Földpályázatok: disznókat mindenhova!
Ángyán József legújabb, a földbérleti pályázatokkal kapcsolatos visszásságokat feltáró ötödik jelentéséből lapunkban elsőként közöltük a megyékre vonatkozó elemzéseket és a kishantosi vidékfejlesztési központ ellehetetlenítésének körülményeit. Ezúttal azt a folyamatot vesszük górcső alá, amelynek során a kisemberek földhöz juttatásának „álomképe” olyan földtörvénnyé torzult, amely nagy teret ad tőkeerős társaságoknak, s nem zárja be a kiskapukat különféle visszaélések elől: lehetővé teszi például egy cég székhelyének ide-oda telepítését, hogy a pályázati kritériumoknak megfeleljen, vagy engedi a földhasználati szerződések pályázat nélküli meghosszabbítását.
A Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára és szakmai programjának követői korábban olyan földtulajdonosi szerkezetről álmodtak, ahol a mezőgazdaság az egyéni, családi kis- és középbirtokok és a piaci erejüket megsokszorozó, többcélú és önkéntes szövetkezeteik meghatározó szerepére épül.
– Ez a saját legjobb hagyományainknak és az általános európai gyakorlatnak is teljes mértékben megfelelő modell biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, valamint azokat a nemzetbiztonsági jelentőségű foglalkoztatási, minőségi termelési, élelmezési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempontjából egyaránt létfontosságúak – foglalja össze az ideálisnak tartott modellt ötödik jelentésében Ángyán József. Szerinte a kisebb mozaikokból építkező gazdaságok sikerrel veszik fel a versenyt a megabirtokokkal, s újrateremthetik a kisebb településeken, nemritkán hátrányos helyzetű, mélyszegény régiókban a munkából és a földből megélő helyi társadalmat.
A kormányváltás után, 2010 őszén 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések nyilvános, pályázati úton történő megújítása. Ennek keretében első alkalommal nyílt volna lehetőség arra, hogy az új kormány a korábban meghirdetett birtokpolitikai irányelveinek megfelelően a helyben lakó, gazdálkodó családoknak juttasson tartós bérlet keretében állami földterületeket. „Az első nehézséget és feszültséget az okozta, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) kaotikus állami földnyilvántartási viszonyokat örökölt” – olvasható a tanulmányban. Emiatt kényszerűségből egy évvel meghosszabbították a meglévő termőföld-hasznosításra irányuló megbízási szerződéseket, amelyek zömmel tőkeerős, nagy gazdaságokat érintettek. Ángyán szerint már 2011 elején megszülettek azok a „magas szintű” háttérmegállapodások, amelyek az új erőviszonyoknak megfelelően újrarendezték az állami földek elosztását, a földbérleti pályázati feltételeket már ekkor ennek megfelelően rögzítették, s ezek alapján megkezdődtek a cégalapítások és az előkészítő beruházások.
A 2011 kora őszén, az állami földek bérbeadása körül kirobbant éles belső viták következtében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a Birtokpolitikai Tanács háromszor volt kénytelen átdolgozni a pályázati és bírálati feltételrendszert. E viták eredményeképpen került be néhány olyan „kötőfék” a pályázati rendszerbe, amely valamelyest megzabolázta a „földéhes” nagygazdaságokat, és a helyben lakó, gazdálkodó családok földbérleti esélyeit növelte – vélekedett. Ilyen volt az az előírás, hogy a pályázó székhelye húsz kilométernél nem lehet messzebb a kiszemelt földterületnél, s hogy csak 2011 nyara előtt alapított cégek szállhatnak versenybe. Ez utóbbit sokan könnyedén kijátszották azzal, hogy a már meglévő vállalkozásukat „fazonírozták” át mezőgazdasági profilbővítéssel. Így lehetett nyertes a borsodi Mezőségben a Fidesz tiszaújvárosi polgármesterjelöltjének, Kanyok Attilának a cége, a Start 2003. Bt., amely korábban áruszállítással foglalkozott. A húsz kilométeres korlátot pedig azzal szelte át ugyanez a cég, hogy székhelyét egy romos, lakattal lezárt mezőcsáti házba jegyeztette be.
