– Önmeghatározása szerint a konzervatívok táborába tartozik. A közelmúltban mégis előadást tartott egy zalaegerszegi rendezvényen, amelynek fővédnöke a Jobbik helyi politikusa volt. Nem gondolja, hogy éles határvonalat kellene húzni a mérsékelt és a szélsőséges jobboldal között?

– Annak idején olyan rendezvényen is tartottam előadást, amit az SZDSZ szervezett.

– A kérdés nem erre vonatkozott.

– Nem látom okát, miért ne vehetnék részt egy eseményen, ahol a magyar királyi honvédségről és a Don-kanyarban lezajlott harcokról beszélhetek, és ezzel is emléket állítunk mindazoknak, akik ott veszítették az életüket. Ha hívnak, és nem korlátoznak abban, hogy szabadon elmondjam a véleményem, akkor megyek.

– Bárki is hívja?

– Nézze, az egymással való szembefordulás általánossá vált Magyarországon, ami nekem nagyon nem tetszik. A közeljövőben például a Páva utcai emlékközpontban fogok előadást tartani egy holokauszttal kapcsolatos konferencián. (A botrány hatására időközben ezt az előadását lemondta. – Cz. G.) A szakmai kérdéseket nem szabad összekeverni a politikával.

– Úgy hírlik, a Veritas Történetkutató Intézet megalakításának ötlete Boross Pétertől származik, és önt is a volt miniszterelnök szemelte ki az intézmény vezetőjének.

– Boross Péter valóban megkérdezte, hogy amennyiben megvalósul az intézet, akkor vállalnám-e, illetve megpályáznám-e a főigazgatói posztot. Azt válaszoltam, hogy előbb látnom kell a pályázati kiírást, de valószínűleg igen.

– Még mielőtt elnyerte volna a tisztséget, kijelentette, hogy ragaszkodik szellemi függetlenségéhez. Továbbra is ehhez tartja magát?

– Természetesen. Bármelyik politikai irányzathoz soroljanak is valakit, a szellemi függetlenség elengedhetetlen feltétele az értelmiségi létnek és a tudományos tevékenységnek.

– Csakhogy az ön intézete a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János irányításával működik.

– Bocsánat! Az, hogy Lázár János felügyeli az intézetet – a Miniszterelnökség alá tartozó többi intézethez hasonlóan –, igaz, de a vezetője én vagyok, a szakmai munkát én irányítom.

– A kormányhatározatban ez szerepel: „az intézet a Miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítása alatt álló, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv”.

– Nem példa nélküli a történelemben, hogy pontatlanul használnak egy kifejezést. Megismétlem: én fogom vezetni az intézetet, és enyém a szakmai felelősség.

– A Fidesz mindenhol megpróbálja érvényesíteni az akaratát. Miért éppen önt engedné szabadon dolgozni?

– A kutatási területekről nyilvánvalóan lehet egyeztetni, de az soha nem fordult elő velem, hogy bármely párt –vagy bárki –megrendelte volna a kutatások eredményét. Még a Kádár-rendszerben sem.

– Milyen instrukciót kapott a kinevezésekor?

– Semmilyet. Lázár Jánossal nem is találkoztam. Sem azóta, hogy felmerült az intézet létrehozásának a terve, sem akkor, amikor a Miniszterelnökségen – egy helyettes államtitkár jelenlétében – aláírtam a kinevezésemről szóló okmányt. Lehet, hogy furcsán hangzik, de így igaz.

– Egyedüli pályázó volt?

– Úgy tudom, igen.

– Az intézet feladata, hogy „hiteles, torzításmentes” módon mutassa be az elmúlt másfél évszázad sorsfordító politikai és társadalmi eseményeit. Mennyi pénzzel gazdálkodhat, és kik lesznek a munkatársai?

– Az idei költségvetésbe 260 millió forintot terveztek be. Három kutatócsoport alakul. Az egyik az 1867–1918, a másik az 1918–1945, a harmadik az 1945–1990 közötti időszakkal foglalkozik majd. Munkatársaim egy részével már megállapodtam, ismert és fiatal kutatókat egyaránt felkértem. Neveket addig nem szeretnék mondani, amíg nem kötöttük meg a szerződéseket.

– Mennyire megalapozott vélekedés, hogy a kormány az intézet megalapításával is a múlt átértelmezését, a Horthy-korszak rehabilitációját szeretné elérni?

– Hozzám nem jutott el ilyen üzenet. A Horthy-korszak bemutatása elég sokáig egyoldalú volt Magyarországon. Pedig a kép nem fehér és nem fekete. Amikor azt hallom, hogy némelyek még mindig „félfeudális Horthy-fasizmust” emlegetnek, akkor én is hajlok arra, érdemes lenne újra áttekinteni a múltunkat. A Horthy-korszakot a maga idejében egyik külföldi országban sem nevezték diktatúrának.

– Mi a véleménye Horthy Miklósról? Kiemelkedő államférfinak tartja?

