A Fidesz parlamenti frakciójának vezetője a XXI. Század Intézet Királyságot akarunk? - Új alkotmányt, de milyet... című csütörtöki kerekasztal-beszélgetésén kijelentette, az alkotmánybírák autoritását a baloldali értelmiség rombolta le például azzal, hogy Gyurcsány Ferencnek a parlamentben "volt képe kijelenteni, hogy amikor az Alkotmánybíróság meghozott egy-egy döntést, akkor azt a Fidesz érdekében tette". Ehhez hasonlóan a köztársasági elnök autoritását is a baloldali értelmiség rombolta le azzal, hogy Mádl Ferencet és Sólyom Lászlót "benyomták a jobboldali elnök pozícióba".

Navracsics Tibor azt mondta, az igazi, súlyos jogsértések nem magával az alkotmánnyal, hanem az alkotmányossággal szemben történtek. Szerinte erre példa az, hogy 2006. október 23-án magyar rendőrök azonosító jelzés nélkül gumilövedéket lőhettek ki békés tüntetőkre. Ez ugyanis konkrétan az alkotmány sérelmét nem jelenti, az alkotmányosságét viszont igen. "Meg lehet alkotni a világ legtökéletesebb alkotmányát királyostul, kétkamarástul, mindenestül: ha az emberek, akiknek be kellene tartaniuk az alkotmányt, és az alkotmányosság szabályainak engedelmeskedniük kellene, ezt nem teszik - hatalmi érdekekből". A frakcióvezető álláspontja szerint az elmúlt nyolc év egyik legsúlyosabb problémája az, hogy az aktuális MSZP-SZDSZ-kormány úgy gondolta, az alkotmányosság "ha nekik játszik, (...) nem szabad bántani, de ha nekik hátrányos, akkor az egy nyugodtan lerombolandó dolog".

Navracsics Tibor szerint a jelenlegi magyar alkotmány igazi problémája az, hogy egy "identitásában bizonytalan alaptörvény", mégpedig azért, mert ma a magyar politikai közösség egy identitásában bizonytalan politikai közösség. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: elképzelhetetlennek tartja például azt, hogy lenne a Földön még egy olyan ország, ahol pártok a határon túli nemzetrészek ellen kampányolnának.

A kerekasztal-beszélgetésen részt vevő Gerő András történész arról beszélt, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év után bizonyos korrekciók igényét lehet megfogalmazni az alkotmánnyal szemben. Példaként említette a szólásszabadság kérdését, amellyel kapcsolatban szerinte szükség lenne a közösségi méltóság fogalmának beiktatására, és ezekben az ügyekben egyfajta "esküdt bíráskodás" bevezetésére. A történész szerint az alkotmánybírák választásába be kellene vonni olyan testületeket - például az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot -, amelyek véleményeznék az előterjesztéseket. Erre - mint megjegyezte - azért van szükség, mert ma sok esetben az alkotmány legfőbb őrei "pártkinevezettek".

Gerő András az autoritáshiánnyal összefüggésben felvetette az államformaváltás lehetőségét. Szerinte Magyarország működhetne monarchikus államformában királyságként, ennek vezetője ugyanis nem pártpolitikailag lenne értelmezhető. Hangsúlyozta, a "monarchiának" a nyugat-európai monarchiák mintájára szimbolikus szerepet kellene betöltenie. A választójoggal kapcsolatban elképzelhetőnek tartaná, hogy Magyarországon is bevezessék: csak az szavazhatna a választásokon, aki előtte regisztráltatta magát. Attól, aki adóhátralékkal rendelkezik, átmenetileg meg lehetne vonni a politikai jogok gyakorlását.

Kukorelli István volt alkotmánybíró egyetértett azzal, hogy "túlhatalomhoz" vezet, ha minden közjogi szereplőt az Országgyűlés legitimál. A választójog kérdésével összefüggésben azonban megjegyezte, cenzushoz vezethet az említett módon való korlátozás. Az új alkotmány híve, de ezalatt azt érti, hogy az új értékeken és alapelveken létrejött 1989-es alkotmányt nem kellene fenekestül felborítani, és a majdani új alkotmány nem veszélyeztethetné az alkotmányos rendszer stabilitását. Tersztyánszky Ödönné Vasadi Éva volt alkotmánybíró azt mondta, az elmúlt húsz év azt igazolta, hogy az alkotmány - minden hiányossága ellenére - használható volt és az is lesz.

Fricz Tamás politológus egyebek között azt hangsúlyozta, nem mindegy, hogy egy demokratikus berendezkedésű országban egy teljesen új vagy egy - még ha módosított is -, de diktatúrában született alaptörvény van életben.