Tegnap a Reformáció Emlékbizottság ülése után munkatársunk a parlamenti folyosón megkérdezte az éppen távozó miniszterelnököt, mi a véleménye a Mazsihisz-feltételekről (menesszék Szakály Sándort, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatóját az „idegenrendészeti”megnyilvánulása miatt, továbbá ne állítsák fel a Szabadság téri emlékművet). „Írtam egy levelet, mindent elmondtam benne” – így reagált Orbán Viktor.

A kormány folyamatosan tájékoztatja az emlékmű felállítását bíráló diplomáciai szereplőket a „valódi szándékról”

Értesülésünk szerint a kormány folyamatosan tájékoztatja az emlékmű felállítását bíráló diplomáciai szereplőket a „valódi szándékról”, és arról, hogy az inkriminált emlékmű tisztelgés „minden áldozat” előtt. A német nagykövetség már szerdán kiadott egy tiltakozásként is értékelhető állásfoglalást, és az orosz nagykövetségtől is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Moszkvának megvan a véleménye a szoborról, de e lépést nem kommentálja, mert magyar belügynek tekinti.

Balog Zoltán humánminiszter az emlékbizottság ülése után lapunknak azt mondta: „Minden beszélgetésre készen állunk. Jónak tartom, ha mindazon történelmi eseményekről, melyek az elmúlt században történtek – különösen a második világháború »környékén« – vita, megbeszélés folyik. A témának vannak tudományos, közéleti, államközi vonatkozásai is. Ezt jeleztem Hoffmann német nagykövet úrnak is, aki szintén részt vett a Reformáció Emlékbizottság ülésén”– mondta a miniszter annak kapcsán, hogy a Budapesten akkreditált német nagykövet az állásfoglalásban sajnálatosnak nevezte, hogy „a Szabadság téri emlékművel kapcsolatos aktuális döntést nagyon gyorsan és széles vita nélkül hozták meg”.

Balog Zoltán arra a kérdésünkre, hogy a Mazsihisszal is terveznek-e hasonló konzultációkat, azt válaszolta: ha megbeszélést kezdeményeznek vele, áll rendelkezésükre. „A politikai adok-kapoknál fontosabb, hogy a gyerekek az iskolában mit tanulnak az adott korszakról. Ezt viszont szakembereknek kell megvitatniuk. A Nemzeti alaptanterv tisztességes, korrekt szakmai megvitatása, ez irányú módosítása érdekében én mindent megteszek. Erről folytattam tárgyalásokat Izraelben is, de a zsidó közösség kérésén kívül számos más közösség is megfogalmazhatta a véleményét az ügyben. Ez az igazi munka, ezt kell elvégezni, nem pedig a nyilvánosság színpadán politikusoknak üzengetni egymásnak” – hangoztatta Balog Zoltán.

A holokauszt-emlékévre vonatkozó kérdésünkre a tárcavezető azt mondta, az állam „nagyvonalú ajánlata volt”, hogy a legszélesebb nemzetközi konzultációs lehetőséggel, nagyon komoly anyagi eszközt, rendezvényeket, projekteket kínált fel már 2013-ban. – Az emlékév megtervezése az emlékbizottságon belül folyik. Azt előre lehetett tudni, hogy „kritikus pontok” felszínre kerülnek és vita lesz, mert Magyarországon ezen a téren adósságok vannak. Az adósságokat részben annak a rendszernek köszönhetjük, melynek ideológiai örökösei is felháborodnak most. Nekünk negyven év hátrányunk van, ezt kell ledolgoznunk. Ezért nagyon fontos, hogy valamennyi áldozat emlékének kegyelettel adózzunk. Fontos, hogy a tudomány, az oktatás képviselői és a kulturális szereplők közül mindenki el tudja mondani a véleményét, és ne kiáltsunk rögtön farkast, ha nem tetszik valami, mondván, „vége, az illető kiszállt a humánum konszenzusából”. Legyen elég türelmünk, megértésünk, bátorságunk a vitához – mondta Balog Zoltán, hozzátéve: nyilván vannak elfogadhatatlan kijelentések. Arra, hogy Szakály Sándor „idegenrendészeti” megnyilvánulására gondol-e, azt mondta: nem, az antiszemita kijelentésekre és a „hecckampányra” gondol. Szakály Sándor kijelentése szerinte „történészi vélemény, rossz megfogalmazás volt”, de ennek megítélése – tette hozzá – nem az ő dolga.

