Beszervezett evangélikus püspökök
Prőhle annak a több mint 700 oldalas, a Luther Kiadónál megjelent könyvnek a bemutatóján beszélt, amely két egykori evangélikus vezető, Káldy Zoltán és Ottlyk Ernő püspök ügynöki tevékenységét ismerteti. A szerzők: Csepregi András, Ittzés Ádám, Kertész Botond és Mirák Katalin. A Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében tartott eseményen nyugalmazott evangélikus püspökök mellett Balog Zoltán miniszter is részt vett.
Boldogabb tájain a világnak ilyen könyvnek nem kell megjelenni –mondta Prőhle Gergely. Hozzátette: az, hogy a kiengesztelődés egyáltalán lehetséges-e, továbbra is kétséges. Az egyháznak messze nem az ügynökmúlt feldolgozása a legfontosabb feladata, ugyanakkor azzal, hogy nem szőnyeg alá söpri, hanem nyíltan beszél a kérdésről, egyéb tevékenységét is hitelessé teszi. Prőhle úgy vélte, mindazok, akik az ártás szándéka nélkül – a beszervezés által – maguk is áldozatokká váltak, abszurd módon segítették az egyház túlélését. Annyi biztos, hogy nem szabad „általánosítva ügynöközni”.
Az evangélikus zsinat határozata szerint elsőként az egyház vezetőinek múltját kell feltárni – harangozta be a kötetet Fabiny Tamás evangélikus püspök tavaly decemberben, lapunknak adott interjújában. Ki fog derülni – folytatta –, milyen óriási különbség van ügynök és ügynök között. A Pécsi fedőnéven jelentő Káldy Zoltán és a Szamosi fedőnevű Ottlyk Ernő egészen máshogyan számolt be ugyanarról az eseményről. „Erkölcsileg egyiküket sem akarom felmenteni. Tény azonban, hogy Káldy Zoltán – igaz, ügynöki aláírás árán – a saját egyházi elképzeléseit akarta megvalósítani. Ottlyk Ernő viszont sokkal visszataszítóbb módon, másoknak ártva csak a saját hasznát kereste” – hangsúlyozta Fabiny püspök.
A könyv bevezetője szerint Káldy Zoltán személyiségének és püspöki szolgálatának megítélése eddig is ellentmondásos volt. Jelentései, ha lehet, még ellentmondásosabbá teszik a képet. Ottlyk Ernővel kapcsolatban a kötet egyik tanulmányában az olvasható, hogy titkos tevékenysége során az egyházat közvetlenül is lejáratta, szolgálatát nehezítette, sőt akadályozta.
Ami az előzményeket illeti: 2005 tavaszán hatalmas belpolitikai botrányt kavart egy ismeretlen eredetű, az internetre felkerült ügynöklista, amelyen mintegy ötven – különböző felekezethez tartozó – egyházi vezető neve is szerepelt. A nagy keresztény egyházak közül elsőként az evangélikusok léptek: nem sokkal az ügynöklista megjelenése után úgy döntöttek, hogy bizottságot alakítanak múltjuk feltárására. Vállalták, hogy a kutatómunka eredményeit könyvsorozatban publikálják.
Az elhatározás evangélikus berkekben is feszültséget keltett. Akadtak, akik úgy gondolták, nem szabad a nyilvános megbélyegzés veszélyének kitenni a hajdan ügynökké lett püspököket és más egyházi személyeket.
A téma kényességét jelzi, hogy a sorozat bevezető kötetére 2010 nyaráig kellett várni. Most pedig, amikor a két beszervezett püspök ténykedését feldolgozó könyv megjelenik, 2014 februárja van.
Az ügynöklista nyilvánosságra kerülésekor a katolikus püspöki kar az egyházak ellen indított szervezett támadásról beszélt. „Nem akarunk tetemrehívást” – indokolta Veres András, a püspöki kar akkori titkára, hogy a katolikus egyház miért nem követi az evangélikusok példáját.
Lassacskán aztán a katolikusok felülbírálták saját álláspontjukat, és 2006 tavaszán Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát vezetésével alapítványt hoztak létre a háború utáni pártállami időszak vizsgálatára. „A teljes nyilvánosság pártján állok, még akkor is, ha az egyház számára kellemetlen információkra bukkanunk” – mondta a főapát.
A múltfeltárás azonban igen döcögősen haladt. „Látványos eredmény még nincs” – állapította meg évekkel később Várszegi Asztrik, érzékeltetve, hogy a püspöki kar részéről nem tapasztal komoly anyagi és erkölcsi támogatást. A főapát végül 2010 decemberében lemondott az alapítvány éléről. Helyét Kiss-Rigó László szegedcsanádi püspök vette át: a katolikus ügynökmúltról azóta még kevesebbet lehet hallani.
Minket „elsősorban nem a múlt feltárása aggaszt, hanem a feltáratlan múlt következményei” – ezt már fiatal reformátusok írták 2008 végén, megelégelve egyházuk tétlenségét. A református zsinat csak a következő év tavaszán szánta rámagát arra, hogy úgynevezett tényfeltáró történészbizottság létrehozásáról határozzon. Hosszú hónapok teltek el,mire a bizottságműködési rendjéről is megszületett a döntés. A zsinat véletlenül sem szerette volna a kapkodás látszatát kelteni: 2012. június 30-ig adott haladékot, hogy azok, akik valamilyen „bizonyító anyag” birtokában vannak, a dokumentumokat eljuttassák a bizottsághoz.
A református egyháztól kapott tájékoztatás szerint a kutatók idén végeznek az anyaggyűjtéssel, és ezt követően kezdik el a dokumentumok feldolgozását. Megtörténhet, hogy csak évek múlva lesznek meg az első eredmények.
