A Kormányzati Kommunikációs Központ közleményén kívül tegnap senki sem vállalta, hogy értékelné a Szakály Sándor történész „idegenrendészeti” megnyilvánulása és a Gábriel arkangyal/birodalmi sasos emlékmű körüli politikai botrányt lapunk érdeklődésére. Kormányzati források „név nélkül” sem szerettek volna semmit mondani, mivel álláspontjuk szerint „egy szerencsétlenül interpretált félmondat is” 2-3 százalékos népszerűségvesztést okozhat – egyúttal utaltak Kövér László elhíresült „köteles” beszédére.

A Kormányzati Információs Központ (a kormányszóvivői iroda) még Heisler András Mazsihisz-elnök sajtótájékoztatója előtt közleményt adott ki. E szerint „a történelmi tények önmagukért beszélnek. Eljött az ideje annak, hogy minden áldozatnak emlékművet állítsunk. Ez emberiességi kérdés”. A dokumentum szerint „az emlékmű körüli viták érthetőek, hiszen fontos kérdésről van szó, de nagyon reméljük, hogy senki nem vonja kétségbe, hogy az 1944. március tizenkilencedike után történtek áldozatainak kijár az együttérző és tisztességes emlékezés. 1944. március tizenkilencedikén Magyarországot megszállták a náci Németország csapatai, az ország ezen a napon elveszítette függetlenségét. Magyarország Alaptörvénye világosan fogalmaz: Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Arra kérünk mindenkit, hogy ne csináljon az együttérző megemlékezésből politikai kérdést. Magyarország kormányának célja, hogy hazánkban az emlékezés kultúrája kialakuljon” – szól a kormányzati közlemény.

Egy a kormányhoz közeli forrás – hangsúlyozva, hogy személyes véleményét fogalmazza meg –, munkatársunknak azt mondta, a botrányhullámról az ezópusi mese jut az eszébe a farkasról és a bárányról; ha mindketten szerepelnek egy mesében, akkor a bárányt szükségszerűen megeszi a farkas. Olvasata szerint „a balliberális népfrontos blokk külföldi szálakat is használva” tüzeli fel saját híveit az antiszemitaváddal, így kísérli meg maximalizálni a szavazatokat április 6-ra.

Szerinte ugyanakkor a kormányzati szándék világos; egyértelműsíteni a történelmi tények segítségével, hogy a magyar zsidóság és a romák elleni bűnök, a deportálások – a holokauszt – Magyarország német megszállásával kezdődött, azaz a felelősség a német megszállóké. Másrészt a kommunizmus bűneit sem lehet relativizálni, ezért kell, hogy a Szabadság téren állítsák fel a német megszállás emlékművét is.

Egy másik, szintén a Miniszterelnökséghez közel álló forrásunk logikusnak nevezte, hogy a szavazatmaximalizálásra az ő oldalukon bizonyosan figyelnek: körzővel-vonalzóval rajzolják fel a megnyerhető társadalmi csoportokat, ezért vannak olyan intézkedések, illetve ezért döntenek olyan „szimbolika” mellett is – a Horthy-korszak rehabilitálása a Veritas Történetkutató Intézet és főigazgatója, Szakály Sándor által –, melyek a jobbikos elkötelezett tábor számára is vonzóak lehetnek. (Nyilván nem véletlenül rendezték épp a Magyar Demokrata székházában a Kerényi Imre által „gründolt” Magyar Krónika első szerkesztőségi értekezletét.) Forrásunk elárulta, hogy amikor először hallott a Szabadság téri német megszállás szobra felállításáról, csodálkozott, nem értette, miért van az emlékműre szükség. „Aztán levezették az alaptörvényből” – tette hozzá.

A Népszabadság a 2010-es választások előtt írt arról, hogy Orbán Viktor szűk körben már évekkel azelőtt azt mondta, hogy olyan típusú befolyásos háttérszerepet tudna elképzelni magának, mint amilyen egy évtizedes miniszterelnöksége után Bethlen István grófé volt Horthy Miklós kormányzó mellett. Azt, hogy a miniszterelnök rokonszenvez a bethleni konszolidációs időszakkal, soha nem titkolta, Bethlen-szobrot is avatott. (Köztudomású volt az is, hogy Orbán a Fidesz Szentkirályi utcai székházában gróf Bethlen íróasztalát használta.)

Azt az általunk megkérdezettek leszögezték: sem Orbán Viktor, sem más vezető fideszes politikusok részéről soha egyetlen antiszemita jellegű megnyilvánulást sem tapasztaltak, de még csak arra utaló „összekacsintás-félét” sem. Forrásaink egybehangzóan azt valószínűsítették tegnap délután, hogy a kormány részéről „generális meghátrálásra” nem lehet számítani. A Szakály-ügyet távolságtartással kezelik, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár elhatárolódott az „idegenrendészeti” megfogalmazástól, másrészt Szakály Sándor már elnézést kért. A német megszállási emlékmű esetén pedig nem is látnak okot a visszavonulásra, az ugyanis elvi kérdés a kormány számára.

Rockenbauer: Ez közéleti kérdés

Kerestük Rockenbauer Zoltán művészettörténészt, az első Orbán-kormány egykori kultuszminiszterét is, de nem kívánt állást foglalni az ügyben. Az emlékmű látványterveiről úgy véli, hogy ez nem esztétikai, hanem nyilvánvalóan közéleti kérdés, amelynek művészi vonatkozásai sem választhatóak le a politikáról.