– Nem. Politikusnak tartom. A magyar történelemben egyébként sajnálatosan kevés a kiemelkedő államférfi. A Horthy-korszakból Bethlen István miniszterelnököt tekintem annak.

– Történészkollégája, Ungváry Krisztián nem érti, mi szükség volt egy új intézet létrehozására, és melyek azok az elvárások, amelyeknek az eddigi, hasonló céllal felállított intézmények nem tudtak eleget tenni. A „veritas” szó szerinte azt a látszatot kelti, mintha létezne egyetlen történelmi igazság, és valaki ennek az igazságnak a kizárólagos birtokosa lenne.

– Az elnevezés nem tükröz ilyen szándékot. Nem készülünk cáfolhatatlan igazságokkal előállni. Nyilvánvalóan többféle igazság létezik, és a történelmi tényekből többféle következtetés is levonható. Akkor van baj, ha valaki nincs tisztában a tényekkel. Mindent elkövetek, hogy az intézet a magas színvonalú, a tényeket teljes mértékig tiszteletben tartó és igényes tudományos munka műhelye legyen. Nem is képzelhető el másként, ha már egyszer kockára tettem a szakmai hitelességemet.

– Úgy érzi, kockára tette?

– Az intézetet már akkor támadások érték, amikor még csupán annyit lehetett tudni, hogy létrejön. A rendszerváltoztatás után, amennyire én látom, a történészek egyre inkább szekértáborokra szakadtak. A kilencvenes évek végétől aztán csökkenni kezdtek az ellentétek. Nem állítom, hogy bekövetkezett a „nagy kiegyezés”, de valahogy enyhültek a feszültségek. Újabban megint a szembenállás erősödik. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy 2012-ben Gerő András nyilvánosan nekirontott Romsics Ignácnak, akit lényegében „leantiszemitázott”. A bírálathoz mindenkinek joga van, a vitába azonban szerintem mások sértegetése és becsmérlése nem fér bele. Jelenleg a személyes és politikai érdekek felülírják a szakmát. Jó lenne elérni azt az állapotot, amikor csakis a szakmai teljesítmény számít.

– Mindez jól hangzik, csak éppen úgy néz ki, a szembenállást ön is keményen erősíti. A minap óriási felháborodást váltott ki, hogy szimpla idegenrendészeti eljárásnak minősítette az 1941-es, Kamenyec-Podolszkijba történt deportálást. Ami sok ezer lemészárolt áldozattal járt, és – Gellért Ádám nemzetközi jogászt idézve – a holokauszt előszobája volt.

– Lehet velem vitatkozni, még az is lehet, hogy az általam ismert forrásokból téves következtetéseket vontam le, és nincs igazam. Ez is egy olyan kérdés, amelyről érdemes szakmai vitát folytatni, és megnézni, hogy a kitoloncolásról döntő személyek számolhattak-e azzal, hogy a kitoloncoltakat az ukrán milicisták és a németek meggyilkolják.

– Most már nem csupán a Demokratikus Koalíció, hanem a Mazsihisz is a távozását követeli. Nem bánta meg, amit mondott?

– A magyar hatóságok korabeli szóhasználatával éltem. Nem vontam kétségbe a Kamenyec-Podolszkijban történteket, de a jelek szerint a pontos szóhasználatért „megkövezés” jár.

– Az ATV Szabad szemmel című műsorában közölte, hogy nem fontolgatja lemondását, de megköveti azokat, akiket megsértett. A Demokratikus Koalíció ugyanakkor feljelentette holokauszttagadás miatt. Kíván reagálni?

– Nem követtem el azt, amivel vádolnak. Ha bíróság elé kerül az ügy, akkor állok az igazságszolgáltatás rendelkezésére.

(Szakály Sándor múlt hét csütörtök délután adott interjút lapunknak. Másnap jelent meg az MTI-ben a nagy vihart kavaró, Kamenyec-Podolszkijjal kapcsolatos nyilatkozata. Ezért a már jóváhagyásra átküldött interjút – követve az eseményeket – újabb kérdésekkel egészítettük ki. Azért döntöttünk a teljes beszélgetés közlése mellett, mert a fejlemények ismeretében különösképpen tanulságosnak tartjuk, hogyan vélekedett saját szerepéről Szakály Sándor a botrány kirobbanása előtt.)

NÉVJEGY

SZAKÁLY SÁNDOR A Somogy megyei Törökkoppányban született 1955-ben. Az ELTE bölcsészkarának történelem–könyvtár szakán államvizsgázott 1980-ban. Abban a hadtörténeti intézetben kapott tudományos segédmunkatársi állást, amelynek később főmunkatársa, aztán főigazgatója lett. Az ezredforduló után a Duna Televízió kulturális igazgatója, majd alelnöke volt. Több egyetemen is tanított, illetve tanít. 2006-ban megszerezte az MTA doktora és Dr. habil. címeket. Tagja a Boross Péter elnökletével működő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak. Azzal, hogy kinevezték a Veritas Történetkutató Intézet vezetőjévé, megvált a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettesi posztjától.

Szakály Sándor: A pontos szóhasználatért „megkövezés” jár