Ha vezérelvű, egyközpontú politikát folytatsz évekig, akkor ki vagyszolgáltatva a vezérnek, akár él, akár hal. Az MSZP-ből kihúzták a dugót, és elkezdett lefolyni a kád rozsdás lefolyóján. Eddig a Fidesztől és a külvilágtól féltek, most önmaguktól, saját állapotuktól rémültek meg - írja nekem Gombár Csaba. Van is rá okuk.

Amit már korábban megtehettek volna, most megkésve, az utolsó reménybe kapaszkodva teszik. Rémületükben nekiugrottak vezérüknek, és valószínüleg találtak egy kényszermegoldást - Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelölt, Szekeres Imre a pártelnök (?), Kiss Péter (?)  -, amivel megszerezhetik a kétségbeesett SZDSZ támogatását, és átmenetileg bedugaszolhatják a lefolyót. Ha egy héttel korábban a miniszterelnökségről lemondó Gyurcsányt nem választják újra pártelnöknek, ma minőségi és hiteles miniszterelnök-jelöltjük van, és elnyerik a kis pártok támogatását, a Fidesz semlegességét.

De "ha"-val nem lehet történelmet csinálni. Mindenkinek tudnia kell, hogy ez a szocialista-liberális megoldás, akár Orbán hétfői elutasító álláspontja Surányi kormányzásával szemben, tartós "hideg polgárháborút", elhúzódó válságkezelést hoz.

Két kormányra vagyunk a valódi megoldástól. Az Orbán-megoldás - az előrehozott választás -, kockázata, hogy mi történik a kormány megalakulásáig, van-e ideje a gazdaságnak megvárnia az új kormányt. A második kockázat, hogy a választás magas szavazati elfogadottságot igen, de szakértelmet és kormányzóképességet nem biztosítana a következő kormánynak. Orbánnak nincs képessége és hitelessége a válságkezeléshez, és ugyanilyen kapkodás kezdődne a jobboldalon, hogy ugyan ki lenne alkalmas miniszterelnöknek, pénzügyminiszternek, gazdasági miniszternek stb.

A hét tanulságát majd sokan fogják elemezni. Mindenkinek oka van a szembenézésre, az önvizsgálatra: helyesen, az ország, a nemzet vagy saját érdekében tette, mondta, amit tett és mondott. A kép kimerevedett: megláthattuk magunkat az idő torz tükrében.

A holtak gyorsan lovagolnak.