Munkatársunknak arra a megjegyzésére, hogy az emlékműről szóló vita megkésett, hiszen a kormány szilveszteri döntése nyomán már a nyakukon a politikai botrány, a miniszter azt válaszolta: nem így gondolja, mert az évforduló, március 19-e „behatárolta a kormány mozgásterét”. Szerinte a holokauszt-emlékév előkészítése időben elkezdődött. „Hogy vannak, akik az alaptörvényben rögzített tényekre most döbbennek rá, az nem a mi felelősségünk. Az alaptörvény kimondja, hogy 1944. március 19-étől számítjuk a magyar függetlenség, szuverenitás elvesztését. Ez olyan komplex kérdés persze, melyről eddig is folyt a vita, és ezután is folyik majd. Az emlékmű viszont a náci megszállás hetvenedik évfordulójára készül. A náci megszállás valamennyi áldozatának még nem állítottak emlékművet Magyarországon, ezért az évfordulón mi ezt megtesszük” – mondta végül Balog Zoltán.

Idetartozik, hogy tegnap a Kaposvár Városért díjjal tüntette ki a Szita Károly vezette önkormányzat Szakály Sándort. A díjat még a sokak által bírált mondat elhangzása előtt ítélték oda, de a döntésen nem változtattak.

Bütikofer és a Duna-parti cipők

Budapesten van egy emlékmű a Dunaparton, amely bizonyítja és emlékezetben tartja, hogy a német gyilkosoknak sajnos magyar cinkosaik is voltak. Engem németként ez az emlékmű, a Dunába belelőtt zsidók cipőit idéző alkotás ragad meg leginkább – erről Reinhard Bütikofer, az Európai Zöld Párt német társelnöke beszélt lapunknak annak kapcsán, hogy a kormány köztéri emlékművet tervez az 1944. március 19-i német megszállás hetvenedik évfordulójára. A német Zöldek korábbi társelnöke szerint az emlékművitát alapvetően a magyaroknak kell lefolytatniuk, Németország ebben nem kíván tanítómester lenni, de a történelmi tényeket nem lehet megmásítani. A Budapesten járt EP-képviselő úgy látja, a németek Magyarországhoz fűződő viszonyát három érzés alakítja. A szégyené azért, amit a németek nevében 1944 márciusa után itt elkövettek, a háláé azért, amit Magyarország tett a német újraegyesítés érdekében, valamint köszönetet azért, hogy Magyarország megkövette a kitelepített svábokat, és sikerült velük baráti viszonyt kialakítani.

Bocsánatkérés

Bocsánatot kért a magyar állam nevében a holokausztért Magyarország ENSZ-képviseletének vezetője csütörtökön New Yorkban, a magyar holokauszt 70. évfordulójára emlékező konferencián – jelentette az MTI. „Bocsánatkéréssel tartozunk az áldozatoknak, a magyar állam bűnös volt a holokausztban. Először azért, mert nem védte meg saját állampolgárait a pusztulástól, másodszor pedig azért, mert segédkezett és anyagi forrásokat biztosított a népirtáshoz” – mondta Kőrösi Csaba. „Az akkori magyar állam intézményei felelősek voltak a holokausztért. Ennek a mai magyar állam általi bocsánatkérésnek részévé kell válnia a nemzeti emlékezetnek és identitásnak” – tette hozzá a nagykövet.