Mit ér egy tanár, ha meleg?
Mit tegyen egy pedagógus, ha munkahelyén nem tudja eltitkolni másságát, és ezért néhány tanítványa céltáblájává válik? Ha az egyik – társai által többször bántalmazott – diákja éppen tőle kér kér segítséget, kiváltva ezzel az érintett osztálytársak haragját? Ha az osztályterembe lépve vélt szexuális irányultságára utaló táblai feliratok és trágár megjegyzések fogadják? Ha az iskola udvarán álldogáló diákok – az igazgató és a tanárkollégák jelenlétében – azt kiabálják utána: „buzi”? És ha ezek után néhány nappal a kétéves szerződését váratlanul egyévesre módosítják?
A közmegegyezés szerint hallgatnia kellene. A történet főszereplője – azt kérte, nevezzük őt Tibornak – más utat választott: bírósághoz fordult. Nyolc éve pereskedik egy Pest megyei szakközépiskolával, ügye az első olyan munkaügyi per Magyarországon, amelyben egy munkavállaló szexuális irányultság miatti diszkrimináció kimondását kérte a bíróságtól.
Tibor közel két évtizedet tanított budapesti és vidéki iskolákban. Tizenöt évig nem akadt konfliktusa abból, hogy meleg. Azok közé a homoszexuális férfiak közé tartozik, akik csak ideig-óráig tudják eltitkolni a másságukat. Bár sem a diákoknak, sem a kollégáinak nem beszél szexuális hovatartozásáról, a szokatlanul magas beszédhangja miatt környezete mégis hamar kiszúrja őt. Mint mondja, korábban nyíltan senki nem kötött belé emiatt, ám az utóbbi hét-nyolc évben valami megváltozott. Tibornak 2005 óta két iskolában is problémája adódott szexuális irányultságából. Az első – már említett – esetben azok után vált kegyvesztetté, hogy az iskolaigazgató is hallotta, amint néhány diák az udvaron buzinak nevezte. A másik iskolában, egy rendészeti szakközépiskolás osztályban, három diák pécézte ki magának, és tettek rá megalázó megjegyzéseket. Az év végén aztán közölték vele, hogy nem tudják tovább foglalkoztatni, ám szeptembertől mégis felvettek a helyére egy másik kollégát – ugyanolyan szakost és ugyanannyi órában.
– A diákok vagy a kollégák első megjegyzései általában kétértelműek, kezdetben ezekre nem is reagálok, elengedem a fülem mellett – mondja. –Később, a sokadik beszólás után már nem tanácsos hallgatni. Mindazonáltal a diákok előtt tilos a „coming out”, hiszen azzal elismerném, hogy a tanulóknak közük van a magánéletemhez, holott nincs. A diákok tiszteletét pedagógiai módszerekkel mindig ki lehet vívni, de ott már nehéz bármit tenni, ahol a kollégák egy része is előítéletes. Az első ügyben indított munkaügyi perben – amely idén a kilencedik évébe lép – Tibor arra hivatkozott, hogy üres álláshelyre kétéves munkaszerződéssel fel sem vehették volna, ráadásul az iskola ezt a kétéves munkaszerződést is egy olyan dolgozó helyettesítésére hivatkozva módosította egyévesre, akit a meleg tanár – bizonyíthatóan – nem helyettesíthetett. Egyik kereseti kérelmét a tanulók zaklatására alapozta, a másikat a zaklatás és a szerződésmódosítás időbeli egybeesésére. Első és másodfokon is elutasították a keresetét, ám a felülvizsgálati eljárásban a Kúria végül a továbbfoglalkoztatás esetében megállapította a szexuális irányultság miatti diszkriminációt, ugyanakkor a tanárt nem helyezte vissza az állásába, és elmaradt munkabérét sem ítélte meg részére. A néhány hete első fokon újranyitott per tétje a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítása.
A másik ügyben Tibor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordult, egyúttal munkaügyi pert indított az iskola ellen. Az EBH 2013 márciusában megállapította, hogy a tanév folyamán a rendészeti osztály néhány tanulója számos alkalommal zaklatta a pedagógust, valamint azt a következtetést vonta le, hogy a tanárt szexuális irányultsága miatt nem foglalkoztatta tovább az iskola. Minthogy 2011 júniusa óta nem volt állása, Tibor úgy gondolta, megegyezne az időközben iskolafenntartóként belépő Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal (Klik), és felajánlotta, hogy a perben előterjesztett valamennyi anyagi igényéről lemond, ha a Klik állást biztosít részére. A központ az egyezségi ajánlatot elutasította, egyúttal megtámadta az EBH határozatát a bíróságon. Az iskola és az EBH közt folyó perben még nem született ítélet.
Tibortól sokszor megkérdezik, miért nem adja fel a küzdelmet. Mindig azt válaszolja: nem szeretne egy olyan országban élni, ahol bőrszíne, származása, szexuális irányultsága miatt bárkit el lehet bocsátani a munkahelyéről. Bár jelenleg tanárként nem tud elhelyezkedni, saját sorsát illetően – hosszabb távon – mégis optimista. Abban is bízik, hogy ha az Európai Unióban senkit nem lehet munkahelyéről elküldeni szexuális irányultsága miatt, akkor ezt Magyarországon sem lehet majd megtenni. Hogy mikortól, azzal kapcsolatban nem kíván találgatni.
