Embertelen kunyhóbontás
Győztünk! – sóhajtott fel a hajléktalanokat képviselő Muhi Erika ügyvéd, mire ügyfelei tapsviharban törtek ki a törvényszék folyosóján. Az elsőfokú verdikt szerint a zuglói önkormányzat megsértette a hajléktalanok személyhez fűződő jogait, emberi méltóságukat, valamint az egyenlő bánásmód elvét, amikor 2011. október 18-án „megfelelő előzetes tájékoztatás nélkül” bontatta el a felperesek kunyhóit. Muhi Erika szerint a döntés talán elgondolkodtatja az önkormányzatokat, hogy nem tehetnek meg bármit a kiszolgáltatott emberekkel.
A per során azt senki nem vitatta, hogy a hajléktalanok engedély nélkül eszkábálták össze pár négyzetméteres kalyibáikat a Mogyoródi út és az Egressy út közötti részen a vasúti töltés oldalában. Muhi Erika, aki a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársaként látja el a felperesek jogi képviseletét, a perben azzal érvelt, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül és embertelen módon járt el a kilakoltatás során. „Nem értesítették az embereket a bontásról, megvárták, amíg megérkezik az első fagy, aki pedig nem tartózkodott otthon, az arra ért haza, hogy eltűnt az otthona az összes ingóságával együtt. A hajléktalanok egyik pillanatról a másikra az utcára vagy krízisszállóra kerültek” – fogalmazott az ügyvéd.
A kerület jogi képviselője a tárgyalásokon egyebek mellett azzal érvelt, hogy nem hatóságként, hanem magánfélként léptek fel: az önkormányzat egyszerűen meg akarta védeni a MÁV-tól bérelt ingatlanát. Emlékeztetett arra, hogy a felperesek a bontás után nem tettek rendőrségi feljelentést sem rongálás, sem lopás miatt, de birtokvédelmi eljárást sem kezdeményeztek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elbontott építmények nem minősültek lakásnak. A törvényszék az elsőfokú ítéletben viszont úgy foglalt állást, hogy az önkormányzat jogszerűtlen módon hatóságként járt el egy olyan ügyben, amelyben – a terület bérlőjeként – maga az önkormányzat volt az egyik fél.
A pernyertes hajléktalanok a törvényszék folyosóján azt kérdezgették Muhi Erikától, vajon mikor juthatnak hozzá a megítélt összeghez. Az ügyvédnő azzal hűtötte le őket, hogy a jogerős döntésig nem kaphatják meg a pénzt.
Az elsőrendű felperes, Balogh Ferenc kérdésünkre közölte, az elején nem gondolta volna, hogy kilenc tárgyalást kell majd végigülnie, amíg a bíróság ítéletet hoz, de most már kivárja a jogerős döntést. Elmondta, hogy a kunyhóbontás után a feleségével együtt először egy krízisszállóra kerültek, ott húzták ki a telet, aztán találtak egy bontásra ítélt házat, azóta ott laknak. Jól megvannak, de itt is félniük kell: bármikor jöhetnek a munkagépek, akkor újra az utcára kerülhetnek. Azon még nem gondolkodtak, hogy mihez kezdenek majd a kártérítéssel, nem akarnak előre inni a medve bőrére.
A törvényszék előtt rögtönzött sajtótájékoztatón a pernyertes hajléktalanok válogatott szidalmakkal illették Papcsák Ferenc zuglói polgármestert, aki szerintük személyesen is felelős a kunyhóbontásért. Papcsák felelősségét a perben nem vizsgálták. Zugló kormánypárti polgármestere az ügyben egyszer szólalt meg: a kilakoltatás napján sikerként könyvelte el az akciót, a távirati irodának úgy nyilatkozott, hogy „hatósági határozattal, jogszerűen elbontjuk, elbontatjuk, felszámoljuk ezt a telepet, az ott élőket hajléktalanszállókra, szeretetotthonokba költöztetjük”.
Az intézkedés jogszerűségét nem csak a Fővárosi Törvényszék döntése kérdőjelezi meg. Kivizsgálta az esetet Szabó Máté korábbi ombudsman is, aki jelentésében megállapította: önkényes és jogi felhatalmazás nélküli volt a telep felszámolása.