A helyzetet tovább súlyosbította a bírálati pontrendszer, amely szakmailag vitatható. Például tájtól függetlenül mindenhol a sertéstartást helyezte előtérbe, hisz erre lehetett a legmagasabb pontszámot kapni. Ez Ángyán megfogalmazása szerint azt a hibás üzenetet közvetíti, mint ha a hortobágyi szikes pusztán ugyanolyan állattenyésztésre lenne szükség, mint a gabonaövezetben.
A pályázati rendszer másik trükkös pontja a gazdálkodási terv, amely szubjektív bírálati elemként sok esetben eldöntötte egy-egy pályázat sorsát. Megesett, hogy két pályázó szinte szó szerint egyező tervet nyújtott be, s az egyikük mégis kétszer annyi pontot kapott, mint a másik. (Ez ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda magánokirat-hamisítás gyanújával vádemelési javaslatot tett a Fővárosi Főügyészségnek. – A szerk.).
Az állami földek pályáztatást, nyilvánosságot megkerülő bérbeadásának is tág tere kínálkozik, és az állam láthatóan előszeretettel alkalmazza is azokat – fogalmaz Ángyán. Van, hogy az NFA ugyan meghirdeti a lejárt szerződésű földrészletekre a pályázatot, de aztán utólag indoklás nélkül érvényteleníti. Utóbb pedig a nyilvánosság teljes kizárásával, megbízási szerződéssel az előre kiszemelt „csókos nyertesnek” adja bérbe. A másik – tán még kiterjedtebben alkalmazott – módszer szerint a lejárt bérleti szerződésű területekre különböző indokokkal az NFA nem is hirdet földbérleti pályázatot: Ángyán számításai szerint jelenleg 31 ezer hektárnyi föld sorolható ebbe a kategóriába, ami az eddig közszemlére tett 65 ezer hektárnyi elvileg bérelhető terület közel fele.
– Ez a közvélekedésben azonnal felvetette annak a lehetőségét, hogy e földek bérleti jogát a kormány nem is akarja megpályáztatni, hanem 2010-hez hasonlóan ismét „termőföld-hasznosításra irányuló megbízási szerződés” keretében, adott érdekköröknek – zömében ismét a területeket eddig is használó tőkés társaságoknak – nyílt pályáztatás nélkül kívánja bérbe adni. „Mindez beigazolódott, amikor az NFA 2011 őszén másodszor, majd 2012 őszén immár harmadszor is meghosszabbította ezeket a nyilvánosság elől elzárt megbízási szerződéseket. Nem véletlen, hogy a szerződéseket a földalapkezelő a végsőkig titokban tartja, és csak jogerős bírósági döntés hatására volt kénytelen legalább a kedvezményezettek nevét és szerződéseik számát az érintett települések listájával nyilvánosságra hozni” – fogalmazott jelentésében Ángyán József.
Kajászó és Bábonymegyer: a helyi gazdák kisemmizésének első példái
Kajászó volt az első döbbenetes példa arra, hogy a kormányzat a meghirdetett birtokpolitikai irányelveivel és a nemzeti vidékstratégiával szöges ellentétben álló döntéseket hoz az állami földbérleti pályázatok megítélésénél.
A helyiek – a korábbi választási ígéretekkel és a kormányzati propagandával ellentétesen – az itt bérbe adott 429 hektár földből egy négyzetméternyit sem kaptak. Ráadásul nem is gazdák, hanem Fidesz-közeli érdekeltségek vitték el előlük a földet és ezzel gyerekeik megélhetését is. Az egyik nyertes Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere volt – olvasható a jelentésben.
A másik példa Bábonymegyer esete: az itteni földekre több mint húsz helyi és környékbeli gazda pályázott, ám eredményt a határidő lejárta után sem hirdettek. Utólag kiderült: pályázat nélkül, megbízási szerződéssel Ágh János és családja használatába adták a földeket. Ezek összterülete és egyéb jellemzői nem tudhatók, mert az NFA a területre vonatkozó információkat nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Később pályázati úton is bérbe adtak a térségben földeket, de – Ághék kivételével – helyi gazdák ezúttal sem nyertek.
Nem véletlen, hogy épp e két településen, Kajászón és Bábonymegyeren alakultak meg az első ön- és földvédelmi települési gazdatanácsok, amelyek példáját később több település követte. Tavaly februárban pedig létrejött a független települési gazdatanácsok országos szövetsége is, amely célul tűzte ki a pórul járt pályázók érdekeinek képviseletét is.
