'A whiskys bankbiztonsági tanácsadóként is megállná a helyét'
– Normális az, ha egy országban úgy sztárolnak egy bűnözőt, egy egykori fegyveres rablót, ahogy tudósokat, művészeket, sportolókat kellene?
– Nem, de van rá logikus magyarázat, hogy miért teszik mégis oly sokan. A nők például elve vonzódnak az olyan macsó férfiakhoz, akik a maguk szakmájában kilógnak a sorból. Nem átlagosan. Mindegy, mivel foglalkoznak, lehetnek könyvelők vagy adócsalók, bankárok vagy bankrablók, a lényeg, hogy ne legyenek átlagosak. Olyan társat keresnek, aki erős, akiről úgymond ránézésre feltételezhető, hogy képes lesz megvédeni és eltartani őket és majdani gyermekeiket. Megjegyzem, teszik ezt annak ellenére, hogy a macsó pasik általában nem jó harcosok...
– Egy börtönben csücsülő partner sem megvédeni, sem eltartani nem tudja a társát…
– Azok a hölgyek, akiket levesz a lábukról a bűnözés romantikája, vagy egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik velük párjuk lebukása esetén, vagy úgy vannak vele, hogy „ez is a csomag része”. Számtalan esetről tudni, amikor a férfi rendszeresen verte a társát, és az mégis kitartott mellette. Kicsit olyan ez, mint a túszok és túszejtők kapcsolatában, az úgynevezett stockholmi szindróma. Egy 1973-as stockholmi túszdráma alkalmával figyeltek fel arra a szakemberek először, hogy a túszok egy idő után fogvatartóik pártjára álltak a kiszabadításukon munkálkodó hatóságokkal szemben. Egyszerűen, mert tőlük függött az életük, a biztonságuk, hogy kapnak-e enni, inni.
– A rendőrség évekig bottal ütötte a whiskys nyomát. Egy idő után megjelentek a „whiskys:BM – 22:0” – „23:0” és így tovább – feliratú pólók, és nemcsak, sőt elsősorban nem a macsó pasik után vonzódó nők viseltek ilyeneket…
– Amikor egy társadalomban valamiért mélyponton van a hatóságok, a kormány, a parlament tekintélye, az emberek, ha éppen más kézenfekvő megoldás nem adódik, ilyen és hasonló fricskákkal fejezik ki rosszallásukat. Nem mindenki drukkolt a whiskysnek azok közül, akik efféle pólót viseltek. Felteszem, a többség egyáltalán nem örül annak, hogy a rendőrség éveken keresztül képtelen elfogni egy rablót, sőt, kifejezetten irritálta a hatóságok tehetetlensége, és ennek a véleményének adott hangot akkor, amikor a szóban forgó ruhadarabot felvette. Egyébiránt, a szakma csúcsán lévőket mindig elismerés övezi, rajongótáboruk van, akár tetszik ez az adott hivatás gyakorlóinak, akár nem. Bármilyen mesterséget űzzenek is, ez mindenkire igaz, a színészre, a politikusra, a bankárra és a bankrablóra egyaránt. Egy olyan bűnöző, aki azért viszonylag "lájtosan" rabolt, nem ölt embert, nem vert brutálisan össze senkit, vagy legalábbis a közvélemény így tudja róla, könnyen népi hőssé válik.
– De Ambrus Attila, ha csak a 30. bankrablása után is, de lebukott. Vesztett. Börtönbe került több mint egy évtizedre, s most mégis, mintha mi sem történt volna, barátnők, rajongók és a média várták a szabadulását.
– Legyünk őszinték, Ambrus Attila egy jó kiállású, intelligensnek mutatkozó fickó, akire odafigyelnek a nők. És aki nagyon sok kisember álmát megvalósította. Mert ne legyenek kétségeink, különösen most, amikor számtalan család került kilátástalan helyzetbe az ilyen-olyan okból felvett baki hitelek megváltozott kamatai miatt, sokan vannak, akik a lelkük mélyen eljátszottak már a gondolattal, hogy ki kellene rabolni egy bankot, és akkor minden gondjuk egy csapásra megoldódna, csak éppen nem merik megtenni. Tartanak a következményektől. No, meg persze azért kell egy jókora gátlástalanság is ahhoz, hogy valakiből bankrabló lehessen. Ennek ellenére sokan saját vágyálmaik megvalósítójaként tekintenek a whiskysre, és ezért nem ítélik el úgy, ahogy egyébként egy fegyveres rablót illenék.
– A szabadulását kísérő felfokozott médiaérdeklődés segítheti vagy inkább gátolhatja abban, hogy törvénytisztelő civil lehessen?
– Segítheti, bár most úgy tűnik, nem kér a nyilvánosságból. Felteszem, valahol majd jó pénzért azért előbb-utóbb megszólal. Mindenesetre néhány hónapig, maximum fél évig még nagy lesz iránta a sajtó érdeklődése, ami akár a hasznára is lehet. Például, ha némi támogatással piacra dobna egy halom „whiskys kerámiát” (azt ugyebár tudjuk, hogy a börtönben korongozott, kerámiákkal foglalkozott), egy ideig biztosan lenne kereslet a termékeire.
– Gondolom, azért bankbiztonsági szakértőként nem alkalmazná…
– Nem tartom valószínűnek, hogy lenne olyan bank Magyarországon, amelyik ajánlatot tesz Ambrus Attilának, hogy dolgozzon nekik. Pedig egyáltalán nem ördögtől való az ötlet. Gondoljon bele: akik ma a bankok biztonságáért felelnek, vagy volt rendőrök, akik pályafutásuk alatt több-kevesebb sikerrel bankrablókat és más bűnelkövetőket üldöztek, vagy olyan szakemberek, akik az iskolában tanulták a szakmát. Ambrus Attila ezzel szemben gyakorolta azt. Tudom, hogy első hallásra morbid az ötlet, de nála jobban kevesen tudják, hogy mire kell figyelni egy bankrablás tervezésekor, hogy milyen tényezők késztetik arra a támadót, hogy inkább egy másik célpontot válasszon. A kriminológia történetében nem példa nélküli, hogy valaki átáll a másik oldalra. Vannak betörők, akik később a zárak fejlesztésében közreműködve segítették a biztonsági ipart, tudunk hackerekről, akik egy idő után a jó oldalon kamatoztatták tudásukat. Szerintem a whiskys bankbiztonsági tanácsadóként is megállná a helyét, és sokat tanulhatnának tőle a szeplőtlen múltú szakemberek.
