Rejtélyes közoktatási stratégia
A magyar közoktatás jövőjét évekre meghatározó stratégiát az illetékes tárca december 21-én kora délután küldte ki véleményezésre a szakmai és civil szervezeteknek január 3-i visszaküldési határidővel. December 21. szombati napra esett, s ugyan munkanap volt, az iskolák zömében azonban ezen a napon már elkezdődött a karácsonyi szünet, amely ma, azaz 6-án, hétfőn fejeződött be.
A minisztérium tehát még az előtt kérte a véleményeket, hogy a téli szünet véget ért volna. Ezt a körülményt azért fontos hangsúlyozni, mert a szakmai szervezetek gyakorló pedagógusok segítségével (velük együtt) véleményeznek, ők azonban ebben az időszakban karácsonyi szabadságon voltak. A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) honlapján közzétett reflexiójában mindezt úgy fogalmazza meg: „szakma és szakpolitika kapcsolatának generálásában példa nélkül való az az eljárás, mely a véleményezésre, társadalmi vitára ennyire lehetetlenül kis és alkalmatlan időt ad”.
Az MPT szerint „ez a szűk terminus kockáztatja a vitára bocsátók célját, hogy széles társadalmi egyetértés kísérje a reformokat”. Pedig a vitára nagy szükség lett volna. A 2014–2020 közötti időszakra szóló úgynevezett Köznevelés-fejlesztési stratégia ugyanis különleges dokumentum. Ha sommásan, egy mondatban kellene véleményezni, azt írhatnánk róla: szöges ellentétben áll az Orbán Viktor miniszterelnök és Hoffmann Rózsa államtitkár által 2011-ben elfogadott nemzeti köznevelési törvénnyel. A stratégia olyan állításokat tartalmaz, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a kormány eddigi oktatáspolitikájával.
„Az emberi tőke elmélete szerint, a tudás és az emberi tőke minősége határozza meg leginkább a gazdasági fejlődést. Az oktatás növeli a gazdaság innovációs kapacitásait, az új technológiák megjelenését. Nemzetközi mérések és vizsgálatok eredményei alapján bizonyítható, hogy a tanulók tudásszintjének emelkedése jelentős gazdasági többletet eredményezett. Az oktatási rendszer teljesítménye elválaszthatatlan a társadalmi egyenlőtlenségek és méltányosság kérdéskörétől” – olvasható például a dokumentumnak azon részében, amelyben a tényekre alapuló szakpolitika és az oktatás eredményessége közötti kapcsolatot elemzi a tanulmány készítője.
Eddig azonban az oktatáspolitikában sok mindent lehetett tapasztalni ugyan, de a tényekre alapuló szakpolitikát biztosan nem. Már az első Széll Kálmán Tervből kiolvasható volt a kormány társadalompolitikája: túl sok a diplomás, kevés a szakmunkás, előbbiek arányát csökkenteni, utóbbiakét növelni kell. Ennek megfelelően alakult az ágazati politika: a felsőoktatásból ész nélkül vonta ki a kormány a pénzt, szűkíteni akarva a belépési lehetőségeket, ami azonnal számokban is jelentkezett: két év alatt több tízezerrel csökkent azoknak a fiataloknak a száma, akik tovább akartak tanulni.
A kormány – az európai trendekkel ellentétben – 18-ról 16-ra csökkentette a tankötelezettség korhatárát. (Itt jelezzük: az első Széll Kálmán Tervben még 15 év szerepelt, aztán valakik felvilágosíthatták a miniszterelnököt, hogy az unióban a munkavállalási kor alsó határa 16 év − A szerk.) A közismereti tárgyak minimálisra csökkentésével a szakmunkásképzést pedig úgy alakította át Orbán, hogy onnan nagy valószínűséggel a biztos munkanélküliségbe zuhannak a fiatalok.
Az új köznevelési törvény, a drasztikusan centralizált, államosított iskolarendszer, a szakmai autonómiájuktól megfosztott iskolák és pedagógusok, a tananyaggal telezsúfolt új Nemzeti alaptanterv (NAT), mind-mind egy Európán kívüli világot épít a magyar közoktatásban, ezért is furcsa olvasni a köznevelési államtitkárság stratégiáját. Hoffmann Rózsa néhány hete, éppen a lesújtó PISA-eredmények ismertetésekor kárhoztatta a korábbi liberális-szocialista oktatáspolitikai kurzust, amely a gyerekek kompetenciafejlesztését a közoktatás egyik kiemelt feladatává tette.
Államtitkárságának stratégiája ezzel szemben a kulcskompetenciák fejlesztésének fontosságáról beszél az alapfokú oktatásban, amely a felnőttképzés és mindenfajta továbbtanulás alapja. A Magyar Pedagógiai Társaság is rámutat a stratégia erényeire, nem titkolva a meglepetését: − Nem csupán a dolgozat preambulumában, de más szövegrészekben is átsüt a szándék: Európa, az európai kulturális közösség és egyetemes munkaerőpiac horizontjáról végiggondolni az oktatás ügyét. Örvendetesen szokatlan, már-már alternatív oktatáspolitikai diskurzus jele a voluntarista, hamis hangzású, a „hazafiasság” értékével már-már visszaélő jelszavaktól való teljes mentesség – idézzük az MPT véleményéből.
