– Na most nézze meg: ez maga szerint egy út? Mert én csak hepehupát látok meg jó magas füvet meg facsonkokat. Itt még az életben nem járt se egy autó, se egy szekér. Miféle út az, ami nem kezdődik sehol, és nem vezet sehová?

Novák Tamásné, Marika néni láthatóan igen dühös. Alaposan felbosszantotta a kocséri önkormányzat döntése, amely alapján a falut Tiszakécskével összekötő műút mentén kivágták az akácfákat. A 68 éves asszony szerint valójában az ő birtokáról termelték le a fákat, otthagyva a földből kiálló csonkokat.

Novák Tamásné 2001-ben vásárolta meg a Pest megyei település határában lévő 23 hektáros ingatlant, ahol jó ideje egyedül él kecskéi, tyúkjai és kutyái társaságában. – Amikor ideköltöztem, kimérettem a birtok határait, és azt a műútig jelölték ki. Az akkori polgármester és a jegyző egy szóval sem említette, hogy a főúttal párhuzamosan futna egy földút is, az ráadásul nem is szerepelt a 2002-es térképmásolaton – mondja az asszony.

Ellenőriztük: valóban így van. Novákné 2002-ben összevonatta a tulajdonába került, egymással határos telkeket, amiről változási vázrajz készült, ám ezen a dokumentumon semmilyen földút nem látszik. A nagykőrösi járási földhivatal az asszony beadványára kivizsgálta az ügyet, és válaszlevelében elismerte a hibát. Egyúttal azonban felhívták a figyelmét arra, hogy ennek a mulasztásnak nincs semmilyen következménye, mivel nem a térképmásolat, hanem kizárólag az ingatlannyilvántartás számít hitelesnek, márpedig abban szerepelt a földút. Ezt Novákné is ellenőrizhette volna – tették hozzá.

– Hát hogy van ez? Valóban azt kellett volna feltételeznem egy földhivatali térképről, hogy az hibás? Még én vagyok a felelős, mert nem tudtam arról, hogy be van jegyezve a birtokomra egy több száz méter hosszú, valójában nem is létező földút? – méltatlankodik az asszony.

Megkérdeztünk több környékbeli gazdát is, s elmondták, a tiszakécskei út ezen szakaszán soha nem futott párhuzamosan földút a műúttal, és nekik sem volt tudomásuk arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mégis ez szerepel. Azt is hozzátették, hogy a kárpótlást követően mindenkinél hivatalosan is kimérték a visszakapott földeket, amelyek egységesen a műútig húzódtak. Néhányan még az akkor leszúrt jelzőkarókat is meg tudták mutatni. Épp ezért az érintett földtulajdonosok másfél évtizede sajátjukként kezelték a szóban forgó területet, és ők is felháborodtak azon, hogy erről a részről az önkormányzat 50-60 éves, látszólag teljesen egészséges fákat vágatott ki, de kérdésünkre azt mondták, nem akarnak konfliktusba keveredni a polgármesterrel.

Pedig Bodnár András, az 1800 lelkes falu vezetője igen békés embernek tűnik. Nyugodt hangon magyarázza el, miért van szüksége a falunak a kitermelt akácokra:

– A kocséri intézményeket, így az óvodát, a tornacsarnokot meg a polgármesteri hivatalt is fával fűtjük. Van egy fatüzelésű központi kazánunk, amelynek a használatával évi ötmillió forintot takaríthatunk meg. Persze csak akkor, ha nem kell megvásárolnunk a fát. Saját erdőnk nincs, viszont a falu tulajdonában vannak a dűlőutak, amelyek mellett végig akácfák állnak. Összesen 140 kilométerről van szó! Évente alig öt-tíz kilométerről kivágható az egy fűtési szezonra elegendő mennyiség.

A dűlőutakat még a rendszerváltozás előtt a helyi Petőfi téesz alakította ki és jegyeztette be az ingatlan-nyilvántartásba. Később a mezőgazdasági használatú földutak egységesen átkerültek a települési önkormányzatok tulajdonába. Így a Marika néni tanyája mellett húzódó több száz méteres dűlőút is. Ki tudja, meddig maradt volna titokban a fantomút, ha az önkormányzatnak most nem lett volna szüksége a tűzifára.

A polgármester közölte, Kocséron az egyetlen használaton kívüli dűlőút a Marika néni tanyája előtti szakasz. Arra a kérdésünkre, hogy miért volt szükséges épp egy nem létező dűlőútról letermelni az akácokat, és ezzel felkorbácsolni az indulatokat, Bodnár András azt mondta, ő csak Marika néni tiltakozásáról tud, másrészt a látszólag egészséges fák valójában vágásérettek voltak, és bármikor életveszélyessé válhattak volna.

– Arra sajnos nincs pénzünk, hogy a csonkokat kifúrjuk a földből – tette hozzá. – Újratelepítésre sincs, de az egyébként fölösleges is lenne: az akácok néhány éven belül újra sarjadnak majd.

Marika nénit nem nyugtatták meg a polgármester szavai.

– Elvették a földemet egy fantomút kedvéért. Kivágtak egy csomó fát, amelyek a műút felől védték a birtokomat. Nincs pénzem arra, hogy bírósághoz forduljak. Mit tehetnék?

A dűlőút a kivágott akácfák csonkjaival