„Bajnai Gordonék lépése abból a felismerésből eredhet, hogy az ellenzék jelenlegi helyzetében nincs jó megoldás, de a mostani pangásnál bármi csak jobb lehet. Figyelembe véve gyenge támogatottságát, életszerű forgatókönyv, hogy a pártszövetség a fúzió helyett a közös lista-közös kormányfőjelölt ötletének átvételével próbálja megkerülni a jelenlegi állás szerint végzetesnek látszó tízszázalékos csapdát” – nyilatkozta lapunknak Filippov Gábor.

Gyurcsány Ferenc az elmúlt hónapokban bizonyította, hogy komoly fejfájást tud okozni az őt mellőzni kívánó szövetségeseknek

A Magyar Progresszív Intézet elemzője kérdésünkre hozzátette: az bizonyos, hogy az Együtt–PM újabb fordulata Bajnaiék eddigi stratégiájának kudarcát jelzi. A DK-val való egyeztetés ugyanis nemcsak a „korszakváltást” és az Együtt–PM-nek az összefogásban elfoglalt pozícióját írja felül. Arra is utal, hogy Bajnai lemondott azokról a szavazókról, akiket eddig többek között épp Gyurcsány Ferenc távoltartásával kívánt megszólítani: a „bárkit, csak Orbánt ne!” jelszavával nem mozgósítható választókat. Az új helyzetben ráadásul az Együtt–PM-nek, miután ősszel nagy erőket fektetett abba, hogy elmagyarázza, miért is jobb a koordinált indulás a korábban általa is képviselt közös listánál, most azt kell megértetnie a közvéleménnyel, miért fordult vissza mégis az alig pár hónapja feladott megoldáshoz – értékelt Filippov.

A szakember szerint e mögött – a Demokratikus Koalíció erősödése mellett – az állhat, hogy az MSZP-vel való megegyezés utánra várt növekedés nem indult meg az ellenzéki oldalon. Így a kormányváltó szavazótábor bővítése helyett a már most elkötelezett baloldali tömb szétforgácsolódásának megelőzése sem lenne megvetendő eredmény. „Ehhez pedig pacifikálni kell Gyurcsányt, aki az elmúlt hónapokban bizonyította, hogy komoly fejfájást tud okozni az őt mellőzni kívánó szövetségeseknek. Ha Bajnai ügyesen taktikázik a következő hetekben, a saját szempontjából relatív nyereséget is kihozhat egy meglehetősen rossz kiindulóhelyzetből. Egyrészt az utolsó pillanatban az összefogás »megmentőjeként« jelenhet meg az ellenzéki közvélemény előtt, aki a közös győzelem érdekében hajlandó volt lemondani saját ambícióiról. Másrészt ha esetleg Mesterházy Attila kerül a közös lista élére, nyilvánvaló, hogy egy esetleges vereség politikai felelősségét is elsősorban neki kell majd viselnie” – fogalmazott Filippov.

Az elemző ugyanakkor hozzátette, hogy egy nehezen kialkudott megállapodás személyes politikusi ambíciókat is érintő alapjait kell alig egy hónap alatt átrendezni. „A közös lista választástechnikai szempontból a legerősebb megoldás: ha az összefogás kiszélesítésének szándéka közös, nem valószínű, hogy a felek megelégednének az egyéni körzetekben való visszaléptetésekkel. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy Mesterházy, aki továbbra is a legerősebb szereplő az ellenzéki oldalon, belemenne egy harmadik személy vezette közös listába. A legreálisabbnak az tűnik, ha Bajnai Gordon visszalépése után minden fél elismeri a szocialista pártelnök vezető szerepét, de az egyéni választókerületek újraosztása és különösen a közös lista összeállítása így is rendkívül kemény politikai küzdelmet ígér” – nyilatkozta lapunknak Filippov Gábor.

Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője úgy látja: az évkezdet lehetőséget kínált a baloldali ellenzéknek arra, hogy a lecsendesedett „belső csetepaték” után, az együttműködési diskurzusból kitörve témát adjon, saját üzenetet fogalmazzon meg. „Ezt elszalasztva most újra egymással foglalkoznak, újra az a kérdés van napirenden, hogy lesz-e összefogás, és ha igen, milyen. Felmerül a gyanú, hogy tartalmi mondanivaló híján az ellenzéki pártok csak a szövetségi kérdés kapcsán képesek magukra irányítani a figyelmet. Azért, hogy szó legyen róluk, kénytelenek magukról beszélni. A tárgyalások újraindításának másik oka, hogy a megállapodás nem aratott osztatlan sikert, és erősek a teljes összefogást követelő hangok, ennek a nyomásnak pedig nehéz ellenállni” – nyilatkozta lapunknak a szakértő.

Szomszéd Orsolya szerint mivel Bajnai legelső stratégiája kudarcot vallott, már azt kell mérlegelnie, melyik a legkevésbé hátrányos út számára. „Az Együtt–PM esetében a választások tétje a túlélés, a szervezet fennmaradása, egy esetleges kudarc esetén ugyanis a heterogén szervezetet a szétesés fenyegetheti. Az MSZP számára a választások tétje, hogy végre elismeri-e a többi szereplő a baloldal vezető erejének, Mesterházy pártelnöki pozíciója ugyancsak a választások eredményétől függ. Gyurcsány célja a parlament, hogy 2014 után újraépítse magát, így azt hangoztatja, hogy akik nem akarnak teljes összefogást, akadályozzák a győzelmet. Bajnaiék érdeke azonban, hogy baloldali vereség esetén a felelősség szétterüljön, Gyurcsány ne tüntethesse fel magát ártatlan szemlélőnek” – mondta Szomszéd Orsolya.