Razzia a szegények ellen
Az akció egyik szemtanúja szerint becsengettek Horváth Gyula cigány költőhöz is. (Első versei a szabad enciklopédiában található adatok szerint húszéves korában, az 1980-as években jelentek meg különböző lapokban. Néhány kötete: Megfagyott ország, Szégyen, gyalázat, Az árvaság anatómiája – A szerk.) Hozzá négy rendőr és négy polgárőr ment be, és kérték a lakás adásvételi szerződését. „Hirtelen nem találta Gyula. Az egyik rendőr rögtön írta a büntetőcsekket. Mondta a Gyula, hogy várjon már, megkeresi, erre a rendőr nagyot taszított rajta. Ezért feljelentelek – mondta Gyula, mire a rendőr megfenyegette, hogy megbilincseli. A polgárőrök mondták, hogy mit csinál, hiszen Gyula jó gyerek, költő, sok könyvet írt! Aztán szerencsére megtalálta az adásvételit...” – olvasható a hozzánk eljuttatott levélben.
Az érintettek közül többen felvetették: vajon hadat üzent a város bizonyos, főként a szegényebb lakótelepeken és lepukkant hétvégi házas övezetekben élő, zömmel cigány családoknak? – Az elit helyekre is elmennek? Ki találta ki, hogy egy hiányzó lakcímkártyáért harmincezer forintra büntetnek? Ezek az emberek segélyből élnek, de van, akinek már semmilyen jövedelme nincs. Az a baj velük, hogy a Tetemváron laknak? Így akarják őket elüldözni? Mit képzelnek magukról, hogy ezt megteszik? A városatyák gyűlölködnek, „nincs egy ember ott, aki felszólalna a szegényekért? Vagy le akarják dózerolni a telepet?” – fogalmazta meg kérdéseit a levél írója.
A tetemvári városrész nem túl messze esik Miskolc belvárosától. Nevét a XVII. század végén tomboló pestisjárvány után kapta: az áldozatokat ugyanis az akkori településközponton kívül, egy dombon, tömegsírban hantolták el: a köznyelv ezt előbb a Csontvár, majd Tetemvár névvel illette. Korábban borpincék és hétvégi házak sorjáztak itt, és közkedvelt pihenőrésze volt a városnak, háttérben az avasi kilátóval és a híres miskolci deszkatemplommal. Az utóbbi években azonban – miként több másik, hírhedtté vált miskolci városrész, a Lyukó-völgy, vagy akár az Avas-lakótelep – ez a terület is elhagyatottabbá, gondozatlanabbá vált. A hétvégi házakat rendszeresen feltörték, az üresen álló ingatlanokba pedig önkényes lakásfoglalók költöztek. Megszaporodtak a bűnesetek, s a biztonságra vágyók inkább elköltöztek innen. A házakat eladni szinte lehetetlen, a környék inkább a senki földjére hasonlít, semmint békés, gondozott lakóövezetre. Az utóbbi időben a miskolci önkormányzat rendteremtési szándékkal viszonylag rendszeresen tart itt is átfogó ellenőrzéseket – ilyen volt legutóbb a január eleji akció is.
Megkérdeztük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságot, vajon miként értékelik ők a razziával szemben megfogalmazott kritikákat. Dobi Tamás sajtószóvivőtől azt a választ kaptuk, hogy egy önkormányzati rendészeti akció zajlott január elején Miskolcon, amelyeket a várossal kötött együttműködés alapján a rendőrség is segít. Kollégái nem számoltak be olyasfajta intézkedésekről, amelyeket a levél írója jelzett, s nem történt rendkívüli esemény az ügyben. Ezt követően a miskolci polgármesteri hivatalhoz fordultunk kérdéseinkkel. Itt Vincze Csaba, a Miskolci Önkormányzati Rendészet igazgatója arról tájékoztatott, hogy a jelenleg érvényes jogi szabályozás nem határoz meg pénzbüntetést, szabálysértési bírságot a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Szavai szerint az 1992. évi LXVI. törvény rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról, s ez írja elő a lakcímváltozás három napon belül történő bejelentési kötelezettségét. – A bejelentett lakcím valódiságát ellenőrizzük, amennyiben az nem valós, végső esetben annak érvénytelenítésére kerülhet sor – tette hozzá.
Megtudtuk: Miskolc város területén rendszeresek az átfogó ellenőrzések, általában hetente tartanak egy-egy frekventált területen, nagyobb létszámmal ilyet. Ezeken a rendőrség, a gyámügy, a családsegítő intézet, a polgármesteri hivatal szociális osztálya és okmányirodája dolgozói, és különböző szolgáltatók – Émász, a miskolci víz- és távhő-szolgáltató cég, vagyis a Miviz és Mihő – munkatársai vesznek részt. Az ellenőrzéseket főként önkormányzati tulajdonú ingatlanokban végzik, s a közösségi együttélés szabályainak betartását vizsgálják elsősorban. Például az állattartásra vonatkozó szabályokét, vagy a közösségi helyiségek tisztaságát.
Az átfogó akciókon Vincze Csaba szavai szerint tisztázzák a tulajdonjogot, az ott-tartózkodás jogszerűségét. – Amennyiben az ellenőrzés alá vont személy nem rendelkezik az adott címre lakcímkártyával, vagy nem tudja igazolni a bérleti jogot, a szabálysértések – például önkényes beköltözés, magánlaksértés – tisztázásához indokolt az ingatlan adásvételi, vagy bérleti szerződésének ellenőrzése is. Ez történt Horváth Gyula költő esetében is.
Kérdésünkre, miszerint valóban előfordult-e több helyen, hogy extrém magas bírságot szabtak ki, így felelt: a helyszíni bírság törvényben rögzített összege öt- és ötvenezer forint között változik, ennél magasabb összeget kiszabni nem lehet. Az ominózus tetemvári ellenőrzésen a Miskolci Önkormányzati Rendészet részéről húsz fő vett részt, amelyet kiegészített néhány rendőrjárőr, két polgárőr, egy gyámhatósági szakember, valamint az Émász képviselői. Közel sem voltak tehát kétszázan, miként azt a levélíró említette – mondta. Az ellenőrzést pedig szavai szerint az indokolta, hogy ez a városrész s az ott található ingatlanok egy része rendkívül szemetes, elhanyagolt és gondozatlan.
Arra a kérdésre azonban továbbra sem kaptunk választ, valóban kiszabták-e a levélíró által jelzett bírságokat azokra, akiknek nem volt lakcímkártyájuk a tetemvári razzia során. Akik, ha volna hová menniük, bizonyára nem laknának olyan elhanyagolt területen, ahová városi tisztségviselő a „probléma” megoldása érdekében csak akciózni jár.
