Az elmúlt években a nők szó szerint leiskolázták a férfiakat: ma már a 25 év alattiak körében több az érettségizett nő, a 25–39 évesek körében pedig jóval több a diplomás nő, mint férfi. Ezzel persze nem biztos, hogy jól jártak, hiszen a KSH legfrissebb elemzése szerint ez is oka lehet annak, hogy ma jóval kevesebben élnek párkapcsolatban, mint az ezredfordulón. A „párkapcsolati piacon” ugyanis könnyebben „elkel” a kisebb létszámú magasan képzett férfi, mint a nagyobb létszámú magasan képzett női populáció.

Mindezek alapján látszik, az úgynevezett „szinglijelenség” nem feltétlenül önként vállalt életforma, hanem egy akaratlan vagy kényszerű döntés következménye – állapítja meg a tanulmány. A 2011-es népszámlálási adatokból kiderült: a nőknél a magasabb iskolai végzettség magasabb egyedül élési arányokkal párosul. A férfiaknál épp ennek az ellenkezője igaz: minél magasabb az iskolai végzettség, annál alacsonyabb az egyedül élők aránya.

A szülőképes korú nők körében 2001 óta a másfélszeresére emelkedett az egyedül élők aránya – ezen belül a 30–39 éves korosztályban több mint a kétszeresére. A 25–29 éves hajadonok közül minden tizenegyedik, a 30–34 éves nőtlen férfiak közül minden kilencedik egyedül élt 2011-ben. Ennek következtében a két legutóbbi népszámlálás között eltelt tíz évben jelentősen csökkent a családok száma – méghozzá nagyobb arányban, mint a lakosságszám. Ezen belül is lényegesen visszaesett a házaspáros családok korábbi dominanciája. A családok 65 százaléka élt házasságban 2011-ben, holott tíz évvel korábban még 74, húsz évvel korábban pedig 80 százaléka volt ilyen. Az élettársi kapcsolaton alapuló családok száma viszont tíz év alatt a másfélszeresére, az elmúlt húsz évben pedig több mint a háromszorosára emelkedett: 2011-ben a családok 11 százaléka élt ilyen párkapcsolatban.

A házasságok népszerűségének visszaesése ismert tendencia, de a KSH most azt is megvizsgálta, ellensúlyozza-e ezt a folyamatot az élettársi kapcsolatok egyre növekvő népszerűsége. Az adatok alapján nem: a rendszerváltáskor ezer nőből 562 élt párkapcsolatban, az ezredfordulón már csak 530, 2011-ben pedig mindössze 482.

Mindez demográfiai szempontból érdekes: kérdés, hogy ezek a családok hány gyermeket vállalnak. Bár a családok számának csökkenésével a családban élő gyermekek száma is visszaesett, összességében a száz családra jutó gyermekszám nem változott. Családtípusonként ugyanakkor már jelentős különbségek vannak. A házaspáros családok például átlagosan több gyermeket nevelnek, mint az élettársi kapcsolatban élők, a házaspáros családok átlagos gyermekszáma ugyanakkor az elmúlt két évtizedben csökkent, az élettársak és az egyszülős családok gyermekszáma viszont nőtt. Különösen igaz ez a 15 évnél fiatalabb gyermekeket nevelő családokra. Azért, mert jobbára a fiatalokra jellemző az élettársi kapcsolat. A feleségek több mint fele már túl van a szülőképes koron, míg az élettársak hölgy tagjainak 80 százaléka még szülhet. Száz házaspáros családra így 2011-ben 50, száz élettársi kapcsolatban élő párra viszont 67, 15 évnél fiatalabb gyerek jutott.

A tanulmány ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a házaspáros és az élettársi kapcsolaton alapuló családok eltérő korösszetétele miatt az átlagos gyermekszámok összehasonlítása csak akkor korrekt, ha mindkét esetben a szülőképes korú, 15–49 éves korosztályt vesszük alapul. Ez esetben a tendencia megfordul: száz házaspárra több gyermek jut, mint száz élettársi kapcsolatban élő nőre.

Az adatokból az is kiderült, hogy nőtt azon gyermekes családok aránya, amelyekben nagykorú gyermekek élnek együtt szüleikkel.