Az el nem küldött beszéd
Jóval a tényleges kiszivárogtatás előtt nyilvánosságra kerülhetett volna az őszödi beszéd, legalábbis ezt állítja Vörös T. Károly. A Népszabadság korábbi főszerkesztője előbb az ATV-nek nyilatkozva, majd lapunknak is megerősítette, hogy az őszödi beszéd májusi elhangzása után közvetlenül telefonon kereste meg Gál J. Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, és azt mondta az akkori főszerkesztőnek: „a »főnök« nagyon jó beszédet mondott!”
Vörös T. Károly lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy azt kérte az államtitkártól: küldjék el neki a szöveget, amelyet majd kellő szerkesztés után – amennyiben arra valóban érdemes – közölni fogunk. „Tettem egy ajánlatot, de nem kaptam rá választ. Ebben maradtunk, azóta Gál J. Zoltánnal nem beszéltem. Azóta sem hívtak vissza. Amikor szeptemberben kibukott a beszéd, ezt a hónapokkal korábbi eseményt el is mondtam, még Gyurcsánynak is. Mindez azt jelenti, hogy 2006 májusa után felvetődött, hogy azonnal nyilvánosságra kerüljön az anyag. Személyes véleményem szerint ez utóbbi lett volna a helyes, sőt a leghelyesebb az lett volna, ha mindezt a Parlamentben mondja el a miniszterelnök!” – fogalmazott megkeresésünkre a Népszabadság korábbi főszerkesztője.
Megkerestük az ügyben Gál J. Zoltánt is, hogy megtudjuk: miért ajánlották fel a Népszabadságnak a szöveget, és végül miért álltak el mégis ettől a fajta közléstől, de a volt államtitkár nem kívánt lapunknak nyilatkozni az ügyben. Mint ismert, a most közzétett nemzetbiztonsági részjelentések – és Gyurcsány Ferenc hasonló tartalmú közlése – szerint is a Miniszterelnöki Hivatalban lévő kazettáról másolhatták azokat a felvételeket, amelyeket végül – a nyilvánosságra került adatok szerint a Fidesz hathatós közreműködésével – eljuttattak a sajtóhoz. Az már korábban is tudható volt, hogy az MSZP frakcióülésén elhangzottakat hivatalból rögzítették: a két kazetta egyike Bútor Klára pártigazgatónál, a másik Gál J. Zoltán irodájában, a MeH-ben volt. Ez utóbbival kapcsolatban Gál J. az Atv.hu hírportálnak nyilatkozva azt mondta: a kikerült kazetta nem azonos azzal, ami nála, a Miniszterelnöki Hivatalban volt. Tény, hogy korábban Gál J. arra hivatkozott: a sajtóhoz kikerült felvételeken olyan részletek is voltak, amelyek a MeH-másolaton nem szerepeltek.
A beszéd kapcsán további érdekesség, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az őszödi szöveg kikerülése előtt két nappal egy Haladás vs. maradás című publicisztikát küldött a Népszabadságnak, amely betördelés után éppen a kiszivárogtatás másnapján jelent volna, és jelent is meg. „Az írást szeptember 15-én, péntek délután adta át Gyurcsány Ferenc a szerkesztőségnek. Azt követően, hogy a nap során nyilvánosságra kerültek a májusi beszédről készült hangfelvételek, felajánlottuk a cikk kiegészítésének lehetőségét, amivel azonban a miniszterelnök nem kívánt élni” – közöltük akkor a kormányfői publicisztika végén. A Haladás vs. maradás című dolgozatban egyébként Gyurcsány Ferenc éppen arról ír, amit az őszödi frakcióülésen is – némileg szabatosabban – elmondott. „Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt (…) Magyarországon olyan új politikára van szükség, amely a nemzeti radikalizmus –Kelet-Közép-Európában hagyományosan erős – szirénhangjának ellenállva a nemzeti progresszió, a haza és a haladás ügyének együttes útját választja. (…) Az elmúlt bő évtizedben a magyar baloldal saját politikájában nem kevés megtorpanás és balkanyar után végre egyensúlyt talált a nemzet és a progresszió, a »haza és haladás« ügye között. Ezzel szemben a magyar jobboldalon progresszív nemzeti válaszok helyett egyre inkább nemzeti radikális válaszok születtek – és születnek ma is” – írta többek között Gyurcsány a nemzeti progresszió fontossága mellett. Kifejtette a véleményét arról is, hogy az elmúlt években „az akarat mítosza felülírta a racionalitást”. Többek között azt (is) írta, hogy a jobboldalt leváltani igyekvő, majd a választásokat megnyerő baloldal nem tudott ellenállni a kísértésnek. „2002-ben kormányra kerülve ugyan helyreállította a demokratikus normákat és gyakorlatot, de képtelen volt progresszív egyensúlyt teremteni az általa is feltüzelt szociális elvárások és a világ által diktált gazdasági versenyképességi kihívások között. Magyarország – a teljes politikai elit asszisztálásával, sőt tevékeny közreműködésével – fenntarthatatlan pályára tévedt. (…) Miközben a költségvetés egyensúlyának visszaállítása érdekében gyors lépésekre van szükség, ezzel együtt pedig a magyar nemzetgazdaság fenntartható növekedése érdekében tartós eredményt hozó intézkedéseket kell hozni, (Új egyensúly program, konvergenciaprogram), hazánk előtt modern kori történelmének legnagyobb fejlesztési lehetősége áll. Mintegy 8000 milliárd forintnyi uniós forrást vehetünk igénybe egy gazdagabb lehetőségeket biztosító Magyarország megteremtéséhez. (…)” – fogalmazott Gyurcsány a cikkben, de hozzátette azt is: „a progresszív politikai erőket a reformokkal szembeni társadalmi tartózkodás vagy elutasítás arra készteti, hogy a mély strukturális átalakításokat gyorsan, lehetőleg a rendelkezésre álló idő (kormányzati ciklus) első felében véghezvigyék.” Így azonban –tette hozzá – a társadalom találkozása az egyensúlyteremtő lépésekkel és reformintézkedésekkel könnyen válhat megrázóvá, sokkszerűvé, ami a radikalizmus irracionális és irreális politikája iránti fogékonyságot és hiszékenységet erősíti – ha csak időlegesen is. „(...) Magyarországnak a felelős, reform- és fejlesztéspárti politika, illetve a tegnapot konzerválni akaró, a hatalomért a fejlődés lehetőségét is eljátszani képes alternatíva között kell választania. De ez már nem október elseje, hanem a következő hónapok és évek tétje” – írta többek között az őszödi beszéd kiszivárogtatása előtt írt, de utána megjelent publicisztikájában Gyurcsány Ferenc.