A társaság arra is rámutat, hogy a szöveg számos ponton egybecseng az Agóra oktatáspolitikai kerekasztal terveivel vagy a Haza és Haladás Alapítvány fehér könyvével, így a stratégia akár egy oktatáspolitikai „nemzeti minimum alapja” is lehetne. Az MPT szerint a stratégia tele van belső ellentmondásokkal, ahogy fogalmaznak: „hirtelen lezuhan a dolgozat irányának színvonala, s (olykor látható szándéka ellenére) a napi kormányzati intézkedések kritika, elemzés nélküli apológiája jelenik meg”.
Trencsényi László, a társaság ügyvezető elnöke példaként említi a NAT átalakításának dicséretét vagy a pedagóguséletpálya-modell „elemzetlen igenlését”. – A stratégia javaslati része a tényektől függetlenül voltaképp megismétli a köznevelési törvény szakmailag bárgyú, politikailag „dafke” indíttatású elképzeléseit – fogalmaz Trencsényi László. A társaság inkább háttértanulmányként tekint a dolgozatra, mintsem stratégiaként, de az széles konzultációt követően valóban stratégiává válhatna.
Demonstráció a tanszabadságért
Számos oktatással foglalkozó szervezet és civilek – így például a Hívatlanul Facebook-csoport, a Hálózat a Tanszabadságért, a Hallgatói Hálózat, az OktpolCafé szakmai blog köré szerveződő szakértők − január 25-ére „minden politikai párttól független demonstrációt” hirdetett, amelyre nem csak pedagógusokat, oktatási szakembereket, hanem a szülőket is elvárják. Céljuk, hogy a szakmai oktatási szervezetek „végre valóban az ellentéteket félretéve” összefogjanak.
− Tehát politikailag és társadalmilag függetlenek vagyunk, a mi célunk egy működőképesebb, a társadalom számára előremutató modern oktatási rendszer megteremtése – olvasható a meghívóban. A szakmai párbeszéd létrehozása érdekében a szervezők meghívták a jelenlegi átalakítások mögött álló főbb döntéshozókat, így Balog Zoltán minisztert, Hoffmann Rózsa államtitkárt és Siposs Imre helyettes államtitkárt. „Meggyőződésünk, hogy mindnyájunkat ugyanaz a szándék vezérli: egy olyan magyar oktatás, amibe a magyar társadalom nyugodtan fektetheti bele jövőjét” − írják.
A demonstráció kapcsán a szervezők hat pontban fogalmazták meg követeléseiket: Legyen valódi és nyilvános szakmai konzultáció!, Csak előre kidolgozott, megalapozott reformok léphessenek életbe!, Ne erőszakoljanak a diákokra a társadalom csak egy része által elfogadható gondolkodásmódot!, Ne legyen több forráskivonás az oktatásból!, Biztosítsák a szólás- és véleményszabadságon alapuló közoktatást!, végül: Legyen szabad tankönyvpiac!
A szakszervezetek szerint a minisztérium nyilvánvalóan nem kíváncsi mások álláspontjára
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is kritikáit fogalmazta meg a stratégia véleményezési határidejével kapcsolatban. Mendrey László, a szervezet elnöke a stratégia ellentmondásosságával kapcsolatban megjegyezte: „Ha nem lennénk tisztában azzal, hogy Szakál Ferenc Pál és Thaisz Miklós munkahelye (a stratégia írói – a szerk.) az Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Államtitkársága, akkor bátran hihetnénk, hogy olyan dokumentummal kapcsolatban várják álláspontunkat, melyet nem a Hoffmann Rózsa által vezetett államtitkárság megrendelésére készítettek.”
A PDSZ elnöke kifejti, hogy a közoktatás problémáinak meghatározása pontos a stratégiában, a kitűzött célok helyesek, elérésük azonban a 2011-ben elfogadott új törvénnyel és „csatolt tartozékaival” lehetetlen. A Népszabadságnak Mendrey László úgy nyilatkozott, hogy ha a stratégiának megfelelően akarna a kormány hozzányúlni a köznevelési törvényhez, azt jó iránynak tartaná.
A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnökét, Galló Istvánnét elkeserítette a szinte teljesíthetetlen határidő. A PSZ szakértői ugyanis egész nyáron dolgoztak, ezért csak a karácsonyi ünnepek alatt tudtak szabadságra menni.
– Felháborító, hogy ilyen fontos kérdésben ilyen rövid határidőt adott a minisztérium. Feltehetően azért adtak ennyi időt, mert nem is kíváncsiak a véleményünkre – mondta Galló Istvánné. Szerinte egyébként ez az anyag már a választási kampányra készült, hiszen az elmúlt egy évből kiderül, hogy az ellenzéki pártoknak hangsúlyos programpont az oktatás ügye.
A Népszabadság megkereste a tárcát és a kormányszóvivői sajtóirodát is. Pénteken elküldött kérdéseinkben egyebek közt arra is szerettünk volna választ kapni, valójában mi áll a rendkívül rövid véleményezési határidő mögött: a tárcának ennyire súlytalan a közoktatás jövőjét évekre meghatározó köznevelési stratégia, vagy ennyire nem kíváncsi a véleményekre? Nem kaptunk választ.
