Egyes baloldali politikusok ki akarják maguknak sajátítani a baloldali jelzőt, amelyet szerintük csak úgy lehet képviselni, ahogyan ők teszik - mondta Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alapítója az ellenszek.hu által közölt interjúban. - Magyarországon ez egy alapvetően sajátos értelmiségi hagyomány, a liberalizmus kapcsán is folyik a vita arról, hogy ki képviselheti, és ki nem. Hogy ki, azt persze mindig „én”, az adott megszólaló mondja meg. Egyelőre csak nagyon lassan jutunk el oda, hogy belássuk, hogy nincs a képviselet szintjén olyan, hogy „a” baloldal, hanem baloldalak vannak, ahogyan nem csak liberalizmus van, hanem liberalizmusok is. A homogén világnézetek- és értelmezések kora lejárt, így szükséges a gondolatok és képviseletek fragmentálódása is. Egyébként megfigyelhető, hogy ezek a definíciós és kisajátító küzdelmek majdhogynem a rendszerváltáskor megalkotott fogalmi készlettel élnek és érvelnek.

A foglalkoztatási struktúra nem igazolja vissza olyan mértékben ennek a társadalmi osztálynak vagy rétegnek a jelenlétét, hogy az politikai „jelenlét” legyen, azaz ebben az értelemben nem lehet rá egy néppárti politikát alapozni, véli Böcskei. A radikális baloldal ma éppúgy gondolkodik a munkásosztályról – illetve ma már azt mondja, hogy szubproletariátus, underclass, amelyek önmagukban sem ugyanazt jelentik –, mintha 1918-ben lennénk, amikor is a választójogért és a sztrájkjogért kellett küzdeni. Holott túl vagyunk a monopolkapitalizmus, ahogyan a szervezett kapitalizmus korán is, napjaink szuperkapitalizmusában már máshol vannak a törésvonalak.

Ugyanakkor ténylegesen van egy körülrajzolható társadalmi csoport, amely a rendszerváltás vesztese, és amelynek tagjai egyben a globalizáció vesztesei is, ami azt jelenti, hogy a klasszikus, jövedelmi egyenlőtlenség mellett még az új egyenlőtlenségek, úgymint digitális hozzáférés vagy élménytársadalomba történő integráció hiányát is kénytelen elviselni. Kérdéses, hogy őket egy balközép párt képes-e megszólítani, vagy egyáltalán lehet-e nekik pártjuk. Ebben a társadalmi körben inkább a politikától való elfordulás a mindennapos gyakorlat, mintsem a pártkeresés. De képviselni ettől még kell őket

Az LMP a gazdasági globalizáció mainstream kritikusa. De az LMP hirtelen kapott két baloldali kihívót (DK, 4K!), azaz a hosszú távú stratégia tervezése a többi párt önértelmezésének és mozgásának is függvénye. Emellett ha az MSZP vállalja a markáns, adott esetben populista baloldal szerepét, úgy már hárman versenyeznek azért, hogy ki „a” baloldali - mondja Böcskei, és hozzáteszi: Közpolitikai értelemben nincs olyan, hogy „a” baloldali. Képviseletek, célcsoportok és eltérő szemléletek vannak. A baloldalnak heterogénnek kell lenni, ez a gondolati innováció alapfeltétele.

Az LMP egyben egy generációs párt is, Y-generáció körében éppúgy népszerű, mint az ökopolitika iránt érdeklődők körében. Egyelőre úgy tűnik, hogy a baloldaliság jobban áll az LMP-nek, mint az MSZP-nek, hitelesebben hangzik az például Schering Gábortól, mint egy szocialista politikustól, aki a belső pártéletének válsága miatt még a „saját” nyolcévnyi kormányzásának tényleges társadalmi egyenlőtlenséget csökkentő intézkedéseit sem tudja következetesen felvállalni, mert azzal mások politikai, politikusi teljesítményét kellene legitimálnia.

Milyen jövő várhat a Gyurcsány Ferenc által fémjelzett Demokratikus Koalícióra? Milyen összetételű szavazóbázisra számíthat? - kérdezte a baloldali orgánum.

- A hosszúra nyúlt múlt lezárása több időt fog igénybe venni, mint azt a Demokratikus Koalíció politikusai gondolják, de vannak kilátások - fogalmazott Böcskei. - Legutóbb, 2010-ben a liberális szavazók tömege nem tudott a Magyar Szocialista Pártra szavazni, nem érezte, hogy a bármiféleképpen értelmezett liberalizmust ez a párt hitelesen és következetesen képviselné. Ez ma is így van. Ezen szavazók egy része most is pártot keres magának. Elérkezhet az a politikai pillanat, amikor azt mondhatják, hogy még is csak van egy olyan párt, amelynek vezető politikusainak kormányzása idején az élettársi kapcsolatokat hivatalosan is engedélyezték, meleg jogai mellett álltak ki, a romapolitikában az esélyteremtés hívei voltak, és nem avítt, hanem a progresszív kultúrát „járatják maguknak”. Bár az önálló DK politikai megjelenése megoszthatja az egyébként is heterogén liberális tábort, de az eddigi passzív, bizonytalan pártkeresők érdeklődést mutathatnak iránta. Emellett további lekötetlen vegyértékek vannak a bizonytalanok, a mérsékelt jobboldaliak és az általában vett demokrata szavazók körében is.

Ma még nem tudjuk, hogy a baloldali zónában feltűnt 4K! milyen eredményre lesz képes. - A patrióta baloldal nekem nagyon értelmiségi toposznak tűnik - mondta Böcskei Balázs -, kíváncsi vagyok annak kísérletére, ahogyan ez közpolitikai tartalommal telítődik. Nem tartom valószínűnek, hogy (a 4K!) szakpolitikai kérdésekben kompetens párt lesz. Most egy életérzést, egy politikai hangulatot hasznosít, így várjunk azzal, hogy meddig tart majd a lendület, milyen ütemben zajlik a tartalmi és szervezeti építkezése.

A teljes interjú itt olvasható.