Fát lehet vágni a társadalom hátán
Azóta minden évben az említett naphoz legközelebb eső hétvégén a hegyvédő civilek felmennek a 682 méter magas csúcsra. Így történt az idén is, és a kerek évfordulón az akkori tiltakozásban leginkább érintett Zengő-közeli településekről, Pécsváradról és Hosszúhetényből indulva másfél százan sétáltak fel a hegyre. Felment Sólyom László, aki a Védegylet vezetőjeként, majd államfőként kiállt a beruházás ellen, s felment Illés Zoltán, a vidékfejlesztési tárca államtitkára is.
Illés Zoltán az első Orbán-kormány idején, amikor a Fidesz alelnöke volt, nem támadta a kormánya által támogatott zengői terveket, aztán hogy a Fidesz 2002-ben elvesztette a választást, hangos ellenzője lett a beruházásnak. A HM a kilencvenes évek második felében döntött arról, hogy korszerűsíti lokátor-rendszerét, és megépít három új légvédelmi radart Bánkúton, Békéscsabán és a Zengőn. Miután NATO-tagok lettünk, a katonai szövetség vállalta az új létesítmények megépítésének finanszírozását. A bánkúti és a csabai radar megépült, a zengőit viszont a környezetvédők meggátolták.
A fő érv az volt, hogy a radarhoz vezető út szélesítése miatt veszélyeztetetté válhat a hegy egyik védett növényének, a bánáti bazsarózsának két-három százaléka. A Gyurcsány-kormány meghátrált, s a Pécs feletti Tubest jelölte ki a radar új helyszínéül. Ám a pécsiek szembeszálltak az elképzeléssel, féltek a létesítmény esetleges egészségkárosító hatásától. Ezért a második Orbán-kormány úgy döntött, a Tolna megyei Medina mellett legyen a radar. A létesítmény kész, s idén hadrendbe áll.
A 800 lelkes, fideszes irányítású község nem tiltakozott a tervek ellen, mivel ott már évtizedek óta működik egy radar, és jól jön a forráshiánytól sújtott falunak a létesítmény befogadásáért kapott százmillió forint, amiből fedezni lehet a pályázati támogatásból megvalósuló infrastruktúra-fejlesztések önrészét. A szombati emléktúra után a hosszúhetényi művelődési házban előadások hangzottak el a zengői csata miértjeiről. Mészáros Gyula nyugalmazott ezredes azt bizonygatta, hogy társadalmilag és műszakilag Medinán lesz a legjobb helyen a radar.
A medinai lokátor valóban belátja a Dunántúlt, ám ehhez az kell, hogy megmaradjon két réskitöltő radar. Ezekre a zengői telepítés esetén nem lett volna szükség. A két réskitöltő fenntartása a következő húsz évben 180 milliárdjába kerül hazánknak, a működés ésszerűtlenségeit ugyanis nem finanszírozza a NATO. A megemlékezésen felszólalt, Lányi András író, filozófus, filmrendező, aki 2004-ben a Védegylet egyik vezetőjeként állt a tiltakozók mellé. Lányi úgy vélte: ami a Zengőn történt, az a hazai civil ellenállás tetőpontja volt.
Hangsúlyozta, hogy a zengői siker nem ismételhető meg, mert a civilek „kimentek a divatból”, s a politikusok úgy vélik, semmi szükség a civil mozgalmakra, társadalmi felhatalmazásuk csak a választásokat megnyerő pártoknak van, ezért minden döntést rájuk kell hagyni. „A magyar társadalom szelíd, fát lehet a hátán vágni”, jegyezte meg Lányi, majd hozzátette: „szoktak is”. Ironikusan folytatta: a civilmozgalmak professzionálisak lettek, ami abban merül ki, hogy fennmaradásuk érdekében értenek a pályázatíráshoz.
Ám fontos ügyekben nem mozdulnak meg, s ennek bizonyítékát látta abban, hogy a paksi atomerőmű bővítésének hírére meg sem moccant a civil társadalom, s miközben másutt a megújuló energiáé a jövő, mi az „atomerőművek utolsó csatlósa lettünk, pedig utolsó csatlósnak lenni nem egy hálás szerep”. – A politikusok rájöttek – mondta végül Lányi –, hogy nem kell komolyan venni a civileket, és ezt már mi, civilek is így érezzük.
