Kevesebb a jómódú, több a nélkülöző
Bár az ezredforduló óta némiképp csökkent Magyarországon a legfelső jövedelmi kategóriába tartozók aránya, a legszegényebbeké pedig nőtt, a szegények összjövedelemből szerzett részesedése kevesebb, a leggazdagabbaké viszont kicsivel több lett az utóbbi években. Vagyis az egyre szűkülő létszámú gazdagok még gazdagabbak, az egyre gyarapodó szegények pedig még szegényebbek lettek.
Mint arra a Tárki Háztartás Monitor 2012-es vizsgálata rámutatott, Magyarországon 2009 és 2012 között jelentősen nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A legalsó tized részesedése az összes jövedelemből 3,1 százalékról 2,5 százalékra csökkent, a legfelső tized aránya viszont kis mértékben növekedett. Ezzel egyidejűleg némileg zsugorodott a leggazdagabbak csoportja, a legszegényebbek viszont többen lettek.
A jómódúak – vagyis az egy főre jutó jövedelem medián értékének kétszeresénél nagyobb jövedelemből élők – 2000-ben még 9 százalékos aránya 8 százalékra esett vissza 2012-re. A szegények – vagyis a medián 50 százaléka alatti jövedelemből élők –szintén 9 százalékos aránya viszont 14 százalékra nőtt. Az alsó középréteg aránya 23 százalékról 21 százalékra, a középrétegé 34 százalékról 30 százalékra csökkent az ezredforduló óta. A felső középréteg aránya viszont 25-ről 27 százalékra emelkedett.
Az adatok a háztartások munkaerő-piaci elkülönülésének erősödésére is rávilágítottak. Nőtt azok aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő mellett van más foglalkoztatott is, de nőtt az olyan háztartásban élők aránya is, ahol egyáltalán nincs aktív foglalkoztatott. A foglalkoztatottak háztartásaiban a munkajövedelmek aránya, a nem foglalkoztatottak háztartásaiban a társadalmi jövedelmek részesedése emelkedett.
Ez utóbbiak egyre nagyobb hányada kerül a szegényekhez: a munkanélküli-járadékok és a szociális segélyek több mint 60, az összes családi pótlék 42-43 százaléka került 2012-ben a legalsó jövedelmi ötödben élő háztartásokhoz.
A Tárki vizsgálata szerint a magyar népesség körében 2009 és 2012 között jelentős mértékben nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya is. 2012-ben a szegénységi küszöb értékét Magyarországon havi 66 ezer forintban határozták meg: a teljes népesség 17 százaléka élt ennél kevesebb jövedelemből. Összehasonlításul: 2007-ben még 12,6 százalék volt az arány, amely a következő két évben több mint egy százalékponttal, az azt követő hároméves periódusban további három százalékponttal növekedett. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében.
A létfenntartásra költenek sok pénzt
A leggazdagabbak és a legszegényebbek fogyasztása között jelentős az eltérés: a legfelső jövedelmi tizedben élők több mint négyszer annyit fordítanak fogyasztásra, mint a legalsó tized. A legszegényebbek mindennapi létfenntartáshoz szükséges kiadásai – élelmiszer és lakásfenntartás – összkiadásuk 56 százalékát teszik ki, miközben a leggazdagabbak esetében ez csak 36 százalék. Vagyis az alsóbb rétegek számára a legnagyobb megterhelést a mindennapi kiadások jelentik, így jövedelmük kisebb hányadát tudják kultúrára, szórakozásra vagy utazásra fordítani – derült ki a KSH Magyarország 2012 című tanulmánykötetéből, amely szerint 2011-ben a magyar lakosság egy főre jutó éves átlagos fogyasztási kiadása 791 ezer forint volt.
