Bohóctársulat nevetteti a szegény gyerekeket
Zsúfolt a borsodnádasdi művelődési ház színházterme. Magyarország egyik legszegényebb településén iskolások, óvodások várják, hogy elkezdődjön egy különleges ünnepi műsor, amelyet az Amnesty International Magyarország szervezett „Színházi játék dél után” címmel. A Norvég Civil Alap által támogatott előadás zsonglőr-bemutatóval kezdődött. A tányérokat pörgető, diabolóval ügyeskedő, virágbotokkal és szalagokkal táncoló fellépők között a Magyar Zsonglőr Egyesület művészei mellett egy másik, hasonló sorsú település diákjai is fellépnek: ott van a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola néhány tehetséges tanulója. A harmadik világbeli szegénységben élő fiataloknak különleges esemény,amikor a zsonglőr egyesület művészeivel gyakorolhatnak – némelyikük pedig föl is léphet. Dél utánra is jut műsorszám: a harmadik világbeli Magyarországról a gyerekeket képzeletük elröpítheti akár Alaszkába is a Bohócok a Láthatáron csoport segítségével. Ám nem jutnak odáig: maradnak. De a képzeletük így is szárnyal.
A 45 perces bohócjáték Cirkusz Emíliáról, azaz Mamáról, Cirkusz Piperkéről, a lányáról, és Piperke udvarlójáról, Ödönről szól. A darab szerint a cirkusz művészei alaszkai fellépésükre utaznak, amikor az úton összetalálkoznak a gyerekekkel itt, a művelődési házban. Ekkor a Mama elhatározza, hogy a borsodnádasdi gyerekeknek is bemutatják az előadásukat.
Miközben készülnek az előadásra, Ödön, Piperke udvarlója, „titokban” beavatja a gyereket, hogy lánykérésre készül. A gyerekeknek megmutatja, hogy egy piros zsákocskában rejti el a menyasszony gyűrűjét. A zsákocska nagyon hasonlít ahhoz a piros pamacshoz, amellyel a Mama púderezi magát. A pamacs számos komikus jelenet forrása, a gyerekek dőlnek a nevetésről. A pamacs ugyanis gyakran kiesik a Mama kezéből, előfordul ez akkor is, amikor dekoltázsát púderezné be: hopp, a piros pamacs eltűnik a mélyen kivágott ruhában. A Mama próbálja előhúzni, benyúl a ruhába, de nem találja, bárhogy izeg-mozog is közben. Elsőre egy bugyit ránt elő. A kísérő tanító nénik közül néhányan csóválják a fejüket a jelenet láttán, de a gyerekek kacagása talán őket is megenyhíti. Ödön leánykérési terve többször meghiúsul: a legkomikusabb rész, amikor éppen azért, mert a Mama kezébe kerül a gyűrűs zsákocska, amelyet összekever a pamacsával.
Az előadók lebilincselő teljesítményt nyújtanak – még a tanárok is ellágyulnak a csillogó jókedvtől. Nem csoda, hiszen a dramaturgia is a gyerekek igényeihez alkalmazkodik: amikor már épp lankadna a figyelem, rögtön érkezik egy interaktív elem, közös éneklés, táncolás, beszélgetés. A borsodnádasdi gyerekek egymás szavába vágva próbálnak segíteni Ödönnek a lánykérésben.
A Bohócok a Láthatáron csoport az elmúlt években számos, mélyszegénységben élő gyerek előtt lépett fel. A csoportot egy fiatal színésznő alapította, 2010-ben. Feuer Yvette – ő a Mama - a kilencvenes évek közepén, magyar-angol szakos bölcsészként a Szkénében kezdett el játszani, az Arvisura társulatban. 2001-ben egy amerikai ösztöndíjjal elsősorban színészetet, de mellette darabírást, rendezést tanult, majd színházi mesterdiplomát szerzett. Az Egyesült Államokban töltött évek óriási erővel hatottak ki és hatnak ma is munkájára.
