Semjén Zsolt tévedése: nem jött össze a konkordátum
Közben kezd feledésbe merülni, hogy a kormányzat ennél merészebb terveket szövögetett: korábban egy teljesen új egyezmény, minden részletre kiterjedő konkordátum aláírására készült. A vatikáni (szentszéki) szerződés megkötését a kilencvenes évek közepén – a szocialista párt és az egyházak „történelmi kiegyezése” jegyében – Horn Gyula akkori MSZP-s miniszterelnök kezdeményezte.
Az 1997-es megállapodás alanyi jogon járó, garantált támogatásban részesítette a katolikus iskolákat, rendelkezett a hajdan államosított egyházi ingatlanok után fizetett kártalanításról, és egyebek mellett arról is, hogy a költségvetés kiegészíti az egyszázalékos adófelajánlásokból befolyt összeget. Eredetileg Horn Gyula is konkordátumban gondolkodott. A katolikus püspöki kar azonban a kormányfő értésére adta, hogy ebben az esetben a volt egyházi földbirtokok ügyét is elő kellene venni.
Az egyház nem kívánt kártérítési igénnyel fellépni, de azt sem akarta deklarálni, hogy lemond a tulajdonjogáról. A felek arra jutottak, hogy jobb nem bolygatni a kérdést: konkordátum helyett így részleges megállapodás született. A parlament később a többi egyház állami támogatását is a vatikáni szerződéshez igazította. Nehéz elhinni, hogy Semjén Zsolt ne lett volna tisztában az előzményekkel. A KDNP-s miniszterelnök-helyettes mégis kilátásba helyezte, hogy a kormány nem elégszik meg a vatikáni szerződés – amúgy valóban időszerű – módosításával, hanem konkordátumot szeretne kötni.
Ha eltekintünk attól az elméleti lehetőségtől, hogy Semjén minden alap nélkül bedobott egy szerinte jól hangzó politikai ígéretet, akkor feltételeznünk kell: a kormánynak volt valamilyen halvány elképzelése, hogyan lehet tető hozni az egyszer már meghiúsult konkordátumot. Csak éppen erről a bizonyára meglévő koncepcióról semmi nem derült ki. A konkordátum lehetőségét 2012 őszén Hölvényi György egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár sem zárta ki, de amikor megkérdeztük, mi lesz az egyházi földbirtokokkal, nem mondott konkrétumot.
Közölte viszont: a kárpótlási folyamat lezárult, annak újbóli elindítása elképzelhetetlen. Végső soron Semjén Zsoltnak és a kormánynak is csak a szerződés módosítására futotta. A kormány – miközben továbbra is kötelezettséget vállal, hogy az egyházi intézmények az új törvényi környezetben is ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint az államiak – fedezi a „kötelezően választhatóvá” tett hitoktatás költségeit, növeli az egyszázalékos adófelajánlások kiegészítésének mértékét.
Az országgyűlési vitában az MSZP-s Hiller István jelezte, hogy csak az oktatás terén több tízmilliárd forintos tételt érint a vatikáni szerződés módosítása. (Úgy tudjuk, a szocialista pártnál még most számolgatják, mennyi kiadással jár a megállapodás.) Az MSZP – tekintettel arra, hogy a vatikáni szerződést Horn Gyula politikai örökségének tekinti – tartózkodott a parlamenti szavazáson. A Demokratikus Koalíció előzőleg a szentszéki egyezmény felmondását javasolta, annak ellenére, hogy a katolikus egyház egyetértése nélkül ez nem kivitelezhető.
A Gyurcsány-párt képviselői nemet mondtak a szerződés módosítására. Nyakó István szocialista képviselő kérdésünkre közölte: ebben a tekintetben valóban nincs egyetértés a Demokratikus Koalíció és az MSZP között, de nem tart attól, hogy a vatikáni szerződés körüli nézetkülönbség akadálya lehet a baloldali összefogásnak. A szentszéki megállapodás módosítása közvetett módon azt is mutatja, hogy a kormány egyelőre nem akar új egyház-finanszírozási rendszert bevezetni. Még a szocialisták idején, 2009-ben megint előkerült az egyházi földbirtokok ügye.
Bogárdi Szabó István református püspök például egy interjúban kijelentette: „Úgy látom, a legjobbak véleménye arrafelé tart, hogy a magyar államnak mintegy újranyitva a kárpótlási fejezetet, olyan egyházfinanszírozási alapot kellene létesítenie, amelynek a gazdája immár nem a magyar állam, és legkevésbé a mindenkori költségvetés, hanem azok az egyházak, amelyekre ezt rábízzák.” (Az 1935-ös birtokstatisztika szerint több mint egymillió kataszteri hold volt egyházi tulajdonban.) Pár évvel korábban Tamás Pál szociológus vezetésével alakult egy szakértői bizottság, amely az egyházak támogatását vizsgálta.
A testület is arra a következtetésre jutott, hogy indokolt lenne a pénzügyi alap. Hasonló javaslat 2006-ban a Fidesz elképzelései között is szerepelt. A 2010-es választások előtt Balog Zoltán – most az emberi erőforrások minisztere – úgy vélte, hogy szükség van új egyház-finanszírozási koncepcióra. Más megoldások mellett a Fidesz nyitott az egyházi pénzügyi alap létrehozására – mondta akkor Balog. Különösebb visszhangot nem váltott ki, de tavaly Platthy Iván volt egyházügyi államtitkár is előállt egy indítvánnyal, amely az elkobzott egyházi földbirtokok fejében finanszírozási alap életre hívását kezdeményezte.
Hölvényi György kijelentését, miszerint elképzelhetetlen a kárpótlás újbóli elindítása, érdemes komolyan venni. Hisz Hölvényi annak a minisztériumnak az államtitkára, amelynek Orbán Viktor egyik legfőbb bizalmasa, Balog Zoltán a vezetője.
