Az ellenzéknek marad a közösségi média?
Meglehetős ellenszélben vághatnak majd neki az ellenzéki pártok a kampánynak. Már korábban kiderült, hogy a közszolgálati, illetve a kereskedelmi rádiókban és televíziókban fizetett hirdetéseket politikai szervezetek nem tehetnek közzé, egy múlt heti kormányrendelettel – amit a választás kitűzése előtt egy nappal hirdettek ki – pedig a közterületi reklám lehetőségét is korlátozták.
Lámpaoszlopokra, telefonpóznákra, az úthoz tartozó műtárgyakra mostantól nem helyezhető el „olyan jel, jelzés vagy bármely tárgy”, amely alkalmas lehet arra, hogy a közlekedőket „bizonyos ideológiák, elvek, értékek, elképzelések támogatásáról vagy elutasításáról meggyőzze”.
– A Fidesz egyértelműen úgy alakította ki a szabályokat, hogy azok a jelenlegi kormányoldal számára kedvezzenek, így az újabb lépés nem okozott különösebb meglepetést. Csakhogy ezzel nemcsak az ellenzék, hanem a demokratikus jogaikat gyakorolni kívánó polgárok dolgát is megnehezítik – állítja Kerék-Bárczy Szabolcs, a DK elnökségi tagja. Az emberek most szerinte nehezebben juthatnak hozzá azokhoz az információkhoz, amelyek alapján dönthetnek.
A kétharmad kisajátította és propagandaeszközzé silányította az adófizetők pénzéből fenntartott közmédiát, s meghatározó befolyást szerzett az írott sajtó nagyobb része felett is – jelentette ki Kerék-Bárczy, hozzátéve: a közösségi médiát azonban nem lehet elhallgattatni, s ebben a helyzetben az ellenzék számára ez az egyik legfontosabb lehetőség.
Emellett élni kívánnak a direktmarketing eszközeivel is. Bár az erőforrások korlátozottak, van számos önkéntes, aki saját környezetében közvetlenül el tudja érni a választókat – hangsúlyozta. Ugyanakkor a jelöltek igyekeznek minél több időt tölteni saját körzetükben, mert személyes jelenlétükkel is növelhetik esélyeiket.
– Az ellenzék szinte minden tekintetben hendikeppel indul: számukra kedvezőtlen jogszabályi környezetben, a hagyományos eszközök egy részétől megfosztva készülhetnek a kampányra – véli Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője. Ráadásul meg kell küzdeniük azzal, hogy a kormányoldal a köztévétől az ingyenesen terjesztett újságokig mindenütt óriási túlsúllyal jelenik meg.
Az elemző is úgy gondolja, most alapvetően a választókkal való közvetlen kapcsolatfelvételre lehet építeni: szóba jöhetnek gyűlések, lakossági fórumok, door-to-door akciók. Mindehhez azonban szerinte igen sok emberre és rengeteg munkára van szükség. Juhász emellett szintén a közösségi média szerepét hangsúlyozta, amelynek több millió aktív felhasználója van Magyarországon.
Az intézet – a Maven7 Hálózatkutató Zrt.-vel közösen – a közelmúltban vizsgálta a politikai erőviszonyok alakulását a Facebookon, és egyebek mellett kiderült: a baloldali ellenzék közössége jóval kisebb a jobboldalénál. A politikailag aktív felhasználók körében egyébként a Jobbik elnöke a legnépszerűbb, s őt követi Orbán Viktor, majd Gyurcsány Ferenc. A napokban Mesterházy Attila Facebook-oldala is átlépte a százezres határt.
Tóth Zoltán: Bevezették a szabad rablás intézményét
„Kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére”, így például a plakát, a választók közvetlen megkeresése, a politikai reklám, a választási gyűlés – derül ki a választási eljárási törvényből.
A hivatalos kampány azonban csak a választást megelőző ötvenedik napon kezdődik, és addig e jogszabály rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Nagyjából február közepéig tehát mindenki azt csinál, amit akar – illetve azt, amit egyébként is megtehetne. A Nemzeti Választási Bizottság hétfőn hozott határozata ezt erősítette meg, mert kimondták: az ezen időszakon kívül folytatott, az eljárási törvényben szabályozott „bármely tevékenység nem tekinthető a választási kampány részének”.
A jogi lehetőségek persze korlátozottak, de Tóth Zoltán választási szakértő szerint akinek pénze van, a hivatalos kampány kezdete előtt is sok mindent csinálhat: szórólapozhat, az írott és az internetes médiában hirdetéseket tehet közzé, óriásplakátokon népszerűsítheti magát. A kormány pedig gátlástalanul él vissza azzal – fogalmazott –, hogy máig nem szabályozták, milyen szerepe lehet a mindenkori hatalomnak a választási eljárásban.
Valaha azon vitatkoztak, hogy egy kormányzati pozíciót betöltő politikus használhat-e hivatali fejléces levélpapírt, ha a potenciális szavazóit kívánja elérni – emlékeztetett Tóth Zoltán. Hasonlóképpen felvetődött, hogy pártrendezvényre utazhat-e valaki szolgálati autóval. Úgy látja, az ilyen „kicsinyes” kérdéseken végképp túlléptünk, és minden a hatalmon lévők önmérsékletén múlik. Szerinte ezzel a szabad rablás intézményét vezették be, mert milliárdokat költenek a kormányzati „sikereket” bemutató akciókra.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pártok minden eddiginél nagyobb állami támogatást kapnak a kampányukhoz. Korábban a jelöltek között mindössze százmillió forintot osztottak ki – ez egyenként legfeljebb pár tízezer forint volt –, most viszont az egyéni jelölteknek egymillió jár, az országos listát állító pártok pedig akár hatszázmilliót is kaphatnak, ha valamennyi egyéni választókörzetben indítják a saját emberüket.
Ez üdvözlendő, a szakértő azonban arra figyelmeztet, hogy ezt a pénzt a támogatás címzettjei – a jelöltek és pártlisták bejelentésére vonatkozó határidőkre figyelemmel – esetleg csak a választás előtt négy héttel kapják meg. Vagyis: a kampányidőszak csaknem felében a választással kapcsolatos kiadásokat saját zsebből kell fedezni. Tóth Zoltán ezért nem tartja kizártnak, hogy a pártok a reménybeli állami támogatásra számítva hitelt vesznek majd fel.
