– A kormány idióta határidőt szabott, fizikailag és intellektuálisan is lehetetlen, hogy április közepéig elkészüljön a kiállítás a Sorsok Házában – állítja Gerő András, aki ettől eltekintve támogatja a tervet. Karsai László szerint az áldozatok emlékének arculcsapása, hogy Schmidt Máriát nevezték ki az intézmény vezetőjévé.

– Jó napot kívánok mindazoknak a szerencséseknek, akik bejutottak! – így üdvözölte a közönséget Dési János újságíró, a vitafórum moderátora. Előzőleg arra hajlottunk, hogy szombat kora este jobb dolguk is akad a népeknek, mint két történész vitáját hallgatni a Sorsok Házáról. Tévedtünk: hatalmas volt az érdeklődés. A Bálint Ház nagyterme zsúfolásig megtelt, a kezdésként meghirdetett időpontban még sor kígyózott a bejáratnál. Végül a karzatot is megnyitották, hogy legalább állóhely jusson mindenkinek.

A kormány április közepén szeretné átadni Schmidt Mária vezetésével a Sorsok Házát, a Józsefvárosi pályaudvar helyén létrehozandó új holokauszt emlékközpontot. Gerő András – aki Semjén Zsolt minapi hivatalos tájékoztatása szerint részt vesz a projektben –elöljáróban elmondta, hogy támogatja a tervet. Egészen addig, amíg nem érzékel olyat, amit problematikusnak, vállalhatatlannak tart. Másfelől messzemenőleg nem támogat semmi féle nyílt vagy burkolt törekvést, amely a Horthy-korszak rehabilitálását akarja elérni. A kormány – mondta Gerő – kétarcú ebben a kérdésben, nem érték-, hanem érdekalapú politikát folytat. A szélsőjobboldal elvárásainak is szeretne megfelelni.

A Sorsok Házára azért is szükség van, mert Gerő András szerint mára kiderült, hogy a Páva utcai központ nem vált be. Évente 18–20 ezren látogatják, ami elenyészően kevés. Ennek nem valamifajta zsidóellenesség az oka: a kiállításban van a hiba. Karsai László, aki közreműködött a Páva utcai kiállítás megvalósításában, egészen más magyarázattal szolgált. Egyebek mellett azzal, hogy – miközben a Sorsok Házára nagy hirtelen sikerült milliárdokat találni – a Páva utcai intézményt pénzügyileg kivéreztette a fideszes kormány.

A kiállítás katarzist adó élményt nyújt, de a szembenézés a múlttal nem népszerű: az átlagemberek inkább a történelemhamisítást szeretik. Karsai pontosította Gerő azon állítását, hogy a Páva utcai kiállítás magántulajdonban van. A kiállítás valójában a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Máskülönben elvileg Karsai László is egyetért azzal, hogy szükség van új emlékközpontra. Csakhogy annak vezetésére Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója nem alkalmas személy.

Karsai újra ellátogatott a Terror Háza Múzeumba, és Schmidt Máriáról kialakított véleményét megerősítette, amit az Andrássy út 60.-ban látott. Felolvasott pár idézetet is, némelyikben Schmidt Mária a Horthy-korszakot méltatta. Karsai hazugságnak minősítette, hogy Schmidt érdemben egyeztetett volna – például a Mazsihisz vezetőivel – a józsefvárosi központ koncepciójáról. „Az áldozatok emlékének arculcsapása” egy ilyen embert a Sorsok Háza vezetőjévé kinevezni.

„Meghagyom Lacinak a Schmidt Máriázós vonalat” – jelezte Gerő András, hogy nem kíván ilyen jellegű vitába bocsátkozni. Gerő amúgy alaptalannak véli a Sorsok Háza elnevezését érő bírálatokat is. Nincs szó arról sem, hogy Kertész Imre és Sorstalanság című regénye fricskája lenne a névadás: a józsefvárosi központban Kertésznek is helye van. A Sorsok Háza átadására Gerő András szerint a kormány „idióta határidőt” szabott. Gerő – aki a rendezvény során bemutatta a látványterveket – biztosra veszi, hogy április közepéig legfeljebb csak maga az épület készül el. A belső tartalom viszont „bárki bármit is mond” nem készülhet el addig, mert ez „fizikailag és intellektuálisan is lehetetlen”.

