtünk. Ezekből okulni kell. Ez nem hamuszórás, annak a felismerése szükséges, hogy a társadalmi megosztottság csak nő és a hagyományos válaszok már nem megfelelőek. A Fidesz gyorsabban erodálja saját korábbi bázisát, mint arra mi reagálni tudnánk. Új igazodási pontokat kell teremteni. Az én értelmezésem szerint ez nagyon egyszerű: új szövetség és partnerség kint is, belül is. Mindent nyíltan, asztal fölött kell megvívni. Mert lehet egy vitában még veszíteni is, de gerincesen kell. Meggyőződésem, hogy a társadalom az elmúlt egy évben jelentősen kiábrándult a Fideszből, a párttagjaink körében pedig sokan már most azt várják tőlünk, hogy revansot vegyünk. Erre még nincs itt az idő, nincs meg a kellő felkészültség. Ebben a munkában fel kell ismerni, hogy azt a választói csoportot, amely már levált a Fidesztől, de még nem szavaz a szocialistákra, csak akkor tudjuk meggyőzni, ha megismerjük és felvállaljuk a problémáit. A társadalom baloldali értékítélete és az általunk bemutatott baloldali politika között most diszharmónia van. Erre nem az a megoldás, hogy mindenkit be kell szívni egy közösségbe, hanem megérteni azt, hogy mitől lesz jobb az élete. És azért tenni. Ez egy más attitűd. Nem a politikai többséget kell megszerezni, hanem a társadalmit. Utóbbi nélkül előbbi sincs. Nálunk ebben sokan félreértésben vannak. És ez az, amikor értékválasztásról beszélek.
– Értékrendválasztásról beszélnek sokan a Pest megyei pártelnökválasztás kapcsán is. Többen azt, hogy az eredeti hat jelöltből a végén csak Tóbiás József és Varju Lászó maradt, úgy fordították le: ez Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc előrehozott párbaja. Amiben – Varju visszalépése okán – a volt kormányfő meggyengülését látják.
– Varju Lacival több mint húsz éve barátok vagyunk, mind a ketten egy ifjúsági mozgalomból jövünk, ültünk egy elnökségben, meghatározó közös élményeink vannak. Ezeket nem lehet felülírni egy vitában, konfliktusban sem. Egyikünk sem folytatott szervezeti kampányt, azon túl, hogy leírtuk a programunkat. Lehet, hogy politikailag másképp gondolkodunk, de emberileg nincs közöttünk konfliktus. Arra pedig, hogy ez Mesterházy-Gyurcsány harc lett volna, a küldöttgyűlés egyértelmű választ adott: nem akarnak megosztottságot. A Pest megyei szocialisták arról döntöttek, hogy egységben akarják folytatni. Lefordítva, a válaszuk az volt: sem Mesterházy, sem Gyurcsány.
– Ehhez képest a volt miniszterelnök az ezzel kapcsolatos Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy „a jelenlegi országos vezetés az első perctől Mesterházy-Gyurcsány meccsnek tekintette a választást”, Puch László pártigazgató pedig „bizalmasan helyi emberekkel tárgyalt, hogy támogatást szerezzen Varju riválisainak”. Gyurcsány Ferenc hozzátette: Varju azért lépett vissza, hogy „tisztességes maradjon”. Ezek szerint mégiscsak volt valami mutyi?
– Kilencvenhét százalék támogatott a küldöttértekezleten. Én nem szervezeti elnöknek, hanem politikai vezetőnek jelentkeztem. Varju Laci a felszólalásában világossá tette, hogy az új elnöknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a saját programját a saját csapatával végezhesse el. Ezt a küldöttértekezlet akceptálta. Ezen a küldöttgyűlésen mindenki tisztességes volt. Mindenki azért ment el, mert végre békét, rendet és nyugalmat akart. Gyurcsány Ferenc kevésbé tájékozott a Pest megyei viszonyokat illetően, ezért nem kellene feltétlenül véleményt mondania. Ha kívánja, meghívjuk a küldöttgyűlésünkre, ahol megoszthatja velünk saját meglátásait. Ami pedig Puch László pártigazgatót és a rá vonatkozó megjegyzését illeti: alapszabályunk értelmében a mindenkori pártigazgató – ezt a posztot én is betöltöttem egy időben – legitim módon hívhat fel bárkit és tájékozódhat. Utána jártunk, semmiféle befolyásolás nem történt. Minden demokratikusan, mutyimentesen és békésen zajlott.
– Pest megye mellett a párt megreformálásáról is beszélt. Utóbbit hogyan képzeli el?
– Az én alapállításom az, hogy társadalmi többséget kell először építeni, nem pedig politikait. Ma az MSZP-től nem várnak többet. Nem most kell megmondani, hogy 2014-ben milyen stratégiával indulunk neki a választásnak. Dolgozni kell rajta, de nem ez az első. Világossá kell tenni, hogy a kiábrándult tömegek pártján állunk. Oda kell menni és támogatni kell, felkarolni, segíteni. Megtalálni a számára fontos válaszokat. Igen, még akkor is, ha először a válasz „nyolcévezés” lesz. Nem befelé kell politizálnunk, hanem kifelé. Tizedrangú kérdés, hogy hogyan választjuk meg a pártelnököt, közvetlenül vagy közvetve. A szervezet majd idomul ahhoz amilyenek vagyunk. Nem az alapszabály-módosítással nyerjük vissza a társadalom bizalmát. Én ebben nem hiszek. Mindig azt a lépést akarjuk kihagyni, hogy milyen politika kell a sikerhez. A gombhoz varrjuk a kabátot. Egy vereség után ki kell hordani az okokat, le kell vonni a konzekvenciákat. Ezzel még adósak vagyunk. De fontos, hogy ez nem személyi kérdés. Attól, hogy meg tudjuk nevezni a felelősöket, még nem nyertünk feloldozást. A választót az érdekli, hogy ki tudjuk mondani: igen, elvesztettük a köztük és köztünk lévő követési távolságot. Hiába voltak grandiózus terveink, nem mind valósult meg és többségét nem is értették. Ha a hibáink vizsgálatában nem az az egyetlen lépés, hogy a személyi felelőst megjelöljük, hanem fontos, hogy belássuk mit és miért rontottunk el, illetve hogyan kellene mindezt most csinálni, akkor az egy egészséges vita. Ha leegyszerűsítjük, nem lesz az. Én nyolc hónapra kaptam mandátumot, a következő tisztújításig. Megteszem, ami tőlem telik.
– Elég idő lesz?
– A szándék megvan. Egy közösségben azért választunk vezetőt, mert ő határozza meg a mintát. A vezetők nem fogják megúszni, hogy ezt a mintát megmutassák. Igaz ez a párt mindegyik irányítójára. Én inkább értékközösséget választok, mint érdekközösséget.
– A jelenlegi MSZP-t melyikbe sorolná?
– Meggyőződésem, hogy az MSZP a bázisát tekintve egy értékközösség. Felül zajlik egy konfliktus, amit mielőbb rendezni kell. Záros határidőn belül pontot kell tenni a végére. A frakció ebben elég egyértelmű döntést hozott: elindul egy vitasorozat a problémás kérdésekről. A végén egy legitim döntés fog születni, amely mindenkire vonatkozik majd. Aki nem veszi ezt tudomásul, az kiírja magát a közösségből.
