Nincs elvi vitám Ángyán Józseffel abban, hogy a helyben élő családi gazdálkodók kapják meg a földek bérleti jogát az államtól: vallom, hogy a földprogram keretében ez a cél eddig messzemenően megvalósult, s ezután is ennek mentén járunk el. Legfeljebb a tények értelmezésében van közöttünk vita – ezt mondta Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, aki kérésünkre reagált néhány felvetésre, amely az elmúlt napokban Ángyán József ötödik jelentése kapcsán lapunkban megjelent.

Az államtitkár

Szavai szerint a Földet a gazdáknak! program éppen a családi gazdaságokról szól: 2010-ben a 600 ezer hektár földre 600 szerződése volt az államnak, most a program 250 ezer hektárról szól, s több mint 6000 szerződött partner lesz. Véleménye szerint az sem igaz, hogy aki itt nem nyer földet, annak nincs is több esélye. A teljes program az összes hazai mezőgazdasági földterületnek alig négy százalékán zajlik, az államnak pedig mindösszesen tízszázaléknyi tulajdona van. Tehát a maradék kilencven százalékból a jogszabályok betartásával bárki bérelhet. A szerződéskötések jól haladnak, a pályázatok csaknem felében már hirdettek nyertest, konkrét használatba viszont csak a területek töredékét adták eddig. Ezért is tartja az államtitkár megmosolyogtatónak az ellenzék „vehemenciáját”, amellyel az ellenőrzéseket kérik rajtuk számon, hiszen csak azoknál van értelme ellenőrzésnek, akik már legalább egy éve birtokba léptek. A szerződők elsöprő többsége pedig csak az idén fog birtokba lépni. Ezzel együtt akadtak már fenn a rostán olyanok, akik a vállaltakat nem teljesítették határidőre: őket először hiánypótlásra szólítják fel, majd annak elmulasztása esetén felbontják a megállapodást.

– Félreértés ne essék: nem az a cél, hogy vegzáljuk azokat a gazdákat, akiket földhöz juttattunk, de a szerződésben vállalt kötelezettségét mindenkivel betartatjuk – mondta az államtitkár. Hozzátette: háromszázötvenezer hektárnyi állami terület jelenleg is hosszú távú bérleti szerződéssel „foglalt”, de ezeket is meghirdetik, amint lejár a szerződésük.

Bitay Márton szerint az agrárközéposztály támogatása nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy mindenkinek huszonöt hektárnyi szántót kell juttatni – merthogy ennyi az átlag. Az a gazdálkodó, akinek ezer szarvasmarhája van, joggal tarthatna igényt akár ötszáz hektáros területre is, hiszen átlagban kéthektárnyi legelő tart el egy nagy állatot. Van, aki százhúsz hektárt kapott, mégis levélben panaszkodott, hogy ennyiből nem tudja fenntartani az állatállományt. Közben Ángyán József az ilyen győzteseket már a latifundiumokat birtoklók sorában említi – mondta az állami földbérleti programért felelős államtitkár.

Megkérdeztük Bitay Mártont, nem tartja-e visszásnak, hogy egy egyszerű lakhelyváltoztatással olyanok is földet kaphattak, akik száz-kétszáz kilométerre éltek korábban az adott területtől. Az államtitkár válasza: miért zárnák ki azt, aki mással foglalkozott korábban, vagy máshol élt, de most gazdálkodni szeretne?

– Ez egy haszonbérlet, nem örök életre szól, itt minél nagyobbra kell nyitni a kaput azok előtt, akik a mezőgazdaságból szeretnének megélni. A földtulajdon vonatkozásában már más a helyzet, ott az új földtörvény legalább három év helyben lakást ír elő annak, aki venni szeretne – mondta. Tagadta ugyanakkor, hogy cégek, mi több, céghálózatok jutottak volna a meghirdetett földek jó részéhez. – Bárki megnézheti akár a nemzeti parkok, akár a Nemzeti Földalapkezelő kimutatásait: ezek szerint nyolcvan százalékban természetes személyek nyertek, akik a területek több mint hetvenöt százalékát vitték el. Nincsenek nyertes céghálók, a vita arról folyik, melyik gazda nyert, vagy melyik nem. Azt senki sem vitatja, hogy gazdák nyernek – tette hozzá. Arra a felvetésünkre, hogy többen pályázat nélkül kaptak földhasználati szerződést, amelyet évente hosszabbít meg az állam, azt felelte: ez rendszerint olyan földek esetében fordul elő, amelyek osztatlan közös tulajdonban vannak, az állam mellett alkalmasint több tucat tulajdonostárssal. E földek bérleti díja valamivel magasabb, a pályáztatott földek aranykoronánkénti 1250 forintos összegével szemben itt 1350 forintot kell fizetni egy aranykoronáért. Elismerte: ez még mindig méltányosabb ár, mint a piaci, ám korlátozó tényező, hogy a szerződéseket évente hosszabbítják meg, így hosszú távra senki sem tervezhet biztosan. Előfordult, hogy olyan földeket is pályáztatás nélkül adtak használatba, amelyek egy az egyben állami tulajdonban vannak. Itt általában nagy birtoktestekről, olykor több ezer hektáros területekről van szó. – Képzelje el az ellenzéki felháborodást, ha ezeket húsz évre egyben hirdetnénk meg. Ezeket előbb kisebb darabokra bontjuk, s azt követően pályáztatjuk – mondta. Bitay Márton szerint a pályázatoknak már ma is több kézzelfogható hasznuk van. – Megkezdődött a nagyüzemi gazdálkodási korszak lebontása és a családi gazdasági modellre való átállás – mondta.

Kishantosról

„Lejárt egy húszéves szerződés, s a közel ötszáz hektáron gazdálkodó eddigi egyetlen bérlő helyett most nyolc új bérlő kapott lehetőséget. Nem látom olyan nemzetközi jelentőségű teljesítménynek a kishantosi népfőiskola és mintagazdaság eddigi munkáját, mint amit magukról sugallni próbálnak” – mondta Bitay Márton. Szerinte ahhoz nem kell húsz évre ekkora terület, hogy néhány száz embernek bemutassák az ökológiai gazdálkodás módszereit. „Az állami fenntartású agárképzési intézmények negyedekkora területen évente több száz diáknak biztosítanak megfelelő gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőséget” – tette hozzá.