Reálisabb időpontnak tűnik a budapesti gettó felszabadításának évfordulója 2015 januárjában. Nincs ezzel komolyabb gond – folytatta Gerő –, az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy Magyarországon semmi nem készül el időre. Igyekezett megnyugtatni a jelenlévőket, hogy nyilvánosságra hozzák a Sorsok Háza koncepcióját, amikor már lesznek „kimunkált elemek”. A hangulat parázs volt, a közönség egyértelműen Karsai László pártján állt. Karsai beszédét többször is taps, míg Gerő szavait főleg nemtetszés fogadta.

Valakinél elszakadt a cérna, és bekiabált neki: „Rohadj meg!” Gerő közölte, hogy így ne beszéljenek vele, különben feláll, és elmegy. Karsai úgy ítélte meg, csillapítania kell a kedélyeket. Kérte a jelenlévőket, hogy „semmit, de semmit ne vegyenek át az én stílusomból”. (Ezzel nagy visszhangot kiváltó hasonlatára utalt: szerinte Schmidt Máriától elvárni, hogy szembenézésre és önvizsgálatra késztető projektet valósítson meg a Józsefvárosban, olyan abszurd ötlet, mintha egy nyilvánosház vezetőjétől kérnénk erkölcsi útmutatást. Karsai utóbb bocsánatot kért. Nőként megkövette, történészi tevékenységét illetően viszont fenntartotta álláspontját.)

Gerő András úgy vélte, hogy a Mazsihisz részéről jogos a Szabadság téri német megszállási emlékmű vagy a Szakály Sándor elleni tiltakozás, ám a Sorsok Házával kapcsolatos aggályok indokolatlanok, legalábbis túlzottak. Néhány hónap múlva lesz a leghíresebb magyar zsidó, az 1904-ben elhunyt Herzl Tivadar halálának évfordulója. Semmit nem hall erről, pedig jó lenne ezzel is foglalkozni – javasolta. Tordai Péter, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke mikrofont kért. Elmondta, hogy decemberben Herzl-központot avattak a budapesti Izraeli Kulturális Intézetben. Majd felsorolta, milyen programokat terveznek, hogy méltóképpen emlékezzenek meg Herzl Tivadarról. Tordai egyúttal közölte: a Mazsihisz eddig négy alkalommal kereste meg Schmidt Máriát, de még választ sem kapott.

Boross Péter volt miniszterelnök az ATV Szabad szemmel című műsorában vasárnap megvédte Szakály Sándort, a Veritas Történelemkutató Intézet vezetőjét, aki a Kamenyec-Podolszkba történt deportálást idegenrendészeti eljárásnak nevezte. Boross Péter kijelentette: a történész nem mondta, hogy ez nem része a holokausztnak, és nem tagadja a holokausztot. Szerinte Szakály történelmi szemlélete „sokkal egészségesebb, mint a különböző kurzusszemélyiségeké, akik vagy ide vagy oda elfogultan szemlélik a világot”.

Újabb tiltakozás

Randolph L. Braham után egy újabb holokauszttúlélő vonta vissza hozzájárulását a kormány által támogatott megemlékezéstől. Steven Fenves holokauszttúlélő a Szabadkai Zsidó Hitközség holokauszt kiállításához adott hozzájárulását vonta vissza.

Steven Fenves azt követően gondolta meg magát, hogy meglátta Szakály Sándornak, a Veritas Történetkutató Intézet vezetőjének fényképét, amin egy kakastollas magyar csendőr mellszobra látható. A fényképen Szakály mögött egy Nagy-Magyarország térkép volt, amelyen még Szabadka – a család szülővárosa – is része volt az országnak. „Nagyon fájdalmas volt számomra a felismerés, hogy az a magyar kormány, amely ezt az embert támogatja, a két 2014-es szabadkai programot is patronálja” – írta Steven Fenves.

Már megkezdték a Józsefvárosi pályaudvar átalakítását