– Magyarország arról szól, miért vagy rossz, Amerika pedig arról, miben vagy jó, és a benned lévő tehetség kibontakozását mi hogyan tudjuk segíteni – meséli Yvette, hozzátéve, az Amerikában töltött évek mély társadalmi elköteleződésre tanították. – Mire használod azt, hogy művész vagy? Milyen módon teszed direkt vagy indirekt módon jobbá a világot? Ezek a kérdések számtalanszor előkerültek a kurzus során – fejti ki. – A bohóc állandó kapcsolatban áll a halállal, ezért tudja értékelni az életet – idézi egy tanárát, aki nagyon hatott rá.
Kezdő színészként egy fiatal rendező azt mondta neki, „nem vagy vicces”. Ez annyira bántotta, hogy otthagyta a kis társulatot, és elment egy castingra, ahol bohócdoktornak jelentkezett. A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvánnyal évekig járta a magyar kórházakat és próbálta jobb kedvre deríteni a súlyos betegséggel küzdő gyerekeket.
2008-ban aztán úgy hozta a sors, hogy ismét Amerikában tölthetett egy évet. Éppen akkor érkezett vissza Magyarországra, amikor még tartottak a romák elleni rasszista gyilkosságok. - Arcul csapott, hogy mi folyik itt. Akkor határoztam el, hogy a bohóckodást, a művészetet, drámapedagógiát valahogy összekötöm szegénységben élő roma gyerekek segítésével – meséli, hozzátéve, azzal is szembesült, hogy Borsodban újra nyomasztó feudalizmus tombol. Barátaitól hallotta, hogyan nyilvánul meg a rasszizmus a polgármesteri hivatalban, az orvosi rendelőben, az óvodában. És akkor Feuer Yvette, aki a színházon és a drámapedagógián keresztül szeretné jobbá tenni a világot, 2010-ben létrehozta a Bohócok a Láthatáron nevű társulatot. A csoport tagjai között van Manyasz Erika színész-bohóc (a borsodnádasi előadásban Piperkét játszotta), Szegedi Tamás színész bohóc (ő volt Ödön) is. A Bohócok a Láthatáron munkáját önkéntesek is segítik.
– Tamáskovics Ildikó az asszisztensem, aki teljesen önként dolgozik, de lassan nélküle nem menne a bolt, mert annyi a teendő. És ott van Sztojka Kati, a mindenes segítőnk. Adományt gyűjt, intézkedik, vásárol, utánanéz, szervez. A két sofőrünk is külön mese. Tareq muszlim es sokat önkénteskedik, ő az egyik legnagyobb adománygyűjtő, ő segít a kiosztásban is. Tóth Artinnak hívják a másik segítőnket, ő dokumentumfilmes, aki most mar a videóinkat is csinálja. Ő annak idején létrehozott az egyik gyerekkórházban egy alapítványt rákos gyerekek számára. A sok önkéntes munka mellett a kis társulat fő támogatója eddig az Open Society Foundation (Nyitott Társadalomért Alapítvány) támogatásával tudott működni. A jelenleg futó két előadásuk mellett, amelyekkel az országot járják, van egy új is: Űr-Zűr címmel. Az új szereplőket is felvonultató előadás megtekinthető Thalia Színházban.
A Bohócok a Láthatáron csoport az elmúlt két évben közel ötven előadást tartott 31 különböző településen. Fellépéseiket közel ötezer gyerek látta. Olyan gyerekek, akiknek a szülei a szomszédos faluig sem bírnak buszjegyet venni. Akik nem csak szimbolikusan vannak bezárva a szegénység és a kirekesztettségük falai közé. Olyan gyerekek, akiknek a szülei a polgármesteri hivatal ügyintézőjének kiszolgáltatva kapnak csak munkát, már ha kapnak. Ha nem, akkor 22 800 forintos segélyből kell eltartaniuk a családot, legalábbis, ha az önkormányzati ügyintéző rendben tartottnak találja az érintettek portáját. Olyan gyerekek, akiknek a szülei 15-20 évvel halnak meg korábban, mint az átlagos magyar polgárok, mert az állami egészségügy kiszorítja őket, és nem férnek hozzá a létfontosságú kezelésekhez, gyógyszerekhez. Olyan gyerekek, akik jó eséllyel ugyanilyen életesélyre számíthatnak.
A borsodnádasdi előadás után a gyerekek szaloncukrot kapnak. A nevetéstől, izgalomtól kipirultan szedelődzködnek. A legtöbben télikabát nélkül, pulóverben lépnek ki a decemberi hidegbe. Nincs nekik.
