Az általános elégedettség a 16–24 évesek körében a legmagasabb, az életkor előrehaladtával azonban folyamatosan csökken. A 16–24 évesek több mint fele nagyon elégedett az életével, a 75 évesek és az annál idősebbek körében ugyanakkor már csaknem húszszázalékos a nagyon elégedetlenek aránya. A válaszokból kiderült az is: 64 éves korig a nők az elégedettebbek, az ennél idősebbek körében azonban ez megfordul és a férfiak lesznek az elégedettebbek.

Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy az iskolázottság hatással van a szubjektív jóllétre: a végzettségi szint emelkedésével ugyanis nő az élettel való általános elégedettség mértéke is. A legelégedetlenebbek az alapfokú végzettségűek (5,45 pont), a legelégedettebbek pedig a felsőfokú végzettségűek (7,02 pont).

Talán nem meglepő, hogy a munkahellyel rendelkezők közül a teljes munkaidőben dolgozók a legelégedettebbek, közülük is a vállalkozókra igaz ez a leginkább (6,76 pont), a legkimagaslóbb ugyanakkor a tanulók elégedettsége (7,62 pont). Azon sem nagyon lehet csodálkozni, hogy a munkanélküliek a legkevésbé elégedettek az életükkel (4,4 pont), és ők azok, akik a legkevésbé érzik hasznosnak magukat a társadalomban (5,37 pont).

A társadalmi hasznosságérzet és az iskolai végzettség szintje között egyébként szintén erős az összefüggés: az alapfokú végzettségűek 6,28 pontra, a felsőfokú végzettségűek 8,43 pontra értékelték társadalmi hasznosságukat – az átlag ebben a kérdésben 7,03 volt. A leginkább a tanulók érzik magukat a társadalom hasznos tagjának (7,89), őket követik a teljes munkaidőben dolgozók (7,7 pont), de a háztartásbeliek sem maradnak le sokkal tőlük (7, 26), ellentétben a nyugdíjasokkal (6,5 pont).

A kutatók rákérdeztek a személyes kapcsolatokra is, arra például, hogy van-e kivel megbeszélni a személyes dolgokat. Nemek szerint a kutatók nem találtak különbséget e téren, ám itt is kulcsfontosságúnak bizonyult az iskolázottsági szint: minél magasabb valakinek a végzettsége, annál kisebb az esélye az elmagányosodásra. Az ugyanakkor nem meglepő, hogy az egyszemélyes háztartásokban élők tudják a legkevésbé megbeszélni személyes dolgaikat, míg a gyermekes családoknál kevésbé jelentkezik ez a probléma.

A személyes kapcsolatokkal való elégedettség átlagértéke 7,63 pont lett: a legelégedettebbek a fiatalok voltak. A magasabb iskolai végzettségűek e téren is elégedettebbek, a családi állapot szerinti különbségek ugyanakkor az életkor előrehaladtával átrendeződnek: míg a 16–34 évesek körében a nőtlenek és a hajadonok, addig a 35 év fölöttiek körében már a családosok az elégedettebbek társas kapcsolataikkal.

A kutatás során a legrosszabb mutatók az emberekbe vetett általános bizalom terén születtek: az átlag 5,3 pont lett. A nők kissé bizalmatlanabbak a férfiaknál, viszont minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál nagyobb az emberekbe vetett bizalma. Budapest az 5,56-os pontszámmal kiemelkedik, a kisebb városokban élők bizalmi szintje csak 5,03 pont volt.

A kutatók ugyanezeket a kérdéseket föltették az unió más tagállamaiban is, ám egyelőre csak hazánkban készült el a válaszok elemzése. Így egyelőre nem lehet tudni, a fenti adatok mit jelentenek nemzetközi viszonylatban. Így valójában – bár a kutatók szerint a magyar válaszok összességében inkább pozitívak, mint negatívok voltak – továbbra is nyitott kérdés: kikerültünk-e a legborúlátóbb nemzetek köréből?