Ez az érvelés népszerű, noha a mértékadó közgazdászok szerint tévedésen alapszik. Csillag István (képünkön) magyarázata szerint többek között azért, mert a nominálbéreket nem lehet összevetni a reál-GDP-vel. Erről a félreértésről Oblath Gábor közgazdász is hosszan ír a Surányi György közgazdász, korábbi jegybankelnök 60. születésnapjára összeállított tanulmánykötetben.

Íme: „A vásárlóerő-paritáson mért relatív fejlettségi szintünk és az euróban mért relatív bérszintünk közötti rés elsősorban a hazai árszint és a fejlettebb országok árszintje közötti réssel magyarázható. Ha a hazai béreket vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze, és/vagy az egy főre jutó GDP, valamint a bérszint mutatóját egyaránt euróban vetjük egybe, akkor nem mutatkozik bérlemaradás” – írja Oblath. Csillag István egy 2006 tavaszán az ÉS-ben publikált, Bokros Lajossal, Mihályi Péterrel és Bauer Tamással közösen jegyzett publicisztikájában a foglalkoztatottság alacsony szintjét a szakképzetlenek körében azzal magyarázta, hogy az alacsony hozzáadott értéket előállító ágazatokban lassú a növekedés, az élelmiszer-, textil-, ruházati és cipőipari vállalkozások tönkrementek.

Szerinte ennek oka részben az, hogy az alacsony szakképzettségű és ezért alacsony termelékenységű munkaerő túl drága az általa előállított hozzáadott értékekhez képest, méghozzá a minimálbérek felelőtlen növelése miatt. Hiszen a munkaerő épp a képzetlensége okán nem képes a minimálbér összegénél nagyobb hozzáadottértéket előállítani. Ezért ha a munkaerőpiacon munkát kínálnak nekik, azt jobbára feketén teszik. Csillag hangsúlyozza: a minimálbér-emelésre a munkaadó könnyen adhatja azt a választ, hogy a sepregető ember helyett inkább seprőgépet vesz.

– A mesterséges minimálbér-emelés gazdaságtalanná tette a betanított munkára képes emberek alkalmazását, míg a diplomásfoglalkoztatottság nagyjából ugyanazon a szinten van nálunk, mint az uniós országokban – mondja. A minimálbér a bérskála alja, ha azt emelik, megtolja az egészet, a szakképzettek és a diplomások bérminimumát is. A béremelést szorgalmazó lobbi mögött szakképzett munkások állnak. A munkásarisztokrácia a saját bére védelmében támogatja a minimálbér emelését: így nő a saját reál keresete – elemzi a helyzetet Csillag, aki szerint Orbán Viktor első kormányzása alatt a minimálbér-emeléssel a tb-kasszán tátongó lyukat akarta betömni.

De 2002-ben az újabb emelés már megmagyarázhatatlan volt, hiszen épp akkor esett vissza a kereslet a Magyarországon előállított termékek iránt. Ráadásul ketté kellene választani azokat a munkahelyeket, ahol az általuk előállított áruk bekerülnek a kereskedelmi forgalomba vagy az exportba, ahol az árfolyamhatás miatt a magasabb minimálbér kevésbé teszi versenyképtelenné a termelést. Ott, ahol a kereskedelmi forgalomba vagy exportba kerülés nem jellemző, megdrágul az áru vagy a szolgáltatás, s „kiárazódik” az emelt minimálbér miatt a munkaerő.

A fajlagos bérköltségek – a forint túlértékeltsége előtt – elszaladtak a környező országokhoz képest. Detroit csődjét említi példaként, ahol a korábban jól menő autógyártás miatt erős szakszervezetek voltak, amelyek kikényszerítették a minimálbér bevezetését annak ellenére, hogy ez az Egyesült Államokban nem gyakorlat. Csillag István szerint a minimálbér-emeléssel szavazatokat lehet venni. Megnyugtatni a munkásarisztokráciát, egyúttal megnövelni a költségvetés bevételi oldalát a bérek után megemelkedett adókkal, és a szegényebb csoportoknak is népszerű üzenetet közvetíteni.

Szerinte az alacsonyan képzett emberek akkor tudnának nagyobb létszámban elhelyezkedni, ha a szolgáltató szektor növekedne. Ezt azonban a fogyasztás növekedése indíthatná be, de ez elmaradt. Hiába csoportosított jövedelmeket a felső középosztály felé a kormány, az eddig is fogyasztott, tehát ott nem lehetett további bővülésre számítani. Ez a csoport ráadásul elég jól tudja, hogyan tudja a jövedelmét befektetni, és éppen ezért kiviszi az országból a pénzét. Ami meglódíthatta volna a fogyasztást, az a közepes jövedelműek jobb léte. Ők viszont nem élnek jobban, oda nem célzott a kormány.

– Három éve a minimálbér bruttó értékét megemelte a kormány, miközben a foglalkoztatottak kétharmadánál növelte az adókat. A minimálbér nettó értéke viszont 2014 januárjáig nem emelkedett. De még így sem éri el a 2010-es reálértéket – ezt már a szocialista Katona Tamás mondja. – Ez a bérkategória három-négyszázezer embert érint, középkorúakat és 18 éveseket, esetleg még fiatalabbakat, mert a leszállított tankötelezettség miatt már a 16 évesek is megjelentek a munkapiacon a KSH 2013 harmadik negyedéves munkaerő-piaci jelentése szerint – fejti ki a közgazdász.

Hangsúlyozza azonban, nem a minimálbér szintje, hanem a ráépülő bérterhe számít, a munkáltatót ugyanis ez érdekli. Ezen a magas adóéken kellene változtatni. A minimálbérnek nincs jövedelmi egyenlőtlenségeket kiegyenlítő hatása, arra szolgál, hogy alulról jelentsen egyfajta támaszt. – Arra jó, hogy bizonyos szint alá ne csússzanak a dolgozók – fogalmaz. A 2001-es emelésről úgy véli, hogy ugyanolyan gazdaságpolitikai magyarázatokat nélkülöző intézkedés volt, mint most a rezsicsökkentés.

– A jelen helyzetben mindenképpen indokolt a nettó minimálbér emelése úgy, hogy az ne növelje a munkáltatók bérköltségét. Ezt tette a 2002-ben megalakult szocialista kormány, amikor adómentessé tette a minimálbért, azaz úgy emelte húsz százalékkal a nettó bért, hogy az nem növelte a munkáltatói terheket, azaz nem rontotta az érintett kör foglalkoztatási esélyeit – fűzi hozzá. (Ó. M. D.)