LÉT – vagy nemlét
Ennek az ellentmondásnak a föloldására tettek most kísérletet egy javaslattal, amelyet nem pártok, hivatalok vagy költségvetéssel rendelkező kutatóbázisok szültek, hanem egy szakemberekből álló független munkacsoport. Ennek tagjai több mint fél éven át ingyen adták bele a munkaerejüket a tervezet első változatának elkészítésébe, amit aztán vagy nyolcvan konzultánssal, szociológusokkal, közgazdászokkal, papokkal, szociális munkásokkal s egyebekkel való hosszú értekezések során érleltek tovább.
A LÉT munkacsoport a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) rendszerét dolgozta ki. Több mint kétszáz éve, amióta az állampolgári egyenlőség és az emberi jogok eszméje eleven, taglalják ezen eszmék elkötelezettjei Thomas Painetől Ralf Dahrendorfig azt az evidenciát, hogy ezek érvényesüléséhez mindenképpen szükséges az általános és elemi létbiztonság. A jóléti kapitalizmus a létbiztonságot ugyan kiterjesztette, de nem tette általánossá. Mert ahhoz olyan alapjövedelem kell, amit mindenki, minden körülmények között, alanyi jogon megkap.
A LÉT munkacsoport tanulmánya ugyan nem említi, de Magyarországra ezt az általuk kidolgozott, liberális gondolatot a demokratikus ellenzék hozta be – éppen negyedszázaddal ezelőtt. Az SZDSZ alapdokumentumában, „A rendszerváltás programjában” ez áll: „Csak az állampolgári jogon járó juttatások megteremtésével lehet megfelelően garantálni a társadalmi helyzettől, életkortól, piaci versenyképességtől függetlenül minden embert megillető elemi létbiztonságot”.
Kérdés, van-e pénzünk a „létminimum mindenkinek” elvének érvényesítésére. A válasz: egyelőre nincs. A munkacsoport számításai szerint, amit a honlapjukon mindenki ellenőrizhet, nagyjából arra lenne egyelőre fedezet, hogy a létminimum 60-66 százalékát Magyarország minden lakosa alanyi jogon, feltétel nélküli alapjövedelemként megkapja.
18 év felett mindenki havi 50 ezer, alatta 25 ezer forintot, a várandós anyukák a magzattal együtt 75 ezret. Akinek nincs ekkora jövedelme (bére, nyugdíja stb.), annak lenne, akinek van, az biztos lehetne benne, hogy bármi történik – elveszíti az állását, beteg lesz, csődbe megy, letiltják a folyószámláját –, erre a pénzre havonta biztosan számíthat, nem vehetik el tőle semmilyen adósság, semmilyen kötelezettség fejében.
A bruttó munkabér és mindenféle juttatás az FNA összegével csökkenne. Ami annál alacsonyabb, például a családi pótlék, álláskeresési támogatás, különböző szociális segélyek stb., megszűnnének. A szociális kiadások, a nyugdíjkiadások, a közszféra bérköltségének a csökkenése az FNA egyik forrása, a másik pedig az, hogy a munkáltatók új adónemként (LÉT-hozzájárulás, röviden léthóként) befizetik azt a pénzt, amit az általuk kifizetett munkabérek csökkenésével nyernek. Kiszámolták: ez így fedezetnek elég.
Többletforrást az igényel(ne), ha a munkáltatónál is, a munkavállalónál is meghagynák azt a nyereséget, ami abból származik, hogy a bruttó bér csökken, miközben az FNA nettó pénz, hiszen nem adózik, és a hozzájárulás is a nettó összegnek felel meg. Ebben az esetben az FNA bevezetésével minden munkavállaló és minden dolgozója után minden munkaadó nyerne havonta tizenvalahány-ezer forintot. Az FNA így még jelentősebb keresletnöveléssel és gazdaságélénkítéssel járna, mint amivel egyébként is jár azáltal, hogy azoknak is lesz költenivalójuk, akiknek eddig egyáltalán nem vagy alig volt.
Ha a létho progresszív, tehát a magasabb jövedelmek után többet fizetnek be, vagy ha az szja lesz ismét progresszív, vagy ha kevesebbet költenek stadionokra, gagyitévékre, kormánypropagandára vagy bármire, akkor az FNA-t úgy lehetne bevezetni, hogy mindenki közvetlenül és megfoghatóan is nyerjen vele. És persze az FNA másodlagos hatásai, a megnövekedett kereslet, áfabevétel, az adminisztrációs terhek csökkenése stb., stb. is jótékony hatással lenne az államháztartásra. Az FNA legfontosabb funkciója az a dokumentum kidolgozói szerint, hogy Magyarországon ne legyenek nincstelenek, ne éhezzenek gyerekek, ne fagyjon meg senki, ne kelljen az éhes gyerek sírása elől az uzsoráshoz rohanni.
Ma 615 ezer teljesen jövedelem nélküli személy él Magyarországon. Minisztériumi felmérés szerint a rendszeres szociális segélyre jogosultak 40-45 százalékához már akkor sem jutott el a segély, amikor ezt még nem kötötték teljességgel önkényes feltételekhez. (Miközben úgy 30 százalék meg jogtalanul vette fel.) Az FNA, ezt remélik a tervezet kidolgozói, a társadalom páriáinak nagyjából a felét kihozná a mélyszegénységből, a társadalom legszegényebb tizedének a jövedelmét legalább harmadával növelné.
Százezreket emelne ki a tökéletes reménytelenségből, kilátástalanságból, elszigeteltségből, társadalom alatti létből. Visszaadná méltóságukat, mozgásteret teremtene számukra ahhoz, hogy elmozduljanak oda, ahol jobb életlehetőségek vannak, hogy a munkába állás, munkakeresés költségeit vállalni, fizikai, mentális állapotukat javítani tudják, hogy a gyerekeik életesélyeit javítsák, kicsit többet adhassanak meg nekik mindabból, ami átlagos helyzetű kortársaiknak jut. A javaslat szerint az FNA számos bajba jutott családot is megmentene a csődtől, rezsiadósságai fölhalmozódásától, hitelei bedőlésétől.
Sokak számára megkönnyítené a családalapítást, a gyerekvállalást. Fizetőképes keresletet teremthetne egy kiterjedtebb szociális bérlakásszektor számára is, amivel mobilizálni lehetne a társadalom legnehezebben foglalkoztatható rétegét, és meg lehetne fékezni a szegregációt. A tervezet kidolgozóinak meggyőződése: „Az FNA bevezetése nemcsak megállítaná a magyar társadalom széthullását, hanem történelmi fordulatot eredményezne a társadalmi integrációban. Ilyen egyértelműen kedvező társadalmi változást egyszerre előidéző, tudatos reformcsomagra még nem volt példa a demokratikus Magyarországon.”
