Az Orbán csomag valójában a körkörös semmittevésről szól, a Fidesz-Behemót természetes tehetetlenségéről, közpolitikai impotenciájáról - Ágh Attila politológus írását a Népszava közli.

Megtapasztaltuk, hogy a Fidesz politikai ereje a közjogi intézmények elfoglalásában és a hatalmi pozíciók kiosztásában jelentkezik - írja Ágh -, magát a pártot, mint egy laza hatalmi konglomerátumot ez tartja össze. Ám a Fidesz béna és tehetetlen a közpolitikában, különösen a gazdaságpolitikában. Hiszen nem tud semerre mozdulni, mert ha bármerre is mozdulna, akkor saját magával, az ott állomásozó, frissen toborzott támogatóival kerülne szembe. Ezért a párt szerkezetileg is a körkörös semmittevésre van berendezkedve, vagyis strukturálisan alkalmatlan a strukturális reformra.

A Fidesz-Behemót, az Új Fidesz ugyanis nem szervesen létrejött politikai szervezet, többé-kevésbé egységes ideológiával, érték- és érdekrendszerrel, s annak jegyében megszervezett párttagsággal és szavazótáborral. Az önmaga terhét nyögő Fidesz-Behemót nem a valódi pártokra, hanem leginkább a laza politikai csoportosulásokra hasonlít. Az ilyen tarka képződmény nem tartós, csak a rendszerváltás húsz évében mélységesen csalódott emberek ígéret-függősége tartja össze, ami egyfajta politikai drog-függőség, mint a keserves múlt után a boldog jövő olcsó káprázata vagy délibábja... Azon, hogy a hosszú átalakulásban megkínzott-megkeseredett magyar polgár szívesen befogad és lelkesen üdvözöl ellentmondásos állításokat és törekvéseket, márpedig ebből a Fidesz jól elrendezett zűrzavarában igen nagy a választék. A Fidesz-Behemót azért reform-képtelen, mert tárgyalás-képtelen és konszenzus-képtelen, azaz szerkezetileg nem alkalmas az érdekegyeztetésre és a stratégia kialakítására, ezért ez a túlsúlyos párt azonnal lebénul, amikor egy konkrét ügyben lépni kell.

Az ilyen önmagán is túlnőtt protesztpárt csak a szimbolikus politikában érzi otthon magát, mert azzal közvetlenül nem sért érdeket és nem vág mély sebet. Jól megjegyezték, hogy amikor a választások előtt kitudódott a pártnak a nyugdíjreformra vonatkozó terve, azonnal elveszített többszázezer támogatót. Azóta betegesen kerülik a konkrétumokat, és a várható legkisebb sokkhatást is, mert a reményeik szerint az elaprózott és eltitkolt, külföldön kiszivárogtatott és csepegtetve hazajutatott információk nem okozhatnak nagyobb ribilliót. Nagy tervek és szép ábrándok kerülnek tehát színpadi bemutatásra, de szigorúan konkrétumok és részletek nélkül.

A politikai menetrend kilenc hónap után világosan megmutatkozik: hosszú kivárás, nagy várakozás, és újra meg újra nagy csalódás. A halasztások többszöri elhalasztása a szabály, és most csak bejelentették, hogy mikor jelentik be, mármint azt, hogy a feltevések szerint mikor történnek egyszer végre tényleges intézkedések. Az állandó halasztással nemcsak a nemzetközi pénzpiacokon, hanem a közmagyarok körében is állandósult a bizonytalanság. A Fidesz közpolitikája olyan rögtönzések sorozatából áll, amelyben a nemzet nagy varázslója ide-oda rángatja a gazdaságpolitikát, mivel maga se tudja a következő lépést.

Az Új Fidesznek tehát nincs, mert nem is lehet világos programja. Egy átfogó, rendszeres program ugyanis politikai öngyilkosság, az összeverődött választói tömegek szétkergetése lenne.