Ennél többet akkor sem hirdethetnek, ha volna rá pénzük, mert a fizetős politikai marketing lehetőségétől jogszabállyal fosztották meg a jelölő szervezeteket. Próbálkozhatnak persze a kereskedelmi tévéknél és rádióknál is, de az országos lefedettségű csatornák politikai reklámot szintén csak térítésmentesen sugározhatnak – már ha akarnak. Esetükben a jogszabály az erre szánt időt nem korlátozza, csak annyit mond ki, hogy ha élni akarnak a lehetőséggel, a pártok számára összesen legalább 157 percet kell biztosítaniuk.

A kereskedelmi médiumoknak legkésőbb február 15-ig kell közölniük a Nemzeti Választási Bizottsággal, hogy közzétesznek-e politikai hirdetéseket, és ha ilyen bejelentés érkezne, azt a testület honlapján nyilvánosságra hozzák. Egyelőre nincs jelentkező. Ez a szabályozás nagyjából azt jelenti, hogy a pártok a kampányüzeneteikkel a választóknak csak a töredékét érhetik el, a közszolgálati média iránti érdeklődés ugyanis meglehetősen szerény. A 470 percet ráadásul egyenlő arányban kell felosztani a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt. és a Duna Televízió Zrt. között.

A politikai reklámot azok legnépszerűbb csatornáin kell sugározni, de a 2012-es adatok szerint az M1 egész napi nézettsége a teljes lakosság körében a tíz, a Duna TV esetében pedig a két százalékot sem éri el, és a 18–49 éves korosztály esetében még ennél is kedvezőtlenebb a kép. A Nielsen legfrissebb mérései szerint a tavalyi esztendő végére két százalékkal nőtt ugyan a közszolgálati televíziók népszerűsége, de az M1, M2 és M3, illetve a Duna TV és a Duna World nézettsége együttesen is csupán nem egészen 16 százaléknyi.

A két nagy országos kereskedelmi tévét viszont az emberek csaknem 29 százaléka választja, s a „tortából” már az általános szórakoztató és filmcsatornák is együttesen 28 százalékhoz közelítő szeletet hasítanak ki maguknak. Alapvetően a rádiók esetében sem más a helyzet. A TNS-Hoffmann-Mediameter adatai szerint a tavalyi év utolsó negyedévében több mint kétmillió fővel a Class FM volt a leghallgatottabb, míg másodikként – 1,4 milliónyian – a Kossuth rádiót választották. Ebből egyértelműen következik az, hogy a választási reklámokat a Kossuthon kell sugározni, miközben a felmérésből kiderül az is: a 18 és 49 év közötti korcsoportban a Petőfi rádió a népszerűbb.

E körben – ez valamivel több mint félmillió embert jelent – tehát kevesebbekhez fognak eljutni a kampányüzenetek. A jelölő szervezetek számára biztosított időt – ami a három közszolgálati médium esetén egyenként 157-157 perc – az országos listát állító pártok között egyenlő arányban kell felosztani. Ez igen kevés, ráadásul a politikai reklámok sugárzására csak akkor nyílik mód, ha a listákat már nyilvántartásba vették. Tehát az egyéni jelölteket támogató aláírások gyűjtésének idején – ami a kampány egy fontos időszaka – hirdetést a közmédiában senki nem tehet közzé.

Utána viszont ugyanannyi adásidő jár a két évtizedes múltra visszatekintő parlamenti pártoknak, mint azoknak a semmiből feltűnő szervezeteknek, amelyek a listaállításnak csak a minimális feltételeit teljesítik, amihez elég 27 egyéni képviselőjelöltet indítani. A rendszer azért sem tűnik igazán hatékonynak, mert az országos listát állító pártoknak – amelyek száma meghaladhatja majd a tízet is – a szavazás napját megelőző nem egészen harminc nap alatt az M1-en, a Duna TV-n és a Kossuth rádión egyenként talán negyedórányi adásidő jut. Vagyis: csatornánként kapnak naponta átlagosan fél percet. Ennek a választások kimenetelére valószínűleg nem lesz érdemi hatása, hiszen a jelölő szervezetek néhány másodperc alatt semmilyen érdemi üzenetet nem juttathatnak el a polgárokhoz.

A hatályos szabályozás szerint a „közszolgálati médiaszolgáltató naponta három alkalommal, a 6–8, 12–14 és 18–20 óra között kezdődő idősávokban, megszakítás nélkül köteles biztosítani a politikai reklámok közzétételét”. Ez további kérdéseket is felvet, hiszen a reggeli vagy a déli műsorsávban csak igen kevesen kísérik figyelemmel az M1 vagy a Duna TV adását, így a kampányhirdetéseket sem sokan látják. Igaz, a pártok naponta egyszer kérhetik, hogy legfeljebb egyperces reklámjukat meghatározott időben sugározzák. Miután ennyi idő médiumonként csak kétnaponta áll rendelkezésükre, tulajdonképpen maguk dönthetik el, hogy mikor kerüljenek adásba.

Korlátok nélkül

A nyomtatott és az elektronikus sajtóban minden korlátozás nélkül hirdethetnek a pártok, de kampányidőszakban – tehát a választást megelőző ötven napban – csak azok a médiumok tehetnek közzé politikai reklámot, amelyek hirdetési szolgáltatásaik árjegyzékét január 24-ig eljutatták az Állami Számvevőszékhez. A szervezet honlapján közzétett lista szerint ezernél jóval több sajtótermék jelentkezett, így az országos napi- és hetilapok, nagy hírportálok mellett számos írott és internetes helyi újság is a pártok rendelkezésére áll. A hirdetéseket minden jelölő szervezet számára egyenlő feltételekkel, a bejelentett tarifák figyelembe vételével kell közölni. (L. K.)

Várják a jelölteket is