Nincs távol a miniszterelnök személyes gondolatvilágától a birodalmi sasos-Gábriel arkangyalos emlékmű – így válaszolt egy kormányzati forrásunk arra a kérdésünkre, kinek az ötlete volt, hogy a Szabadság téren állítsanak fel egy a német megszállás áldozatai emléke előtt tisztelgő szobrot. Az emlékmű nem jelenti semminek a relativizálását, kiváltképp nem a holokausztét – állította forrásunk.

S hogy konkrétan kinek az ötlete volt az óriási politikai botrányt kavaró emlékmű felállítása? A lapunknak név nélkül nyilatkozó befolyásos kormányközeli szereplők szerint az biztos, hogy nem Lázár János Miniszterelnökséget irányító államtitkáré. „Rá a miniszterelnök kiszignálta a holokauszt-emlékévvel kapcsolatos feladatokat” – erősítette meg a kormányoldal egyik prominense. Tájékoztatása szerint a kormány nem csak azért nem hátrál meg az emlékmű felállítása elleni tiltakozások hatására, mert az Orbán-kormány „nem az a gyülekezet, mely az olcsó népszerűséget hajszolná”. Azért sem, „mert van egy szilárd támasz mögötte”, és ez az alaptörvény nemzeti hitvallása, amely kimondja, hogy „hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”

Gróf Bánffy Miklós emlékműve Sopronban

– Az ominózus emlékmű felállítása is része annak a többéves nemzetimázs-koncepciónak, amelyet a miniszterelnök körül létező informális ideológiai-történelmi-kulturális tanácsadói kör ajánlott a nemzeti határnapok, történelmi sorsfordulók időtálló szimbolikus megörökítésére – tájékoztatták munkatársunkat, hozzátéve: e tanácsadói kört a Fekete György nevével fémjelzett művészeti akadémia, a történészprofesszorok, az MTA „környékén kell keresni”. Forrásunk név szerint is említette Melocco Miklóst és Boross Péter volt miniszterelnököt. Utóbbi egy televíziós műsorban hívta fel a figyelmet: egy Veritas-típusú történetkutató intézetet fel kellene állítania a kormánynak. (Szakály Sándor a lapunknak adott interjúban megerősítette, Boross Péter konzultált vele arról, vállalná-e a főigazgatói posztot.)

A korábban e tanácsadói kör által vázolt „ideológiai naptárnak” megfelelően állították fel Sopronban december közepén gróf Bánffy Miklós polihisztor, Magyarország egykori külügyminisztere szobrát. „Az, hogy Trianon után, 1921-ben népszavazás dönthetett Sopron és a környező nyolc település hovatartozásáról, nagyban gróf Bánffy Miklós diplomáciai érdeme volt” –hangoztatták a szoboravatáson felszólalók. Bánffy Miklós munkássága, élete pedig arra késztethet minket, hogy a nemzet megújításával foglalkozzunk – mondta Balog Zoltán miniszter. Szájer József EP-képviselő pedig arról beszélt, a magyar politikusoknak is a magyar értékeket kell képviselniük.

– E sorba illik – hívták fel munkatársunk figyelmét –, hogy Tisza István szobra, a közel ötméteres bronzalkotás és az azt övező szoborcsoport az eredeti helyére, a Parlament északi oldalán lévő parkba kerül, ahol korábban egykori politikai ellenfele, Károlyi Mihály emlékműve állt. A Károlyi-szobrot az MSZMP Politikai Bizottságának döntése alapján 1975-ben avatták fel a Kossuth téren. A teret az Orbán-kormány, illetve az Országgyűlés határozatának megfelelően az „1944-es állapot” szerint rekonstruálnák az áprilisi választásra. Bethlen István szobrának budavári felállítását szintén e szimbolikára fűzték fel, a Szent György téren a történelmi kontinuitást hangsúlyozva tavaly Orbán Viktor mondott beszédet, kiemelve, „mi, magyarok 1990-ben nagyjából ott vettük ismét a saját kezünkbe sorsunk irányítását, ahol Bethlen István 1921-ben”.

Van olyan kormányhoz közel álló személy, aki szerint „kőből faragott anakronizmus” a Szabadság térre tervezett német megszállás emlékmű birodalmi sasos-arkangyalos kivitelezése. Egyik forrásunk viszont erre úgy reflektált, „már bizonyított művész” az emlékmű tervezője, Párkányi Raab Péter, hiszen a szobrász „remekül vizsgázott” a soproni Bánffy-szoborral.

Arra viszont már senkinek nem volt érdemi válasza, miért mulasztották el a kormányzat részéről, hogy „időben” konzultáljanak a holokauszt-emlékév „történéseiről” a zsidóság hazai képviselőivel, illetve a budapesti német nagykövettel, aki szintén helyet foglal a holokauszt-emlékbizottságban.