Vagyis közel kétszeresére nőtt a szén-monoxid-mérgezésről vagy annak gyanújáról szóló bejelentések száma. Míg két éve 13-an, addig tavaly 12-en vesztették életüket szén-monoxid-mérgezés miatt. 2012-ben 235-en, tavaly pedig már 376-an szorultak orvosi ellátásra mérgezés miatt. Mindezek alapján úgy tetszik: a „csendes gyilkost” továbbra sem sikerült megfékezni.

A kampányok megpróbálják szembesíteni az embereket a veszéllyel

Hajdu Márton, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője szerint azonban annál lényegesen jobb a helyzet, mint amit a statisztikai adatok sugallnak. Az esetszám ugyanis épp azért nőtt ugrásszerűen, mert a katasztrófavédelem figyelemfelhívó kampányai nyomán egyre többen veszik komolyan ezt a veszélyt,mind gyakoribb, hogy már a mérgezés gyanúja miatt is bejelentést tesznek az emberek. A szóvivő példaként említette azt is: volt, aki állandó fejfájása miatt vett egy jelzőkészüléket, majd amikor kiderült, hogy valóban rossz a lakása szellőzése, akkor azonnal bejelentést tett. A szóvivő hasonló okokkal magyarázta azt is, hogy az orvosi ellátásra szorultak száma szintén nőtt: a szénmonoxid-mérgezés veszélyeiről szóló kampányok, ismertetők, cikkek sokasága miatt olyanok is orvoshoz fordulnak, akik korábban, enyhébb panaszaik miatt ezt nem biztos, hogy megtették volna.

A mind hatékonyabb, eredményesebb figyelem felhívás mellett a katasztrófavédelemnél fontos előrelépésnek tartják azt is: egy tavaly október közepe óta hatályos jogszabály szerint kötelező szén-monoxid-érzékelőt használni azokban a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, kórházakban, bentlakásos intézményekben, továbbá szórakozóhelyeken, szállodákban és panziókban, ahol a közösségi helyiségben vagy az azzal egy légtérben lévő helyiségben nyitott égésterű tüzelőberendezés van. Azokat az új építésű épületeket pedig, amelyeket nyitott égésterű tüzelőberendezéssel szereltek fel, már csak akkor lehet használatba venni, ha ott szén-monoxid-érzékelő van. S hogy a szabályváltozások menynyire indokoltak, arra jó példa az: egy fővárosi óvodában december közepén időben jelzett az érzékelő, így nem történt tragédia, csak nagyon enyhe mérgezést szenvedtek a gyerekek.

– Az kétségkívül előrelépés, hogy a különféle kampányokkal szembesítették az embereket a veszéllyel, de még mindig jócskán akad teendő – mondta érdeklődésünkre Stieber József vizsgálómérnök, a Kéményjobbítók Országos Szövetsége műszer- és méréstechnikai szakbizottságának elnöke. A szakember mindenekelőtt azt említette: az egyik legnagyobb gond, hogy az építési vállalkozók és a megrendelők többsége továbbra is meglehetősen felelőtlen. A mérgezéseket ugyanis az esetek többségében az okozza: építkezéseknél, felújításoknál modern, szinte légmentesen záró ablakokat, ajtókat építenek be, valamint nagy teljesítményű szag- és páraelszívókat üzemelnek be, de az ingatlan megfelelő légellátására és a gázkészülékek zárt égésterűre cserélésére már nem figyelnek, nem áldoznak. Erre a mulasztásra pedig sok esetben túl későn derül fény. Stieber József kérdésünkre elmondta: mára egyre többen alkalmaznak szén-monoxid-riasztókat. Hozzátette viszont, hogy az érzékelők elterjedése önmagában nem elegendő. Mint mondta, az jó, hogy az emberek már belátják, muszáj óvintézkedéseket tenni, de sokan nincsenek tisztában azzal: ezek a készülékek csak tüneti kezelésre jók, ráadásul sok esetben hamis biztonságérzetet adnak. A szakember szerint mindenekelőtt arra kellene törekedni, hogy az ingatlan légellátása megfelelő legyen, a fűtőberendezések és a kémények pedig biztonságosak legyenek. Ezek után kell megfelelő szén-monoxid-riasztóról gondoskodni. A választásra is érdemes időt áldozni, emelte ki Stieber József, mert egy nemrégiben elvégzett laboratóriumi vizsgálat során kiderült: a jelenleg kapható érzékelők többsége használhatatlan. (A teszt során 33 készüléket vizsgáltak meg, ezek közül 29 nem volt megfelelő. A vizsgálat eredménye, ami segíthet a készülékválasztásban, a www.vgf.hu oldalon olvasható.) Stieber József úgy fogalmazott: ahhoz, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a szén-monoxid-mérgezéses esetek számát, több jogszabály-módosításra is szükség lenne. Mint mondta, a kéményseprők hatáskörének bővítésével a képzésükre és műszerezettségükre kell hangsúlyt fektetni: így képesek lennének kiszűrni a legtöbb veszélyforrást. A szakember szerint hasonlóképp indokolt lenne a szén-monoxid-érzékelők szigorúbb szabályozása. Jelenleg ugyanis csak a gyártók és a kereskedők lelkiismeretén múlik az, hogy életmentő vagy csak hamis biztonságérzetet nyújtó készüléket hoznak-e forgalomba.